Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

240 440, M-szAsros ttlé* január 20-án, keáűen. 1891. talánosságban majd vita nélkül fog elfogadtatni. Nem is óhajtottam. Mint ellenzéki embernek ellenkezőleg épen azt kellett kívánnom, hogy soha se következzék be az az idő, a mikor az ország törvényhozása kellően érett megfontolás, szigorú kritika nélkül szavazzon meg s emeljen törvényerőre előterjesztéseket, melyeknél mélyreható következései a nemzet életére félreismerhetetlenek. Annál kevésbé kívánhattam a kritika mellőzését az előttünk fekvő törvényjavaslatnál, mely az állami és társadalmi életben a legfontosabbat és legbecsesebbet: az emberélettel s jövendő nemzedékeknek az élet számára nagyobb hiánya megmentésével, vagy legalább annak egy parciális, de fontos módjával foglalkozik. Kívánnom kellett volna e javaslatnak minden oldalról való megvilágítását, az itt ajánlott módozatoknak szigorú latravetését annál inkább, mennél forróbb bennem az óhajtás, hogy ha már egyszer elérkezettnek látjuk idejét és szükségét annak, hogy a kisdedóvás tekintetében az állam részéről is történjék valami: azok a lépések, melyekre magunkat szánni fogjuk , czélra vezetők is legyenek; mert, hitem szerint, egy ily természetű kezdeményezésnek nem sikerülni absolute nem szabad. Már pedig csak a minden oldalú alapos megbirálás után juthatunk el a teendő lépések értékének és hatásának kellő felismerésére. Azért óhajtottam a lehetőségig részletekbe hatoló bírálatot s a javaslatban ajánlott módoknak és eszközöknek viszonyainkkal lelkiismeretes egybevetését és sikert biztosító összhangba hozatalát: módosítását annak, a mi így módosítva czélra inkább vezetőnek, elhagyását annak, a minek benhagyása a czélt koczkáztatónak mutatja. Ezekből is kilátszik, t. ház, hogy én a bírálat és pedig a szigorú bírálat jogát nemcsak teljes mértékében elismerem, hanem épen a kitűzött feladat sikerének érdekében követelem. A mire elkészülve nem voltam, nem lehettem, az, (Bálijuk! Halljuk!) hogy itt oly felszólalások történhettek, melyek, bár elismerem, mesterileg alkalmazott óvatossággal, a javaslatot alapeszméjében és czéljában támadják meg s egyenesen oda tendálnak, hogy az törvénynyé ne válhassék s az oly régidő óta várt és annyiszor sürgetett kezdemény most, midőn viszonyaink talán már kedveznének neki, egyszerűen meghiúsuljon; ha pedig meghiúsítani nem lehetne, legalább oly színben tűnjék elő, mely azt a külföldön s itt benn az ország lakosságának egy része előtt gyűlöletessé teszi és pedig épen azon része előtt, mely a javaslatban foglalt általános jótéteményeken kivül még külön speciális előnyben is részesül általa. En, t. ház, azzal a reménynyel tekintettem e vita elébe, hogy részemről elegendő lesz az általános tárgyalásánál kijelentenem, miszerint az a párt, melynek fölhatalmazásából e kijelentést teszem, föntartja ugyan a maga számára azt a jogot, hogy a részleteknél egy vagy más módosítást indítványozhasson s a vita folyamában fölhozandókra reflectálhasson, de] itt elegendőnek véli egyszerűen jelezni a törvényjavaslathoz általánosságban való hozzájárulását annál is inkább, mivel egy már busz évvel ezelőtt kijelentett s azóta is minden alkalommal hangoztatott oly óhajtásának teljesítésére lát benne kísérletet, melyet népesedési, közgazdasági, tanügyi és nemzetiségi viszonyaink máirégen okadatolttá, sőt sürgetővé tettek. Idáig terjedt fölhatalmazásom. Felszólalásom, t. ház, valószínűleg csupán erre szorítkozott volna, ha nem történnek azok a felszólalások, melyekről, azt hiszem, hogy Magyarország törvényhozásának házában nem szabad ellenvetés nélkül elhangzaniok. Ha tehát ezúttal kénytelen leszek a t. házat valamivel tovább untatni, ne méltóztassék azt egyéni kedvtelésnek tulajdonítani, hanem méltóztassék azok rovására irni föl, kik engem is » valószínűleg másokat is akaratunkon kivül a válaszolás kényszerhelyzetébe sodortak. ígérem, hogy hosszú nem leszek. (Halljuk! Halljuk!) Zay Adolf t. képviselőtársam tegnapi beszédének kezdetén felhozta, hogy mit tett Brassómegye és Brassó városa a kisdedóvás terén. Bizonyára mindnyájan örültünk s nem jutott eszünkbe kárhoztatni, hogy a gyermekek megmentéseért ennyit tesznek. Bizonyosan ő nem azért hozta föl, hogy itt kárhoztatást idézzen föl vele, hanem mert érdemet látott benne, melyet elismerés illet. Ámde akkor legalább is különös tőle, hogy mikor mi jelét akarjuk adni azon szándékunknak, hogy egyebütt is az országban ép oly kellő számmal lehessenek óvodák és menedékházak, mint Brassóban és Brassómegyében: akkor ő ennek a mi szándékunknak ellene szavaz s az erre czélzó törvényjavaslatot már általánosságban elveti. Mi örülünk szász nemzetiségű honfitársaink előhaladásának; őket abban a megtiszteltetésben részesítjük, hogy követendő példa gyanánt állítjuk az egész ország elé s akkor előáll egy közülök s azt mondja: hja, magyar, ez más, ez te neked nem való. Nem tagadom, tesz a t. képviselő ur oly ellenvetéseket is, a melyek megszívlelésre érdemesek. Az óvodák és menedékházak esetleges túl zsúfolása, az óvónők és dajkák munkáinak túlhalmozása, ebből kifolyólag az ügyelet, különösen pedig az egészségügyi felügyelet hiányossága ellen felhozott kifogásaiban bizonynyal