Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

440. országos ülés január 20-áu, kedden. 1891, *237 a múlt évi budget-vita alkalmával megjegyezni bátor voltam. De a pénzügyminister ur az, ki leginkább hangoztatja a reformok szükségességét; a ki azzal biztatja az országot, hogy az adók természetes fejlődésüknél fogva mindinkább jövedelmezni fognak; a ki azt mondja, hogy a reformok financiális tekintetben is meg fogják hozni gyümölcseiket. Ily körülmények között biztosak lehetünk abban, hogy ezen törvényjavaslatnak következménye 3 százalékos általános adóemelés lesz. Az a kérdés, t. ház, megengedheti-e ezt az ország magának ? Hiszen csak alig bontakozhattunk ki a legnagyobb pénzügyi bajokból, már is felemeli fejét mindenféle új szükséglet. Tudjuk, hogy e szükségletek közt vannak olyanok, melyek elkerülhetlenek; de tudjuk azt is, hogy vannak olyanok, melyek nagyon is elkerülhetők volnának, de a melyektől még sem fogunk menekülni. Ily körülmények között még egy oly kiadást teremteni, a mely lehet üdvös, lehet czélszerü, de semmi esetre sem nélkülözheflen, méltóztassanak megbocsátani, ez oly eljárás, mely azt bizonyítja, hogy a bő költekezés, a nagyzás tekintetében javíthatatlanok vagyunk. És épen most bocsátkozunk ily önkéuyes költekezésekbe, a midőn egymásután érték az országot oly calamitások, a melyeknek arra kellene bennünket iuteniök, hogy az adózók meglevő terhein könnyítsünk. Hiszen alig néhány év alatt csaknem az összes termények ára több mint egy harmaddal lejebb szállott. Az nem volt elég, legújabban jött a phylloxera, mely oly óriási országos csapás, hogy meg fogja változtatni ennek az országnak gazdasági képét. S ezzel nem számol sem az ország, sem a közvélemény, és mintha nem történt volna semmi, a mi az országot az anyagi fejlődés terén igen nagy mértékben múlhatatlanul visszavetette: vigan folyik a bő költekezés. (Mozgás joblfelől.) Három rendbeli indok az, melynél fogva a t. cultusminister ur a háznak e javaslatot elfogadásra ajánlotta. E három indok a népesedési, a gazdászati és a pénzügyi tekintet. A mi legelőször is a népesedési indokot illeti, méltóztassék megbocsátani, de a t. cultusminister urnak azon "állítása, hogy az annyit emlegetett gyermekhalandóságot a kellő felügyelet és orvosi kezelés hiáuya okozza, tarthatatlan. Ezen állítása nem bizonyítja azt, hogy mólyen behatolt a t. kormány a nép életismeretébe. De ha még ugy volna is, hogy a felügyelet és orvosi segély hiáuya egyik oka a gyermekek nagy halandóságának, akkor sem volna bebizonyítható, hogy a kisdedóvodák által e bajon segíteni, vagy legalább jelentékenyen enyhíteni lehetne; mert a felügyelet és gondozás a kisdedóvodák mellett is nagyrészt a ház körébe esik, Orvosi gondozásról pedig szó sem lehet azon oknál fogva, mert az apró beteg gyermeket el sem viszik az óvodába. Nem abban fekszik az oka a gyermekhalálozásnak, hanem fekszik első sorban a rossz táplálkozásban és általában véve a szegénységben. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha azt akarjuk, hogy csökkenjen a gyermekek halálozásának aránya, emeljük ki népünket az agriculturalis állapot alacsony viszonyaiból; tegyük a népet vagyonossá; szerezzük meg az eszközöket, a melyek által a nép vagyonossá lesz és akkor biztosítom a t. házat, hogy minden egyéb intézkedés nélkül csekélyebb lesz a gyermekhalandóság. Azt mondtam, hogy a táplálkozás hiánya okozza a gyermekek nagy halandóságát. Ismerni kell a nép táplálkozási módját és rendszerét. A mi fölürnívelő népünk általában nagyon szegényesen táplálkozik és még ebből a szegényes táplálékból is aránylag vékonyan jut annak az apró gyermeknek. A nép azt tartja, hogy a jobb falatokat a munkás ember számára kell fentartani, különben a munkát nem birja. Az apró gyermek kap, ha van, egy kis tejet, talán egy kis éretlen gyümölcsöt, de főtt ételt minél kevesebbet. Táplálékának túlnyomó része egy darab kenyér, a melyen egész nap elrágódik. Ez az oka annak, hogy bárhova menjünk is, látjuk azt a sok puffadt hasú apró gyermeket; azt biszszük sokszor, hogy 6 — 7 éves, pedig már 10 — 12 éves és a kik csak akkor iramodhatnak neki a növésnek, mikor már a suhancz korba jutnak; midőn magok is jobban ki tudják követelni részüket a táplálékból, de jobban érdemesítik rá őket, mondván, hogy most már ők is keresnek. Ne keressük a tehénnek szarva közt a tőgyét, hanem keressük azt ott, a hol az valósággal létezik. Ha e bajon akarunk segíteni s a gyermekek halandóságát akarjuk csökkenteni, állítsuk fel a külön vámterületet, emeljük a nép vagyonosságát és akkor be fog magától következni a javulás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, talán nagyon merész lesz az állítás, melyet tenni bátorkodom, de én azt mondom: hogy mindaddig, mig Magyarországon a vagyonosodás. az anyagi helyzet nem emelkedik, a népesedés szaporodásának nem lesz meg igazi értéke; mindaddig az lesz következése, hogy ez az ország, a mely már most sem képes fentartani a maga népességét, nagyobb számú kivándorlót fog liferálni Amerikának, Romániának és, nem tudom, a Balkán melyik tartományába. A felföld már eddig sem volt képes eltartani a maga népét. A felföld után következik most egy egész nagy területe az országnak, a mely eddig a szőlőmívelésbó'l élt