Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-439
226 4S9. országos ülés január l»-én, hétfőn. 18*»1. tás- és közegészségügyi tekintetben úgyis a legkedvezőtlenebb sorsnak osztályosai. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Elismerem, hogy erről a javaslat maga nem tehet, ez már a szegénységnek megszokott sorsa s aztán a t. kormány indokolása rá is mutat ez árnyoldalnak okaira, azt mondván, hogy azok egyfelől az illető községek culturigényeinek alacsonyabb fokában, másfelől meg azon anyagi eszközök korlátozottságában keresendők, a melyeket az elérendő nevelési czélok érdekében igénybe venni lehet és szabad. Ez az oka annak, bogy azon kicsiny és szerény anyagi erejű községekben a kisdedóvás is csak legkezdetlegesebb formájában leszen megvalósítható. De ezen községek anyagi erejének korlátozott volta, eszközeiknek gyarlósága mit sem változtathat azon tétel igazságán, hogy ezen községek épen szegénységüknél fogva első sorban vannak arra utalva, hogy gyengeségüket közerővel támogassuk, nemcsak azért, mert ugyanők sok más tekintetben, jelesül a néptanítás áldásaiban is csak a legprimitívebb alakban részesülnek, de leginkább azért, mert a megóvandó kisdedek számának legnagyobb contingensét épen azon községek szolgáltatják, a melyek önerejükből fejlettebb intézmények felállítására képtelenek. A javaslat ugyan módot nyújt a kormánynak arra, hogy óvodákat és menedékházakat állíthasson ott, a hol a községek és mások ilyeneket nem állítnak, vagy fentartani képtelenek. De tartok tőle, hogy ezzel is csak ugy leszünk, mint a népiskolákkal, melyek száma ugyan örvendetesen szaporodik, de egyáltalán nem azon mértékben, a mely az ország tanügyi igényeit kielégíthetné, s könnyen megeshetik, hogy ez a rendelkezés is, mint sok egyéb, az állam pénzügyi erőtlenségén fog hajótörést szenvedni. (Halljuk! Halljuk !) Volna még néhány szavam a javaslat II. fejezetéhez, mely a kisdedóvás kellékei és munkakörével foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) Itt a 7. §.-ban elmondatik, hogy szabály, miszerint egy óvónő, illetőleg dajkának gondozására 80 gyermeknél több bizható nem lesz; a 8. §. viszont egy helyén megengedi, hogy a nyári menedékházakba három évesnél ifjabb csemeték is beadhatók legyenek, a 9. §. szerint pedig a menedékházak reggeltől estig nyitva tartandók. A ki az említett három rendelkezést összevetve veszi fontolóra, az, ha a gyermeknevelést nem könyvből tanulta, hanem legalább is látta azt mindennapi gyakorlati alkalmazásában, vagy az élet iskolájának ezen elassisán maga is átment, az igazat fog nekem adni, ha azt állítom, hogy 80, jó részt 3 évesnél is ifjabb, nem ritkán iV»—2 éves gyermeket egy dajka egész napon át szakadatlanul jól gondozni nem lehet képes, (Ugy van! a szélső baloldalon) a mely nap folyamán e gyermekek legalább is egyszer, ha nem többször részesítendők lesznek az élelmezésnek nagyon prózai, de azért nagyon szükséges műveletében. A javaslat tudós szerzője azon feltevésből látezik kiindulni, hogy talán az, a ki a mező liliomait ruházza és az ég madarait táplálja, (Tetszés balfelöl) a menedékházak éhes seregére is kiterjeszti majd gondoskodását; csakhogy ez a valóságban, sajnos, egészen másként lesz. (Ugy van! balfelöl.) Nem tudom, hogy terveznek-e közös élelmezést, de annyit tudok, hogy közönséges halandó embernek napjában legalább egyszer ennie kell, különben hamar angyal lesz a gyermekbői; (Halljuk! Halljuk!) és tudom azt is, hogy nyáron hajnalban külső munkára menő szegényebb népünk nem ér rá délben, sokszor órajárásnyira hazafutni, hogy gyermekét ellássa, még ha volna is, hogy T neki főttet adjon, a mi nyáron délben nem mindig fordul elő. Azt mondhatnák erre, hogy majd hoz magával minden gyerek vagy szülője. De hát azt is főzni vagy melegíteni kell; aztán lesznek ott elég számmal 17a— 2 éves apróságok is, kiket a táplálkozás fontos részleteinél még vezetni kell. No már, hogy 30—40 éhes porontyot hogy fog tudni egy személy jól ellátni s e mellett a többi 40-re is vigyázni, annak megfejtésére nagyon kíváncsi vagyok. (Derültség,) Hogy birkából elláthat egy személy egy néhány százat, azt tudom; de már szarvasmarhából is csak e számnak legfölebb tizedrészére képes. Már pedig felteszem, hogy az óvodák polgárságát legalább is olyan testi gondozásban kívánják részeltetni, mint a minőt a mezőgazda igavonó jószágának megadni szokott, s mert igy gondolkozom, ezért találom túlmagasnak azt a gyermekszámot, a melyet egy óvó egyén gondozására rábízni szándékoznak. (Helyeslés a szélsőbálon.) A 8 §.-nak még egy másik rendelkezéséhez kívánok néhány szóval hozzászólani. Értem azt a passust, a melyben az úgynevezett fohászszerü imára való oktatást irja elő. Teljes mértékben méltánylom ez irányban a t. minister m jó szándékát; csak arra kérem, hogy majd a végrehajtási rendeletben méltóztassék e tekintetben megfelelő útbaigazításokkal szolgálni, nehogy megújuljon az a vád, hogy az egyik felekezet a másiknak gyermekét elfohászkodj a. (Élénk derültség.) Legczélszertíbb volna a kormány aegise alatt megjelenő interconfessionalis fohászgyüjtemény kiadását kezdeményezni, (De rältség) gondoskodván abban az Isten ideának olyan megfelelő kifejezéséről, mint például Nagy szellem, Örök anyag, vagy más, bogy e
