Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

442. orsiégos ülés januá Hiszen még némi anyagi előnyt is nyújt a szülőknek, kik ezentúl kicsinyeiket biztosan elhelyezni tudván, sokkal gondtalanabb, félbeszakíttatlan, tehát jobb és talán jutalmazóbb munkát is fognak lakásaikról távol végezhetni. Az olyan szülők ellen pedig, a ki kisdedeit inkább kiszámithatlan veszélyeknek és az elzüllésnek teszi ki, mintsem hogy az óvodára bízzák, azt hiszem, a legközelebb fekvő állami raison a kényszert igazolttá teszi. Mocsáry t. képviselő ur a magyar nyelvnek az óvodába behozatalában az 1868. nemzetiségi törvény megsértését látja, de ezen állítását nem bizonyította be. Feleslegesnek tartja az óvodákban való magyarosítást, En megvallom, homlokegyenest ellentétes nézetben vagyok e részben; mert azt tartom, hogy a magyar államnak egyik vitális feladata ott és oly eszközök által magyarosítani, a hol az semmiféle jogsérelemmel nem jár. Es a mi engemet illet, meg vagyok róla győződve, hogy a felvidék német, de legtöbb helyütt tót ajkú lakossága is, örömmel meg fogja ragadni a nyújtott alkalmat, hogy a gyermekekkel a nekik olyannyira szükséges magyar nyelv elemeit megtaníttassa. E ezélból a szülők még akkor is gyakran és szívesen fogják az óvodát igénybe venni, ha arra a körülmények és a törvény által utalva nincsenek. Ez pedig meg fog történhetni, biztos vagyok benne, az anya-nyelv legitim jogainak — hogy Zay Adolf t. képviselő szavaival éljek — minden sérelme nélkül. Hiszen, t. ház, valamennyien valaha gyermekek voltunk; és talán majdnem mindegyikünk visszaemlékszik hajdani óvodakorbeli idejére, a midőn már két vagy talán több nyelvben is jártasak voltunk; a mi bizonyára mindegyikünknek gyorsabb intelectualis haladásra szolgált a nélkül, hogy az anyanyelv tudása azért csorbát szenvedett volna. És ezzel, t. ház, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ezzel be is fejezhetném szavaimat, ha czéíirányosnak nem tartanám már mostan, az általános vita folyama alatt a törvényjavaslat egynémelyik speciális, habár talán nem is épen elsőrendű intézkedéseire kiterjeszkedni. Mindenekelőtt azt tartom, hogy előnyére válnék a törvénynek az esetleg alkalmazandó kisdedóvók teljes eliminálása. Tudom, hiszen ugy az indokolás, mint maga a törvény szövege, de maga a t. minister ur múltkori nyilatkozata is e í'észben nem hagy fenn kételyt, miszerint a férfi kisdedóvók csakis szükség esetében, azaz nők hiányában, szándékoltatnak igénybe vétetni; meg vagyok azonban győződve arról, hogy e szükség tényleg a gyakorlatban beállani nem fog. Hiszen már most is tapasztaljuk, mekkora a nők versenye a már jelenleg is számukra r 22-éii, csütörtökön. 1891. 277 hozzáférhető közpályákon, mint például a tanítói szakmában, vagy a posta- és távirdai szolgálatnál és semmi kétséget nem szenved, hogy társadalmi viszonyaink szükségszerű továbbfejlődésével ezen versenyök a jövőben mindinkább fokozódni fog. Másfelől pedig, mint ezt már Kovács Albert t. képviselő ur is érinteni méltóztatott, méltán attól lehet tartani, hogy a törvény e részbeni latitudeje, ezen bizonyos korlátolt értelemben facultativ rendelkezése, talán és leginkább a községek vagy magánosok által felállítandó óvodáknál ürügyül fog felhasználtatni arra, hogy bármi előre ki nem számitható tekintetből férfiú alkalmaztassák, a mi mig egyfelől a képzett óvodanők elhelyezési chancejait csökkentené, másrészt csakis magának az intézménynek, főleg pedig a gondozás alá veendő gyermekeknek válhatnék hátrányára. Nem kívánok arról beszélni, hiszen ez annyit tenne

; mint: „Eulen nach Athén tragen", mint a német példabeszéd mondja, hogy a nők természetük és hajlamaiknál fogva egyedül, vagyis legalább kiválóan alkalmasak e hivatás sikeres betöltésére. De ha ez ugy van, a mint ezt bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni, akkor épen annyira kívánatos, hogy legalább ezen az egy, őket olyannyira megillető közpályán feltétlenül mentve legyenek a férfiak concurrentiájától, legalább is addig, a mig — s ettől talán mégis még egy-két évtized választ el — Közép-Európának a véderő fokozása és felfegyverkezés körüli, ugy látszik, határt nem ismerő versenye odáig nem juttat, hogy védképességünk biztosítása végett egy vagy több amazon-hadtestet is szervezünk. Én reám — megvallom — a férfi kisdedóvó az amazon megfordított ideája, körülbelől azt a benyomást teszi, mint például a női csendőré. Megvallom, hogy mindkettőt grotesque, benső ellenmondást tartalmazó dolognak tartom. Kívánatosnak tartanám tehát, ha legalább az mondatnék ki, hogy férfiak ezentúl ne legyenek alkalmazhatók, tehát a képző-intézetbe sem felvehetők. Egy másik aggályom a törvényjavaslat 5. szakaszának azon rendelkezését illeti, mely szerint tompa elméjű gyermekek a felvételtől eltiltva legyenek. Hogy beteg gyermekek fel nem vehetők, ez az institutió rendeltetéséből folyó dolog; hiszen az óvoda nem gyermekkórház és igy nem is rendelkezhetik a betegápolás eszközeivel és hogyha például az mondatnék, hogy a hülye gyermekek kizárvák: ebbe teljesen belenyugodnám, habár a hülyeség talán már a betegség fogalmában benfoglaltnak tekinthető. A hülyeség határvonala már mégis minden