Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

•246 44í). orsíAjros ülés jimmír'20-á», kedden. 181)1. lemondást kell az országnak polgáraitól igénybe venni. A mellett ós azért a nemzeti zászló mindig fenn loboghat. A „nemzetiség" lehet kérdés nélkül az a varázsige, mely vitatlanul uralkodik a lelkeken. Azonban e varázsigével csak az okos államkormány és a nemzet legjobbjai élhessenek. Ha ez máskép van, ha mindenki tetszése szerint élhet vele, akkor könnyen rossz utakra visz. Oh bár csak volna a kormánynak erős akarata, bátorsága és ereje egyesülten minden igazi hazafival és a magyar nemzetnek értelmes és mély belátása vezéreivel és ezek által támogatva ama veszedelmes hatalmat legyőzni. Ilyen határozott, erélyes fellépés és eljárás pedig nem maradhat sikertelen. Es ha a végzetes izgatást nem is lehet rögtön megszüntetni/hanem fog is azonnal a sok évi viszálykodás és czivakodás elnémulni és a testvérisiilésnek és idylli állapotnak helyet adni: mégis ha minden oldalról ellenparancs adatik ki, az izgalom lassankint csillapulni fog, a kedélyek meg fognak nyugodni, fordulat fog beállani a hangulatban, melyből végre az igazi béke, a kölcsönös részvét a honpolgárok sorsában, békés együttélés és a hazafiaknak a drága haza javára irányuló közös versenyzése fog kinőni. A törvényjavaslatot pedig nem azért nem fogadom el, mivel attól félek, hogy ez által népem, melyen én ugyanazon lángoló szeretettel csüggök, mint önök, t. uraim, az önök népén, megmagyarosittatnék. Ha általában ez a félelem volna bennem, épen ezt a törvényjavaslatot fogadnám el; mert meg vagyok győződve, hogy nem lehet czélszerütlenebb és sikertelenebb eszköz a magyarosításra, mint épen e törvényjavaslat. Ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, miután az, eltekintve a financiális nehézségektől, melyek talán alig legyőzhetők, minden irányban az ellenkezőjét eredményezné annak, a mit czélul tűzött ki magának, közegészségi — itt dr. Fodor fejtegetéseire utalok — és nevelési irányban. A nevelési irányt illetőleg bátorkodom még egy néhány szót mondani. A modern állam a családon alapszik. Csak az erkölcsi alapon nyugvó családi élet adhat az államnak, a hazának erős testű, derült elméjű, világos eszű fiakat. A család a szent talaj. melyen a gyermekek nőnek és gyarapodnak. Ezen igazságokkal szemben mi már most a törvényjavaslat álláspontja és milyen állást foglalnak majd határozmányaival szemben az atyák és anyák? Egyetértenek-e a benne kifejtett elvekkel'? A minden áldozatra képes, szerető anya e javaslat szerint már nemcsak egyedül bír azon természetadta szent joggal, hogy kedves gyermekének első lépteit vezérelje és fölötte őrködjék. Az atyának nem kell többé szigorú önyizsgálattal megfontolni, hogy melyik nevelési módszer felel meg leginkább a fia jellemének. Ezentúl a szülők más emberekkel osztoznak ezen jogokban. Ezeknek az embereknek joguk van a legbensőbb családi viszonyokba avatkozni. Meggyőződést szereznek arról, vájjon a nevelési mód helyes-e. Jaj azoknak a szülőknek, a kik más nézeten vannak! Ilyen törvényjavaslat nem válhatik a drága haza javára és üdvére s azért én azt még általánosságban sem fogadom el. Széll Ákos jegyző: Gróf Károlyi Sándor ! Gróf Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt, mert az idő már nagyon előrehaladt, másrészt, mert a tárgyról már két nap óta foly a vita és az érvek zöme már, azt hiszem, ki van merítve, engedjék meg, hogy minél rövidebbre foglalva össze nézeteimet, jelezzem álláspontomat, melyet e javaslattal szemben elfoglalni kívánok. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy e törvényjavaslat intentiói helyesek és hogy különösen a nemzetiségi kérdésben, vagy helyesebben mondva: a magyar nyelv kérdésében a mostani helyzettel szemben előrehaladást, javítást czéloz. Midőn évekkel ezelőtt a népiskolai törvényben azon akaratunkat nyilvánítottuk, hogy a magyar nyelvet a hon minden polgára ismerje: akkor, midőn e javaslattal állunk elő, ama törvénynek kiegészítését, a kitűzött czél elérésének könnyítését akarjuk biztosítani. Ezt tenni kell és tenni jó. Mert csakugyan kívánatos, hogy minden honpolgár ismerje a magyar állam nyelvét; hogy ezt, ha nem is teljesen birja, de legalább megértse. (Helyeslés.) Es ha ez e javaslatnak az intentiója, akkor azt üdvözlöm és lényegében elfogadom. Midőn ezt kijelentem, fentartom magamnak, hogy több észrevételt tegyek, midőn a javaslat részleteit fogjuk tárgyalni. Addig is ezekre nézve előre jelzem álláspontomat. (Halljuk!. Halljuk!) Azt hiszem, hogy a javaslat, midőn a szülőket arra kötelezi, hogy gyermekeiket óvodába adják, ha otthon nem gondozzák kellőleg: akkor ezen intézkedése, bár kényszert tartalmaz, nagyon helyesnek mondható. A sérelem azonban ott kezdődik, hogy a javaslat nem mondja meg, hogy ki az, a ki meg fogja bírálni, vájjon ä szülő helytelenül járt-e el, gondoskodott-e a gyermekéről, vagy nem? Egy szóval, ki fogja constatálni a tényálladékot és kivonni abból az