Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
Üt, országos ülés január 2&éo, csütörtökön. 1891. gg<7 De midőn a kormány ezt a javaslatot előkészítette, hivatalos adatok álltak előtte és ép azért szabta meg a határt egyfelől 15.000, másfelől 10.000 forintban, mert hivatalból kidett számítva, hogy hány község leend majd képes óvodát, hány község állandó és hány nyári menedékházat felállít cini. , Azt mondják, hogy bölcsődék, lelenezházak szükségesek. Erre is rátértek már eddigi szónokaink. Én azonban csak arra figyelmeztetem az igen t. képviselő urakat, első sorban gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő urat, hogy a törvény jelen keretébe bele sem lehetett volna foglalni a bölcsődéket, de együttesen ezen reformmal nem is lehetett volna azokat kezdeményezni azért, mert a bölcsődével combinál! óvoda mindenesetre hasonlíthatatlanul többe kerüli volna, mint igy magában. A közegészségügyi szempontokra nézve azt mondják, hogy iine mit használ, ha annyi gyermek tétetik egy-egy menedékházba! Erre is történt már utalás és magam részéről utalok arra, hogy a közegészségügyi törvény szigorú végrehajtása egyfelől, másfelől a törvényjavaslat illető szakaszának kellő foganatosítása, az orvosi felügyelet kellő gyakorlása az óvodák és menedékházak felett, mindenesetre meg fogj \ tenni hatását. A mi a fohászszerű imát illeti, ugy látszik, ebben culminál bizonyos oldalról az érdeklődés. (Halljuk! Halljuk!) Én szintén csodálkozom azon animositás, vagy azon mélységes buzgalom felett, melylyel ezen formulával szemben némelyek állást foglalnak. Mert azt még értem, urainifl hogy minő aggodalmak fogták el a katholicismus némely túllelkes bajnokát Belgiumban és Franeziaországban a század közepe táján, különösen III. Napóleon államcsinyje után, midőn oda mentek a császárhoz és azt mondták: az nem történhetik meg ezentúl, hogy inig egyfelől a katecheta arról beszél, hogy az úristen a biblia szerint a világot 6 nap alatt teremtette, addig a geológia professora egész ellenkező dolgokat beszél; az sem helyes — mondták — hogy, mig a keresztény vallás, az istenszeretet vallása arra utal, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek, sőt szeressük ellenségeinket, addig elassicusaink, még a legbölcsebb görög, Sokrates is azt mondja, hogy csúnya dolog meg nem bosszulni magunkat az ellenségeinken. Ily szempontokból természetesen értem, ha ezen velleitásokat vagy mondjuk, ezen követelményeket ily alakban formulázhatják. De nagyon helyesen lett megjegyezve, hogy itt nem arról van szó, hogy elvonjunk valamit a vallásból, vagy azzal ellentétest csepegtessünk a gyermekek szivébe; a fohászszerű ima semmi ellenmondást nem tartalmaz azzal szemben, a mit a gyermek odahaza az anyja keblén, vagy a hitoktatótól tanul. Mindazonáltal, nehogy a felekezetek közti versengés és antagonismus e tekintetben kellemetlen helyzetbe hozza a törvényhozást, a magam részéről azon feltétel alatt,ha a törvényhozás a jövőre is salválja azokat az elveket, a melyeket a minister e javaslatban lerakott és ha a részletes vita alkalmával erre kellő formula találtatik, hajlandó vagyok hozzájárulni a megfelelő módozathoz, a melyet a t. közoktatásügyi minister ur bölcsessége meg fog találni. Hátra van még egy pont — kérem a t. ház becses türelmét (Halljuk! Halljuk!) — és ez vonatkozik a magyar nyelvre. (Halljuk! Halljuk!) Már előbb refíectáltak igen tisztelt szónokaink azokra, a miket a szász képviselő urak, élükön Zay Adolf t. képviselő úrral, a magyar nyelvre nézve felhoztak. Különösen a t. államtitkár ur volt szives ezekre reflectálni. Részemről azonban bátor vagyok felolvasni a képviselő urnak beszédéből azon passust, melyből ki fog világlani, hogy minő értékkel bir egyáltalán egész érvelése, sőt mondhatni összes elvtársainak állásfoglalása, szemben a magyar nyelv kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur: „Én a magam részéről megengedhetőnek, sőt óhaj f andónak tartom, hogy a nem-magyar óvodákban a magyar nyelv előadassék, de nem abban a mértékben, melyet a minister ur contemplál. En egészen czélszerű dolognak tartom, hogy valamely nem-magyar nyelvű, a különben például német foglalkoztatási nyelv mellett foglalkoztatás közben a dajka magyar nyelven is megnevezi azon tárgyakat, melyek az óvodának szemléleti tárgyai közé tartoznak: mondja meg a gyermekeknek, hogy ez pad, ablak, ez asztal, ház, stb. ugy, hogy a gyermek egynéhány magyar szót elsajátíthasson különösen azon tárgyaknak kifejezéseiből, melyek a szemlélet körébe esnek s azonkívül ezélszerűnek tartanám, ha a dajka a nem-magyar ajkú gyermekeket magyar dalocskákra is tanítaná, de ezt azután teljesen elegendőnek tartanám." Mi tűnik ki ebből? Az, hogy Zay Adolf t. képviselő ur elmenne odáig, a min túl tulajdonkép a törvényjavaslat intentiója sem akar menni; hanem — a mint a t. államtitkár ur is ezélzott rá — talán készakarva félreértette a törvényjavaslatnak intentíóját, mert ő előadási nyelvről beszél. Nem tudom, grammaticát contemplált-e, de tényleg ezen kifejezést használta, hogy a magyar nyelv előadassék. Óvodákban tantárgyakat előadni egyáltalán nem szokás; az óvodákban csak szemléleti úton szoktuk a gyermekeket egy vagy más ismeretkörnek elemeibe bevezetni. Ebből azt látom^ t. ház, hogy ez
