Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
§76 442- or§zAgos ülés jaiiuí költségvetés megvitatásakor oly gyakran és részben oly tekintélyes oldalról hangoztatva lett, hogy ugy szólván, az akkori évben kimagasló alapmotívumát képezte, most már a nem rég lezajlott 1891 iki budget-tárgyalás alatt alig lett felemlítve. Én nekem legalább, t. ház, nincsen semmi kétségem az iránt, hogy minden uj alkotás, mely a reform elnevezését valóban megérdemli, még akkor is, ha pillanatilag jelentékeny áldozatot igényel, a legrövidebb idő alatt kell, ho^y még tisztán állami pénzügyi szempontból is gyümölcsözőnek beváljék; de azonfelül arról is meg vagyok győződve, hogy jelenlegi közterheink, melyek, alapul felvéve minden egyes honpolgár fejenkinti megterheltetését, már az európai continens majdnem minden államait felülmúlják, csakis akkor maradhatnak az idő hosszára elviselhetők, és állami közjövedelmeink jelenleg adóemelés nélkül való, ugy látszik, némileg expansiv irányzata csakis ugy biztositható: ha a reform-tevékenység haladék nélkül az egész vonalon, természetesen a logicai sorrend kellő figyelembe vételével, az egész vonalon megindittatik. Mert valóban, t. ház, sok időt mulasztottunk és a világ folyása nem vár mireánk ; itta 12-ik óra, minden dolognak a világon van ideje, csak egynek nincsen, magának az időnek. „Denn die Zeit hat keine Zeit," mondja Anastasius Grün. Es talán alig szükséges, hogy felemlítsem, miszerint nem csupán a discussio előterét jelenleg oly annyira elfoglaló úgynevezett közigazgatási reformot értem. Valóban nem kevésbé sürgős a pénzügyi téren való haladás, nevezetesen az egyenes adóknak a progressio elvén való reformja, igazságügyi miseriáink sanálása, culturalis és közgazdasági intézményeink fejlesztése és tökélesbítése a végett, hogy végre-valahára a nyers terményeket és azért mi azzal mindig együtt járt, embereket is exportáló, jövővel absolute nem kecsegtető agricultur-állam békóiból kibontakozzunk. Ezen szempontból, melyet ezzel röviden kifejteni vagyis inkább csak körvonalozni igyekeztem, a tárgyalás alatt álló javaslat a legszerencsésebb, mivel a legelodázhatlanabb kezdeményezések egyikének tekinthető. Hiszen, t. ház, ha valahol áll, pedig ugy volt ez mindenütt és mindenkor, igy volt ezelőtt 100 esztendővel is, Malthus korában, kinek áltanait — habár talán még most is évtizedekkel Henry Carey korszakot alkotó fellépése után itt ott hivekre akadnak — a socialis tudomány legvégzetesebb, társadalmi és politikai következményeiben legátkosabb aberratiónak tartom — ha valahol áll, hogy egy ország legfőbb, legértékesebb és legpótolhatlanabb kincse a népessége: ugy ez minden bizonynyal még jóval fokozott mértékben áll Magyarországra nézve. Csakis az esetben fogunk helyt állani a még békés 22-én, csütörtökön. 1801. időben is annyira ádáz és elkeseredett nemzetközi versenyben, ha népesedési szaporodásunk arányait sikerülni fog legalább is megközelítőleg egyensúlyba hozni a szomszédainkéval. Csakis lakosságunk emelkedő sűrűsége képesíthet arra, hogy associalis erőinket fokozzuk, foglalkozás nemeinket sokszorozzuk, terményeinket a belföldön dolgozzuk fel, hogy anyagi jövőnket és a mi ezzel majdnem egyetértelmű, nemzeti és állami jövőnket biztosítsuk. Tekintve a mi állapotainkat, a megalkotandó törvény e nagy czél egyik alapvető előzménye; erélyes és következetes keresztülvitele nemcsak egyik főtényezőjévé kell hogy váljék a mi nálunk oly példátlan, oly valóban ijesztő mérveket öltött gyermekhalandóságunk normális medrébe leendő terelésének; de egyúttal közvetve, minden kétségen kivül a legjobb visszahatást fogja gyakorolni hygienicus viszonyainkra, az átlagéletkor emelésére stb., de nem kevésbé culturalis fejlődésünkre is és, ami valóban nem az utolsó, a magyarosdásra is. Kiváló része lesz benne, t. ház, hogy egyszer számosabbak és jobbak legyünk, mint azt a vallás • és közoktatási minister űr oly egyszerűen, oly találóan és szépen mondta, ha nem tévedek, első ízben e házban történt felszólalása alkalmával.Igenis,szükségünk van reá, t. ház, hogy jobbak legyünk, a fogalom legtöbb oldalú értelmében, jobbak physicai, értelmi, erkölcsi tekintetben, de jobbak az anyagi jólét tekintetében is. A ki visszaemlékezik a t. minister urnak ugyanakkor körvonalozott pro grammjára, tudja, hogy a mai tárgyalás alatt álló előterjesztés minden izében megfelel azon vezérelveknek, melyeket már akkoriban a kisdedóvási ügy rendezése dolgában maga elé tűzött. E részben ép úgy, mint minden ressortjába vágó dologban, következetesen és szilárdul megmaradt az egyszer helyesnek elismert irányban, a bármi olda 1ról és bármi hevesen is ellene támasztott ellenzésnek és nehézségeknek. Ezt t. ház, elismerni és kiemelni talán nem árt, nem felesleges a mi opportunisticus korunkban, a hol az államférfiúi front-változások nem épen tartoznak az elszigetelt jelenségek közé. És most a mélyen t. képviselőháznak kegyes beleegyezésével röviden foglalkozni kivánok a törvényjavaslat imperativ alaprendelkezése ellenében felhozott aggályokkal. Egy t. kép viselő ur, gondolom, Filtsch József odáig ment, hogy benne a családi szentélybe való betörést látta. Hát t. ház, a családi szentély megsértését nálamnál jobban senki sem perhorrescálhatná; de ily szélső értelmezést a dolognak nem adhatok. Azt magam is elhiszem, hogy a kezdet, az átmenet, mint mindenütt, itt is fog némi nehézségekkel járni; de ugy hiszem, biztosan féltehető, hogy az intézmény a legrövidebb idő alatt a népesség minden rétegében népszerűvé válik.
