Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

440. országos ülés január 20-án, kedden. 1891. 239 mondja ezt! Félreértette a törvényt! Hiba volt meg is hozni !) Miután a ministeri indokolás, meggyőződésem szerint, tarthatatlan, az a kérdés marad, hogy mi hát a czélja ennek az egész intézkedésnek? Ez a törvényjavaslat, midőn a kisdedóvás ügyét az állam részére foglalja le, midőn az óvodák állítását s az abba való járást általános kötelességgé teszi; midőn elrendeli, hogy az öszszes óvodákban kivétel nélkül csak a magyar nyelvet exacte tudó óvók és óvónők alkalmaztassanak ; midőn kimondja, hogy még a menházakban az utolsó faluban is a kisdedek a magyar nyelv ismeretébe bevezettessenek, (Élénk helyeslés.) és e ezélból természetesen a magyar nyelvben jártas dajkák alkalmaztassanak : (Élénk helyeslés) kétségtelen, t. képviselőház, hogy ezzel a törvényjavaslat az általános magyarosítási aspiratióknak tesz concessiót. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen ez Ma gyaeor szagon? Kötelességünk ez!) Az általános magyarosítás megvalósítására akar tenni az államnak rendelkezésére álló eszközökkel kísérletet. (Felkiáltások a szélsőbalon.- Igen helyes! Magyar államban vagyunk!) Nyíltan kimondták ezt tegnap Lesskó István és Czirer Ákos t. képviselőtársaim. Ez utóbbi egyenesen hozzátette még azt is, hogy kárhoztatja a minister urnak abbeli eljárását, hogy ezt nyíltan és világosan be nem vallotta. (Felkiáltások a szélső balfelől: Igaza is van!) Én, t. ház, nem tartom tanácsosnak, hogy az állam, hogy a törvényhozás erre a térre rálépjen, illetőleg, hogy az 1879-iki törvény nyomán erre nézve újabb lépést tegyen. Ki vehetné rossz néven a magyar nemzetnek, ha terjeszkedni, ha erősödni akar? Hiszen ez természetes törekvése bármely más nemzetiségnek is. S a magyar nemzet bAtran hivatkozhatik rá az egész világ előtt, hogy akkor, midőn a magyarságot akarja itt megerősíteni, terjeszteni: nem tesz egyebet, mint hogy a haza és állam iránti kötelességet teljesít; mert nem tesz egyebet, mint hogy meg akarja erősíteni azt az elemet, mely ezen országot alkotta, ezer éven át fentartotta és a melv hivatva van arra, hogy továbbra is fentartsa és reá a maga bélyegét rányomja. Ámde ebben az országban vannak más nemzetiségek is, melyek szintén élni akarnak; melyek a maguk nyelvével, jellegével, eulturájával akarnak haladni az emberiség czéljai felé. Ezek a nemzetiségek az általános magyarosítási törekvésben és különösen abban, ha e törekvés keresztülvitelére maga az állam vállalkozik, egyenesen létükben, fenmar adásukban látják magukat veszélyeztetve. (Mozgás.) Vegyük a dolgot, t. ház, ugy, a mint van. Bátran hivatkozhatunk arra, hogy a magyar nemzet, a mint az előttem szólott is említette, ezer éves fennállása óta más nemzetiségekkel szemben erőszakot soha nem használt; elmondhatjuk azt is, hogy ettől a rendszabálytól is távol van az. De ez a veszély benne van az általános magyarosítás eszméjében; (Egy hang a jobboldalon: Abczug!) és ez nagyon alkalmas arra, hogy megteremtsen az ország lakosainak különböző csoportozatai közt egy oly antagonisnmst, mely, ha" ki nem egyenlittetik, lehetetlen elérni azt a czélt, hogy ezen országnak minden polgára a közös állam javára való állandó törekvésben egyesüljön. Miként lehet megszüntetni ezt az antagonismust? Nézetem szerint csak ugy, ha a magyarság . . . Madarász József: A magyar nemzet! Mocsáry Lajos: .. . a magyar nemzet elfogadva a helyzetet ugy, a mint van, nem abban keresi a jövőben való consolidatiójának biztosítékait, hogy itt minden áron létrejöjjön a teljes nyelvegység, hanem ha a maga terjeszkedésében csak azon határig megy el, a hol annak természetes feltételei megvannak. Ezek a természetes feltételek igenis megvannak; mert számosan vannak oly elemek, kik hozzá önként és szívesen csatlakoznak és a legnagyobb örömmel látjuk, hogy a magyarság terjed és gyarapszik ; látjuk a fővárosban, a vidéki városokban és egyebütt is. De ott, a hol ezek a természetes feltételek nincsenek meg, mert egy más nemzetiségnek a saját nemzetiségéhez való erős ragaszkodásába ütközik: ott minden erőltetés a legnagyobb veszélylyel jár és annál rószszabb politika, mert úgyis eredménytelen. 1879-ben behoztuk a magyar nyelvet az összes népiskolákban. Ott, a hol megvolt a készség a magyarosodásra, nem várták meg ezen törvény meghozatalát; ott, a hol ezen törvény rendelkezése folytán hozták be, a törekvés teljesen eredménytelen volt. Megtanultak a gyermekek itt-ott néhány magyar szót, néhány kis magyar verset elgagyogni, de összes magyar tudományukat, a mint kiléptek az iskolából, elnyelte az élet, elnyelték a házi viszonyok. Micsoda eredményeket várnak most ettől a törvénytől, a mely sokkal korlátoltabb eszközökkel fogja akarni elérni ugyanazon czélt? Érdemes-e ezért felszítani azt a kétségtelenül rossz hangulatot, melyet a törvényjavaslatban foglalt ezen intézkedés a nemzetiségekben ébreszteni fog? Én ezt helyes eljárásnak, helyes politikának nem tarthatom s azért kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Balogh Géza jegyző: Tors Kálmán! Törs Kálmán: T. ház! (Halljuk'.Halljuk!) Nem ringattam magamat abban a reményben, hogy a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat ál-