Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-439
48ft. orsiégos ülés január 19-i'n, hétfon. 1891. g27 Végezem azzal, a mivel kezdettem, hogy tudniillik a kisdedóvás eszméjét melegen pártolom s annak czélirányos megvalósítására a kívántaknál terhesebb áldozatokat is készségesen megajánlanék, főleg ha kellő biztosítást nyernék arra nézve is, hogy ezen áldozatok egyúttal az egészséges, mert jogosult nemzeti chauvinismus szolgálatában is hasznosíttatni fognak, a mely chauvinismusnak megfelelő foka nélkül sem nagy Németországban, sem Olaszországban, sem sehol e világon nemzeti államot nem alkottak és fennállót meg nem szilárdítottak. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Általános élénk helyeslés.) Elnök í Azt hiszem, a t. ház méltóztatik beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék. Jelentem t. ház, hogy a jegyzői kar jelentése szerint a közoktatási bizottságban hiányzó egy tagra beadatott 130 szavazat, melyből László Mihály 129-et, Komlóssy Ferencz egy szavazatot nyert. E szerint László Mihály i a, közoktatásügyi bizottságba megválasztatott és i kötelességének teljesítésére felbivatik. Egyszer! smind, t. ház, minthogy méltóztatott a t. háznak már megállapítani, hogy ezen most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tárgyalása után következzék azon két törvényjavaslat, melynek egyike az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről, mái sika pedig az ipari és gyári alkalmazottaknak j betegség esetében való segélyezéséről szól, azt | hiszem, ezélszerü lenne már most kimondani azt, | melyik vétessék előbb tárgyalás alá. Azt hi| szem, t. ház, czélszerű volna előbb a vasárnapi I munkaszünetről szóló törvényjavaslatot s azután { az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szólót tárgyalni. (Helyeslés.) i Ha ebbe a t. ház beleegyezni méltóztatik, ezt határozatképen kijelentem és ezzel az ülést bezárom. fohászok senkinek vallásos, vagy vallásellenes érzékét meg ne keserítsék. A 9 §. említést tesz ünnepnapokról, de nem mondja meg, melyeket érti alatta, s igy fel kell tennem, hogy valamennyit, és mivelhogy nem egy óvodába 4—5 felekezetbeli gyerek fog eljárni, a kiknek ünnepei mind respectálandók, hát ilyenformán irigylendő sorsuk leend az óvóknak, mert ha nekik is ugy tetszik, az ünneplésből soha ki nem fogynak. Megemlékezem még a javaslat azon részéről, melyben a közegészségügyi intézkedéseket tárgyalja, elmondván egyebek közt, hogy a körorvosnak kötelessége leend az óvodákat két hetenkint legalább egyszer megvizsgálni. Nagyon bölcs rendelkezés, csak egy kis hibája van: tudniillik, hogy sok helyt nem lesz végrehajtható, csak azért, mert körorvosok nincsenek; a járási orvos pedig egyszerűen képtelen egyéb hivatalos dolga mellett még ezt is teljesíteni. Mert, ha a járási orvos például az én választókerületemben a 72 községet bejárni akarja, akkor 200 napot számítva egy évre — mert ünnepeken zárt ajtókra talál — két hetenkint kötelezett látogatásnál minden nap legalább 6 óvodát köteles megvizsgálni, a mit bizonyára képtelenség kivánni. Ugy leszünk hát ezzel is, mint például a közegészségügyi törvénynek a 7 évnél ifjabb gyermekek orvosi gyógykezeltetését elrendelő szabályával: nem lesz végrehajtható, mert ott is sokszor megesik, hogy hívnának orvost, ha kapható volna, de mire odajut a beteghez, az már rég kiszenvedett. Városokban lehet, hogy simán megy a dolog; de ott, a hol orvos egy napi járó földre van, vagy ilyen sincs, bizony ez a rendelet is csak papíron marad s a jámbor óhajtások számát fogja szaporítani. A midőn e néhány észrevételt a t. ház becses figyelmébe ajánlom, sietek hozzátenni, hogy korántsem szándékom ezekkel a javaslat törvénynyé válása elé akadályt gördíteni, sőt szívesen veszem, ha aggályaimat eloszlatják s ezzel az ügy tisztázásához hozzájárulnak. (JJS ülés végződik d. u. 1 éra 55 percuhor.) 29*
