Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-440
440. országos fllós január 20-íin, kedden. 1891. 24 1 sokan osztozunk, olyanok is, a kik szívből óhajtjuk, hogy a javaslat törvénynyé váljék. De már ott bajos elfogulatlan emberbarátnak hozzá csatlakozni, mikor az óvodáról, mint oly intézményről beszél, mely csak emberbaráti szabad elhatározásnak lehet ténye s nem állami intézkedésnek. Az a 640 óvoda és vagy száz menedékház, melyből állami segélylyel csak 65, tehát 10% áll fenn, elég bizonyság arra, hogy a társadalom általános szükségnek ismerte föl a kisdedóvodák felállítását, önként indult meg és mutatott föl eredményeket azon az utón, melyen most az állam követni akarja azzal, hogy az erre irányuló törekvéseket törvénynyel szabályozza és oly irányba tereli, mely nagyobb mérvű sikereket igér. Kényszert emleget. Kiknél van kényszer? A kik gyermekeik iránti kötelességeiket ebben a korban nem tudják, vagy nem akarják teljesíteni. Hát azt akarja, hogy ezentúl is fön maradjanak azok az állapotok országszerte, melyeket ők a szászok földén nem óhajtottak föntartani? Kényszer! A kényszer itt sokkal kisebb mértékű, mint a népoktatásnál, a mely ellen pedig nem tett kifogást, mert jogosultnak tartja. Kisebb a kényszer, mert nem minden szülőt kötelez, mint amaz. De jogászi szemmel tekintve a dolgot, a kényszernek ezzel a mértékével nem bir megbarátkozni s jogi nonsensnek mondja, hogy a szülő tartozzék bizonyítani, hogy gyermeke otthon is kellő gondviselésben részesül. Ez a bizonyítás nem nehéz dolog ; hisz községekben, kivált kis községekben csaknem házközösségben élnek az emberek s mindenkinek ismeretesek az életviszonyai. Az volna a jogi nonsens, a mit ő kivan, ha az állam köteleztetnék bizonyítani egy motívumot, egy tagadást. Különös logica az is, hogy miután szerinte a társadalom segítségére siető állam nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyek egy oly nagy czélt, minőt a javaslat maga elé tüz, elérhetnének: ennélfogva bizza az állam ezt az egész föladatot a társadalomra, az majd egymagában jobban fogja elérni. Abban sem látok logicát, hogy miután a népnevelés terén is annyi még a tenni való, az állam a kisdedóvás terén ne siessen. Hát várjon addig, mig az utolsó községben is lesz népiskola s csak akkor állítsa föl az első kisdedóvodát? Az államnak számos feladatai vannak, melyeket egymás mellett, nem egymás után kell teljesítenie, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bragsómegye sem vár addig a kisdedóvodák felállításával, mig Mármarosmegyének utolsó hegyi falvában is lesz népiskola, lelenczház és ápoló-intézet. Kevés eszközzel jön az állam e nagy czél KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. elérésére. Ezt én is mondom, sokan mondjuk. De ennek sem az az orvossága, hogy a mivel jön, azt visszautasítsuk, hanem hogy sürgessük a nagyobb mértékű eszközöket. Elvárom, hogy majd a budgettárgyalásnál, ha milliókat találnak kérni e czímen, mellénk csatlakozzék. Felekezeti szempontból is kifogásolja s fölhozza a fohászszeríí imát. Lehetetlen, hogy felekezeti mellékize ne legyen. Nem tartom lehetetlennek, de ha ugy lenne is, nem gondolom, hogy ez a mellékiz oly veszedelem lenne, mely miatt vissza kellene utasítani az egész intézményt. A mi az imát illeti, (Halljuk! Halljuk!) vannak imák, melyeket bármi felekezethez tartozó szülő gyermeke elmondhat, bele illik hitvallásába. (Ugy van!) Hozzád fohászkodom, Oh Isten, oh atyám! Te orzél engemet Homályos éjszakán. Vezesse szent karod Ma is gyermekedet, Hogy el ne téveszsze Igaz ösvényedet. Oh adj erőt nekem A jóhoz Istenem! Engedd áldásidat Mindenkor érzenem, Áldd meg, kik szeretve Nevelnek engemet, Oh Isten, oh atyám Halld meg gyermekedet. Vagy: A nap lement, az éj leszállt, Alom jő szememre. Jó Istenem, viselj gondot Alvó gyermekedre. Add, veszély nélkül szunnyadjam, Karjaid között nyugodjam. Adj csendes éjt szülőimnek, Adj csendes éjt mindeneknek. Miért ne mondhatná ezt el vallási érzelmeinek minden sérelme nélkül a katholicus, a protestáns, a zsidó vagy akár mohamedán hitű osztrák-magyar-bosnyák honfitársunk ? Mind hisz Istenben s a felekezetnélküliség még nem atheismus. És ilyen fohászszerű ima van száz is a magyar irodalomban. Persze a magyar irodalmat kissé ismerni is kellene. S azért nem tesz a javaslat helytelenül, mikor a kisdedóvónőktől a magyar nyelv mellett egy kis magyar irodalmi ismeretet is megkíván; uein annyit, hogy professor lehessen belőle az egyetemen, de annyit legalább, hogy tudja, hogy vannak benne ilyen fohászszerű imák s köztük még németből szépen fordítottak is. (Helyeslés.) 31
