Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
441. országos ülés január 21-én, szerdán. 1891. §65 felszerelési, szóval összes szállítási ügyét teljesen és eddigelé sehol alkalmazásban nem volt alapokra fektetjük. Ennélfogva interpeUatióm kissé általános keretben mozog, egyszerűen igy hangzik : Szándékozik-e a honvédelmi minister ur intézkedni az iránt, hogy a szállítási ügy a honvédség számára alapos reform alá vétessék oly irányban, hogy a nemzetgazdasági és társadalmi érdekek lehetőleg kielégíttessenek ? Ha interpellatiómat szokás szerint csak egyszerűen indokolni akarnám, vagyis ha csupán csak azt akarnám bizonyítani, hogy egyfelői a szóba hozott ügy valóban nagy fontossággal bir és hogy másfelől valóban nem ok nélkül hoztam azt szőnyegre, akkor nagyon rövid lehetnék. Hiszen számtalanszor hozatott már szóba ez az ügy ugy e házban, mint e házon kivül, a napi sajtóban, az irodalomban, különböző testületek tárgyalásaiban stb. Mindezekre egyszerűen utalhatnék s legfeljebb kiszemelhetném a legfontosabb érveket, melyek azonban mindenki előtt ismeretesek. Engedje meg tehát a t. ház, hogy azon utak és módok megjelölését kísérjem meg, melyek által, legalább szerény nézetem szerint, azt a nagy problémát megoldani lehetne, mely a fegyveres béke korszakában Európa népeire nézve valóságos életkérdést képez, azt a problémát t. i,, hogy miként lehet összhangba hozni az állam érdekét, mely paranesolólag erős, jól szervezett és harczra kész hadsereget követel, a mi természetesen igen tetemes költség nélkül el nem érhető, és a nemzetgazdasági és társadalmi érdekeket, melyek ellenkezőleg, még pedig nem kevésbé paranesolólag azt követelik, hogy a nép anyagi ereje minél inkább megkíméltessék. (Folytonos nyugtalanság.) Ha fejtegetéseim ez alkalommal kissé tudományos színezetet öltenek, ugy azért — azt hiszem — még nem kell bocsánatot kérnem e házban. De igenis már előre szíves elnézést kell kérnem egy megjegyzésért, melyet előre kell bocsát uiom s a melyről bevallom, hogy magam sem teszem igen szivesen. De vannak okaim t. ház, hogy el ne hallgassam a következőket. Ugyanis ezelőtt 7 évvel az akkor még Augsburgban megjelenő „ Allgemeine Zeitung" tudományos melléklapjában egy értekezést publicáltam, melynek czíme „Militarismus und Volkswirthschaft". Ez a kis tudományos munka, ismétlem, hogy bocsánatot kérek, hogy ezt felhozom, ez a munka, mondom, bizonyos feltűnést okozott, nem nálunk természetesen, hanem a külföldön, legalább ezt kell következtetnem ama számos levelekből, melyek a szerkesztőség útján czikkeitnre vonatkozólag hozzám intéztettek s melyek részben európaihiríí, sőt mondhatnám, világhírű szaktudósoktól eredtek,. Azon kivül tudomásomra jött, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. hogy a porosz tábori kar egyik főtisztje az „A.11gemeine Zeitung" azon számait, melyekben czikkeim megjelentek, nagyobb mennyiségben, ha jól tudom, 20 vagy 30 példányban meghozatta magának azon czélból, hogy azokat a porosz tábori kar tisztjei között osztassa szét. A porosz tábori kar azonban az értekezésben megpendített eszméket a praxisban meg nem valósította. Midőn már most interpeUatióm fonalán e tárgyat újból előhozom, részint felhasználva az említett, már rég feledékenységbe ment munkálatomat, alkalmat kívánok adni az igen t. honvédelmi minister urnak, hogy ezen eszmékkel ismerkedjék meg s hogy azon esetben, ha azokat magáévá teszi s ha sikerül azokat megvalósítani, ép oly babérokat szerezhessen magának, mint a minőket egy másik magyar minister nyert ki egy bátor újítással, melylyel lehet mondani, az egész világ figyelmét magára s büszkeséggel mondhatjuk, hazánkra vonta. Legyen szabad, t. ház, mielőtt a dolog lényegéhez szólok, néhány általános megjegyzést tennem a modern militarismusra vonatkozólag, mely ellen oly számtalan keserves panasz, oly szenvedélyes kifakadások "és heves felszólalások hangzanak fel mindenütt, ép ugy a nyilvános életben, a parlamentben, a napi sajtóban és a tudományos irodalomban, mint a magánéletben. Ezen pedig valóban nem csodálkozhatunk, ha tekintetbe veszsziik.hogy jelenleg Európában 3 millió 649.000 ember áli szüntelenül fegyver alatt, kiknek száma háború esetén, a népfelkelést bele nem számítva, 12 millió G99.000-re felemelhető s hogy az európai hadügyi kiadások minden évben milliárdokra rúgnak. Valóban nem lehet csodálkozni, hogy midenünnen felhangzik az a komoly kérdés, hogy vájjon meddig lesz ez az állapot elviselhető s hogy ezen európai militarismus molochja alatt vájjon nem fognak-e a népek előbb-utóbb összeroskadni és ezen catastrophában talán egyszersmind eltemetni az euró pai culturát is ? (Folytonos zaj.) Vájjon jogosultak-e ezek a panaszok, vájjon birnak-e alappal azon sötét jóslatok, melyeket az európai emberiség jövője iránt oly sokan kötöttek az európai militarismushoz ? Ez a kérdés voltaképen nem tartozik tárgyamhoz; de ezzel is okvetlenül némileg kell foglalkoznom, mert csak akkor, ha e felett tisztában vagyunk, lehetünk abban a helyzetben, hogj azt a második nagy kérdést eldönthessük: vájjon létezik-e eszköz arra nézve, hogy a hadügygyei kapcsolatos nagy terhek enyhittessenek, a nélkül, hogy a hadi képességen csorba ejtessék 1 A t. ház természetesnek fogja találni, hogy e két nagy kérdést e helyütt, bár csak némileg kimerítően, tárgyalni teljesen lehetetlen. Ennélfogva épen csak a leglényegesebb pontokat fogom u
