Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

%m 440. országos ülés január 20>ftn, kedden. 1891. körvonalozható és általában fluetuans viszonyokra alapítja; ezek pedig e téren nagy mértékben fordulnak elő. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy kisdedóvodákat kell felállítani, a hol 40 gyermek, menházakat, hol 15 olyan gyermek van, kik kellő ápolásban és felügyeletben nem részesülnek. Már maga ez a fogalom: ápolás, felügyelet, oly határozott-e, hogy itt a íluetuatio nagy mérvben elő nem fordul? És azután, miképen lehet azt minden egyes esetben constatálni, mely szülök azok, kik gyermekeiket a kellő gondozásban és felügyeletben nem részesítik? Részesítik talán ma, holnap nincsenek abban a helyzetben vagy megfordítva. De továbbá: mihelyt a kisdedóvást államosítjuk, az oda való járás kötelezettségéhez büntető sanctiót kell ftízni. Milyen lesz az eljárás a mulasztás constatálására nézve, mikép kell majd büntetni a mulasztást ? A kisdedeknek az óvodába való járatása nagy nehézségekkel jár; Sokkal nagyobbak ezek, mint a gyermekeknek iskolába való járatása. A nagyobb gyermek valahogy elmegy télviz idejében is, a kisdedet vinni kell, sárban, vizbcn a hosszú falúnak végéről abba a helyiségbe. Sokkal enyhébb elbánást érdemelnek azok, kik messze, mint azok, kik közel laknak. Az óvodás gyermekeknek továbbá enni is kell vinni; van-e mit vinni és van-e, ki az ételt elvigye? Azt mondja a törvény, hogy 10—50 kr.-ig lehet büntetni fokozatosan a mulasztást. De mikép ke]l a mulasztást igazolni ? Orvosi bizonyítványnyal talán? De van-e kéznél orvos és van-e pénz, a mel}dyel az orvost honorálni és a bélyeget megvenni lehetne? De továbbá nemcsak arról van szó, hogy a szülők egyszer vagy máskor elmulasztják gyermekeiket az óvodába vinni, hanem arról is, hogy mi történik az olyan szülővel, a ki állandóan elmulasztja ebbeli kötelességét? Ez azután talán már a hatóság ellen való ellenszegülésnek tekintendő? S ennek talán még nagyobb büntetés, talán bebörtönzés lesz a következménye? Méltóztassék elhinni, hogy a kisdedóvodák államosítása által a zaklatásnak oly tág tere nyittatik, hogy ezen, különben áldásos természetű intézet a legnagyobb nyűg lehet a szegény népre nézve, a mely valóságos gyűlölettel fogja majd fogadni a kisdedóvásnak különben nemes eszméjét. És kivált, ha mindezekhez hozzájárul az állami administratiónak behozatala, a mely majd eltelve magas hivatásával — mint egyik képviselőtársam szereti mondani — kérelhetetlenül fogja teljesíteni a maga civilisatorius eljárását. (Ellen mondás jobb- és balfelöl.) A másik tekintet, a mely miatt a törvényjavaslathoz nem járulhatok, az a jelentékeny adóemelés, a mely ezen törvénynek okvetlenül a következménye lesz. A községek 3 százalékos pótadónak kivetésére vannak feljogosítva. A törvényjavaslatban vannak ugyan mindenféle körülírások, melyek ezt a terhet enyhíteni látszanak, a mennyiben ki van mondva, hogy egyéb jövedelem nem létében és csak oly községben lehet ezt a pótadót kivetni, a hol a megye még nem vetett ki közművelődési czélokra pótadót, a mely *h részben kisdedóvási czélokra fordittatik és a hol a pótadó a 20 százalékot nem haladja meg; de mindezen körülírások daczára mégis azt állítom, hogy ezen törvényjavaslatnak következése nem lesz más, mint az általános 3 százalékos pótadó, hogy a „más jövedelem" nem létezik, mert nincs olyan község, melynél minden jövedelemnek ne volna meg a maga rendeltetése, így tehát okvetetlenül hozzá kell majd nyúlni a 3 százalékos pótadóhoz, (Ellentmondások balfel ől) ha a kormány nem akarja azt, hogy ez a törvény irott mulaszt maradjon. A törvényjavaslatnak még azon intézkedése sem enyhit a terhén, hogy csak ott lehet kivetni a 3 százalékos pótadót, a hol a községi pótadó a 20 százalékot meg nem haladja; mert az ilyen község mai nap már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Tehát vagy az államnak magának kell felállítani a maga pénzén a kisdedóvodákat, igénybe véve a 3 százalékos pót. dót, vagy ki kell kérni a belügyi és pénzügyminister hozzájárulását. Mit fog tenni a két minister? A dolog ugy van oda állítva, mintha ennek a két ministernek volna feladata a cultusministert visszatartani attól, hogy a kisdedóvodák felállítása által a községeket a 3 százalékos pótadóval túlterhelje. Elméletileg ugy áll a dolog, mintha talán ennek a két ministernek volna hivatása a népet a túlterheltetésről megóvni már csak azért is, mert az egyik félti a másiktól a konezot, az adózó polgárok adózási képességét. (Mozgás jobb/elöl) A gyakorlat azonban épen az ellenkezőt, mutatja, a mennyiben a t. minister urak az adózó polgárokkal ugy bánnak, hogy: „ha te vered az én zsidómat, én is verem a te zsidódat"; a zsidó pedig mindig ugyanaz az adózó polgár, a ki többnyire keresztény is. Különösen kedvezőtlen körülmények közt vagyunk mi,- mert a mi belügymini sí erünk épen ugy, mint minden más pénzügyminister a világon, hosszas pénzügyérkedése alatt kivetkőzött polgártársai irányában minden szelídebb érzelmekből és hozzászokott a polgárokban nem látni egyebet, mint renitens adófizetőket. Pénzügyministerünk nemcsak, hogy bebizonyította eddig is azt, hogy nem akarja a kincsőrző sárkány szerepét játszani, hanem még maga biztatja a túlköltekezésre az országot és ministertársait, a mint ezt