Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
441. orsziígos ülés január21-én, szerdán 1891. 251 és a közjó szempontjából egy óvóintézet felállítására szükség van, ehhez anyagilag ők is tartoznak hozzájárulni. (Helyeslés.) De nem is oly nagy ez a teher, mint a mily nagy és túlságos adóemelésről itt beszélnek. Mi az a 3%; a ki 10 forint adót fizet, arra esik 30 krajczár. A ki 50 forintot fizet, arra esik 1 forint 50 krajczár és ide tartoznak a nép között már azok, a kik középszerű anyagi helyzetben vannak. De nem szabad szem elől téveszteni soha azt az elvet, a mely szintén ki van mondva, hogy a valóban szegények egyáltalán mentesek minden ilynemű tehertől. (Igás!) De, t. képviselőház, az intézmény humánus azon szempontból is és ebben azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy a törvényjavaslat első sorban a nőknek ad előnyt és csak oly esetben engedi meg a férfi óvók alkalmazását, midőn arra alkalmas óvónők nem találkoznak. (Igaz! Helyeslés.) T. képviselőház! Épen most olvassuk a népszámlálási adatok összeállítását és azt tapasztaljuk, hogy a nők csekély kivétellel mindenütt nagyobb számát képezik a népességnek. Malmost ha hozzáveszszük azt, hogy a férfilakosságnak egy jelentékeny része a nősüléstől el van vonva; ha meggondoljuk, hogy az arány a nősülhető férfiak és férjhez mehető nők között az utóbbiak hátrányára roppant nagy: méltányos, sőt igazságos, miszerint a nőknek alkalom adassék arra, hogy tisztességes életmódot teremthessenek maguknak; (Helyeslés) ha eltekintünk is azon tagadhatlan igazságtól, hogy a nőknek már természete, gyengéd érzése is jobban megfelel a gyermekek ápolásának, nevelésének. (Helyeslés.) Örvendetes ezen törvényjavaslat azon intézkedése is, hogy az óvónők fizetéséi!ek minimuma 800 forintban van megállapítva. Ezen tény arra enged jogos következtetést, hogy a néptanítók, a kik sok helyen kedvezőtlenebb körülmények közölt vannak, az igen t. minister ur intézkedése folytán nem sokára, hogy ezen anomália fenn ne maradjon, szintén meg fogják kapni legalább a 300 forint minimumot. (Helyeslés!) T. képviselőház! Bizonyos oldalról a törvényjavaslat azon intézkedése ellen történt felszólalás, hogy / a magyar nyelv tanítása kötelezővé tétetik. Én csodálkozom azon, hogy a magyar országgyűlésen ezen bölcs intézkedés ellen egyáltalában történhetik felszólalás. (Hélyeslés.)í^\\ inkább azt tartom, hogy a magyar államnak elsőrendű kötelessége megadni a módot, megadni az alkalmat, hogy e hazának minden fia megtanulhassa a magyar nyelvet. (Általános helyeslés.) Hiszen ha tekintetbe veszszük a földrajzi helyzetet s visszagondolunk a történelmi eseményekre, azt tapasztaljuk, hogy a m agyaiállam a magyar nyelv szempontjából sok helyütt nem hódít, hanem csak visszahódítja az idők viszontagságai folytán elvesztett tért. (Igán! Ugy van! Általános helyeslés.) De, t. képviselőház, az a romlatlan, félre nem vezetett, hamis irányban fel nem izgatott igazi közvélemény nem is úgy nyilatkozik a maga egyszerű őszinteségében, mint azt egyesek részéről itt-ott hangoztatni halljuk, hanem a gyakorlati életben ennek épen ellenkezője történik. (Ugy van!) Nekem alkalmam volt nagyon sok olyan óvodában megfordulni, melyek nem magyar ajkú vidékeken, nem magyar nyelvű lakosok közt állíttattak föl s azt tapasztaltam, hogy midőn ily óvodákban bizonyos ünnepiségeket rendeztünk s a szülők azon érdeklődésnél fogva, melylyel gyermekeik sorsa iránt viseltetnek, azokon nagy számban megjelentek: legnagyobb Örömüket abban találták, ha gyerme keiket magyar verseket elmondani s egymás között magyarul beszélni hillották. (Igaz!) A romlatlan közvélemény igy szokott nyilatkozni. (Ugy van!) S a szülők némileg meg is követelik, hogy ha költekeznek, gyermekeik oly valamit tanuljanak, a mit esetleg magok a szülők nem tudnak. Volt nekem alkalmam számtalanszor meggyőződni arról, hogy a szülök nagy része épen azért költekezik gyermekeire, hogy ezek a magyar nyelvet megtanulják. Egyes vidékeken számos szülő azért adja cserébe gyermekét, hogy a magyar nyelvet elsajátítsa. (Ugy van!) De egyes sporadicus nyilatkozatokból arról is meggyőződhettünk, hogy a félrevezetett közvélemény sok esetben igen hamis adatokat szolgáltat az országban a statistikának. (Helyeslés. Ugy van !) Ezen törvényjavaslat tehát igen nagy fontosságú a magyar állami eszme szempontjából s én épen a nemes eszme sikeresebb biztosítása és elérése szempontjából igen hasznos dolognak tartottam volna, ha sikerült volna az ige a t. minister urnak oly intézkedéseket bele venni, esetleg a törvényjavaslatból kihagyni, melyek az arra különösen hivatott tényezőknek közreműködését elősegítették volna, a helyett, hogy azt megbénítják. Ha méltóztatott volna egyeseknek sokszor alapos érzékenységét figyelemre méltatni és a törvényjavaslatban már a nemes czél elérése szempontjából elkerülni egyes oly intézkedéseket, melyek nélkül azt mindenesetre hamarabb lehetne elérni. Ilyen például a fohászszeríí ima. Ha magában a törvényben egyszerűen ez a kifejezés foglaltatnék: „imára oktatandók" — miután különben is örvendve olvastam a törvényjavaslat indokolásában, hogy a vallás-erkölcsös irányra súly helyeztetik — épen 82*