Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
250 441. orsvAgm ülés jannAr 21-en, szerdán. 1891 csapattesteknek a magyar korona országai területére való behozataláról szóló hozzáutasított törvényjavaslatot letárgyalván, az erről szóló jelentést van szerencsém tisztelettel beterjeszteni, kérve a t, házat, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog annak idejében napirendre tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend: az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Széll Ákos jegyző: Jelentem a t, háznak, hogy az indítvány-könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik, ellenben az interpellatiós könyvben a következő bejegyzések foglaltatnak: 1891, január 15. Meltzl Oszkár, a honvédségi szállítások tárgyában, a honvédelmi minister úrhoz; 1891. január 15. B. Kaas Ivor, a honvédségi szállítások tárgyában, a honvédelmi minister úrhoz; 1891, január 15-én b. Kaas Ivor, az 1891. keltű osztrák vert pénzek köriratában foglalt czímezés tárgyában, a ministerelnök úrhoz; 189!. január 19. Perczel Miklós, a gellérthegyi erőd és a budavári úgynevezett Hentzi-oszlop eltávolítása ügyében; 1891. január 21. Polónyi Géz királyi ítélő táblák szétosztása tárgyában az igazságügyministei'hez. Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják interpellatióikat megtenni. Következik a napirend: a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Széll Ákos jegyző.* Koszival István! Koszival István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Régen nem feküdt a ház asztalán oly nagyfontosságú törvényjavaslat, mint a mostani. Azért nagyon természetes dolog, hogy az érdeklődés minden oldalról fel van költve és hogy a tárgyhoz sokan hozzászólanak. Én a t. képviselőház becses türelmét csak nagyon rövid időre leszek bátor igénybe venni; de kötelességemnek tartom felszólalni azért, mert már a bizottsági tárgyaláskor a törvényjavaslattal szemben bizonyos aggályaimnak adtam kifejezést. A mi magának a törvényjavaslatnak hasznosságát illeti, ugy gondolom, hogy e tekintetben köztünk nézeteltérés nincsen. Épen azért, mert a kisdedóvás a társadalomra nézve oly igen hasznos, keltette fel ezen eszme egyeseknek meleg érdeklődését, a kik, nem tekintve az áldozatok nagyságára, meghozták azokat az emberiség javára és kisdedóvodákat létesítettek. Igaz, társadalmi utón is fel van keltve az érdeklődés és egész nemzedékek bele vannak vonva annak .körébe. Tapasztalásból mondhatom, hogy ott, a hol ily intézmény létesült, a nép a maga meg nem rontott, félre nem vezetett közvéleményében egész hálával és nagy köszönettel fogadta azt s az illetőket, a kik azt létesítették, legnagyobb jótevőiként tiszteli. (Ugy van !) Helyesen mondja az indokolás — és erről mindnyájan meg vagyunk győződve — hogy ilynemű intézkedés szükséges is. Ha nem is mutatkozik oly nagymérvű halandóság a gyermekek között, mint egyesek azt feltüntetni igyekeznek, de tagadhatatlan tény, hogy a gyermekek rossz gondozása a halálozási arányt lényegesen emeli, (ügy van!) Sok szülő már körülményeinél fogva sem gondozhatja eléggé gyermekeit. Azok, a kik a népet a vidéken megfigyelik és kenyérkereseti módját szemmel tartják, csakhamar meggyőződnek arról, hogy a népességnek legszegényebb rétegeiben az illetők kénytelenek gyermekeiket vagy kellő felügyelet nélkül otthon hagyni, vagy magukkal vinni a szántóföldre, a hol gyermekeik egész nap a hideg földön játszván, a legnagyobb betegségeket kapják meg. (Igaz! Helyeslés.) Ez tehát a kenyérkereső szülők s leginkább a napszámosok körülményeivel van egybekötve. (Igaz !) Már most panaszként hallottam itt hangoztatni , hogy ilyen meg olyan kényszer fog a szülőkre gyakoroltatni, hogy bele fogunk ez intézkedéssel nyúlni családi életükbe s igy tovább. Hát én ezt a kényszert nem tartom olyan nagynak, oly elriasztónak, a mint itt némelyek azt feltüntetik. Mert hiszen a mely szülő otthon vagy másutt gondozza gyermekét, arra nézve ez a törvény nem kötelező. (Ugy van! jobbfelöl.) De már bocsánatot kérek, bizonyos gondatlan szülőkkel szemben a kényszer alkalmazása igenis jogosult és indokolva van. A szülőknek nincs korlátlan joguk gyermekeik fölött, mem tehetnek akármit gyermekeikkel, azoknak testi vagy szellemi épsége ellen ők nem támadhatnak. (Helyeslés.) Midőn tehát az állam, habár kényszer-eszközökkel is, a szülőket arra utalja, hogy gyermekeiket, ha mag >k nem gondozhatják, az óvókba beküidjék, azt én igen természetesnek találom. (Igaz!) De ezen törvényjavaslatban az egyenlő teherviselés elve is le van fektetve s ezen oknál fogva is én csak melegen pártolhatom a törvényjavaslatot. Ki van mondva, hogy 37o-ig a szükséghez képest köteles hozzájárulni a közköltségekhez az is, a ki különben saját hatáskörében ilynemű intézetet már felállított, a mennyiben tudniillik az erre fordított kiadás nem éri el a 3%-ot. így továbbá, hogy nagyobb birtokosok, a kik pusztáikon óvodákat vagy menházakat létesítettek, de a kiadás adójuk 8%-át meg nem üti
