Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-441

2(58 441. orsaágos SHés jánnár 21.6n, MerlAn. 1891, kiszedni, melyek e tárgyban döntő súlylyal birnak s azokat lehető rövidséggel és tőlem kitelhető szabatossággal fogom előadni. A főkérdés, t. képviselőház, mely iránt mindenek felett tisztába kell jönnünk s mely kérdés körül voltaképen mindazon számos pa­nasz és recriminatio forog, az: mennyibe kerül a hadsereg valamely népnek? Valóban feltűnő dolog, hogy épen e kérdés fölött, mely kétségtelenül a legfontosabb ez ügyben, mégis a legnagyobb zavar uralkodik mindenütt az európai parlamentekben, a sajtó­ban, sőt nagyrészt magában a komoly tudomá­nyokban is. A következő feleletet szokták a felvetett kérdésre adni: A hadsereg mindenekelőtt annyiba kerül, mint a mennyit az illető állam tényleg rá köl­tött, tehát a zárszámadások szerint, teszem azt, az osztrák magyar hadsereg 1889-ben 130 millió forintba került. Ezen direct, az állam által tett kiadásokhoz — igy hangzik folytató­lagosan a felelet — hozzá számítandó még azon munka értéke, mint lucrum cessans, a mely a nemzetgazdaságra nézve kárba ment az által, hogy a legerőteljesebb munkaképes koban álló férfiak ezrei katonai szolgálatok miatt elvonat­tak a gazdászati munkától. Mindezekhez végül hozzáadandók még másnemű költségek, melyek közvetlenül a nép és nem az állam által hor­doztatnak, melyek tehát nem is fordulnak elő az állam zárszámadásaiban, u. m. a beszálláso­lással, előfogat, nyilvántartás, természetbeni szolgáltatások és másnemű terhekkel összekötött költségek s legvégül ki nem hagyandók azon összegek sem, melyeket a katonák, 'egyéves önkéntesek és tisztek hazulról, családjaiktól kap­nak azon okból, mivel a zsold, illetve fizetés sok esetben nem elegendő. Ez lenne tehát a hadsereg nemzetközi bud' getje s eredménye, mint látjuk, szép összegees­két képviselhet, csakhogy kár, vagy jobban mondva, szerencse, hogy ez a csinos számla nem helyes. Persze, ha maga a komoly tudomány is gyakran ezt a felfogást vallja, akkor nem cso­dálkozhatunk azon, hogy az a társadalom minden rétegeiben általánosan el van fogadva. Hogy a számítás téves, azt indirect úton is be lehet bizonyítani s ez az indirect bizonyí­tás talán még meggyőzőbb és csattanósabb, mint a positiv és részletes czáfolat. Ha t. i. igaz volna az, hogy azok a tömérdek összegek Európa népei által évenkint véglegesen kiadat­nának a hadügyért, hogy tehát az általános felfogás szerint e népek minden évben ezen összegek erejéig szegényebbek lennének: akkor valóban megfoghatlan lenne, hogy Európa már rég gazdaságilag tönkre nem jutott, minek ter­| tnészetes következménye a cultura megfelelő j mérvű hanyatlása lett volna. Hiszen a modern ! nagy hadügyi budgetek mintegy négy évtized | óta vannak gyakorlatban. Ugyan miként lettek volna elviselhetők azok a tömérdek s minden évben megújuló veszteségek, még pedig oly hosszú évek során át? Már pedig — és ez a legcsodálatosabb a dologban — tudjuk, hogy épen ezen utóbbi 4 évtizedben és épen azok­ban az államokban, melyek a legtöbbet költöttek hadügyekre, t. i. Angol-, Franczia-, Német-, Olaszország és Áustria-Magyarországban a nem­| zeti vagyon óriási mérvben szaporodott; tudjuk, hogy ezen országokban az ipar és kereskedelem oly lendületet vettek, minőt a világ még soha sem látott; s végül tudjuk, hogy Jepen a szóban levő korszakban oly tőkeberuházások tétettek mindenütt, melyek valóban mesés és hihetetlen összegeket képviselnek. Gondoljunk csak azon I kiszámíthatatlan milliárdokra, melyek az európai vasúti és távirdai hálózatokban, a városi lég­szeszviláíjításban, a számtalan nyilvános és ma­gán-díszépítkezésekben, a nagyszerű kereske­delmi hajórajok, gyárak, gépekben stb. vannak lekötve: gondoljunk azon óriási tőkeberuházá sokra, melyek a nevezett országokból más vi­lágrészekbe szivárogtak, felemlítem pl. a suezi csatornát, Panama-csatornát, az Európán kívüli vasutakat és államkölcsönöket, pl. Argentína stb. Gondoljuk meg, hogy ezen óriási tőkéket nem­csak termelni, hanem egyszersmind megtakarí­I tani, vagyis a nélkülözhetetlen szükségletek | fedezése után, hová egyebek között a hadügy is tartozik, félretenni kellett. Vájjon állít­hatja-e valaki komolyan, hogy Európa az em­beri cultura bármelyik terén bár csak megállott volna, nem is szólva arról, hogy hátrament volna? Mai világkiállításaink nem tesznek-e bámulatos tanubizonyságot hatalmas haladásunk­ról minden irányban? S ez a haladás nem esik-e szorosan ugyanabba a korszakba, melybon a népeknek a sokat gáncsolt roilitarismus követ­keztében tökéletesen kimerülteknek kellene lenniök. Kétségtelen, t. ház, hogy ama számítás nem helyes; nem lehet helyes. (Zaj.) Mindjárt az első tétel, hogy t. i. a had­sereg legelőször is annyiba kerül, mint a meny­nyit a pénzügyi számlák szerint az állam tény­leg rá költött, el nem fogadható, mert tévedé­sen alapul, mely tévedés onnan ered, hogy egyfelől nem különböztet helyesen nemzet­gazdaság és magángazdaság, másfelől pedig, hogy a pénz lényege és jelentősége felett za­varos felfogások uralkodnak. Ellenkezőleg, azt kell mondanunk, hogy a hadsereg, tekintve a készpénzt, a nemzetnek egy krajczárjába sem kerül, kivéve azt az esetet, hogy néhány fel-

Next

/
Thumbnails
Contents