Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

22-2 *»• ö'Míg** ««* január 19-én, nétton. 1891. szakasza azerint a gyermekek csak azon esetben kötelesek az óvodába járni, hanem igazoltatik, hogy otthon, vagy máshelyt folytonosan kellő gondozásban lészesülnek. De a kényszer ezen korlátozása nem óvja meg elegendően a szülők jogait; mert hogy azon körülmény mily módon igazolandó, arról a törvényjavaslat nem mond semmit sem s igy a szülők a felügyelő bizottság önkényének ki vannak szolgáltatva. A kényszer legfeljebb csak akkor volna megengedhető, ha valamely feljelentés esetében a szülők ellen hitelre méltó tanuk által bizonyittatnék, hogy gyermekeik otthon vagy máshelyt kellő ápolásban és gondozásban nem részesülnek. De ennek a kényszernek még egyéb következményei is lennének, oly következmények, a melyekből a törvényjavaslat kivihetet!ensége kiderülne. Annak 7-ik szakasza szerint egy kisdedóvónő gondozása alatt 80 gyermek lehet, kora reggeltől estig. Ezt a 80 gyermeket a kisdedóvónőnek a 8-ik szakasz szerint oktatnia kel] imára, beszédre, énekre, testgyakorlatra, játékra és testi erejét meg nem terhelő kézi munkára. De azon kivül a zsenge korú gyermekeknek aludni is kell. többször naponta enni h kell s vannak még sokféle egyéb szükségei is, egy szóval a 80 gyermeknek kielégítő gondozása nehéz feladat. S mindezt végezze egyetlen egy rosszul fizetett kisdedóvonő 80 idegen gyermekkel, kinek esetleg még egy dajka segédkezéét nyújt? Az lehetetlen t. ház, még ha a kisdedóvónő a t. közoktatásügyi minister ur tehetségével birna is. Milyen gondozásban és ápolásban fognak tehát részesülni ezek a kisdedóvodába kiszolgáltatott szegény kis csemeték? Oly gondozásban, hogy még a legszegényebb nap szám osnő sem fogná szabad akaratjából odaengedni gyermekeit. Ez a kényszer pedig, a mint a t. közoktatásügyi minister ur a közoktatásügyi bizottságban kinyilatkoztatta, szintén a törvényjavaslatnak egy főalapelve ? És miután azt az elvet szintén helytelennek tartom, ezen oknál fogva sem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául. De van a törvényjavaslatnak még egy harmadik alapeszméje, a mely azt előttem elfogadhatlanná teszi: ez pedig az annak alapját képező magyarosítási szándék, (Halljuk!) A mint látom, a t. háznak egy része ezt a szándékot tagadja, mig egy más része azt helyesli. Tehát először be fogom bizonyítani, hogy ez a szándék valóban létezik s azután ki fogom mutatni, hogy az is a helytelen elvekhez tartozik. (Bálijuk! Ralijuk!) Hogy ezen magyarosítási szándék valóban létezik, annak bizonyítékául nem akarok hivatkozni a magyar sajtónak nyilatkozataira, melyeket önök mind kétségen kivül jól ösmernek; arra gem, hogy Hagara Viktor t. előadó ur a közoktatásügyi bizottságban a törvényjavaslatot a nemzeti intézmények fejlesztésének nevezte; arra sem, hogy Lessko István t. képviselőtársam ugyancsak a közoktatásügyi bizottságban a törvényjavaslatot a magyarosítás alapjának nyilvánította : banem a magyarosítási szándékot magából a javaslatból fogom bebizonyítani. A javaslat 8-ik szakasza szerint a nemmagyar anyanyelvíí gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv ismeretébe való bevezetéssel. (Helyeslés.) Ezen batározmány nem szorul további magyarázatra, ez egész leplezetlen magyarosítási intézkedés. (Ellenmondások. Nyugtalanság.) A javaslat 10-ik szakasza szerint a kisdedóvodákban csakis kisdedóvóképző-intézetben képesítést nyert oklevele- kisdedóvónők használhatók. A 33-ik §-ban meghatározott tanfolyam elvégzésének megfelelő képesítést külföldön nyert kisdedóvónők tartoznak, okleveleik honosítása végett, pótlólag a magyar nyelvből, a hazai j történelem, alkotmánytan és földrajz elemeiből a vallás- és közoktatásügyi ministei' által erre jogosított hazai képző-intézetben képesítő vizsgát tenni. A 11-ik szakasz szerint állandó menedékházakat vezető dajkák csakis valamely kisdedóvónő-képző-intézetben vagy valamely jól felszerelt és berendezett kisdedóvodában működési képességükről és magyar nyelvismeretükről a, királyi tanfelügyelő előtt tett gyakorlati vizsga s az arról kiállított bizonyítvány alapján alkalmazhatók, (Helyeslés.) A 38-ik szakasz szerint a kisdedóvónők képesítő oklevelei a királyi tanfelügyelő által aláirandók. Ezen aláirás nélkül a képesítő oklevél érvénytelen. A képesítő oklevél aláírását a királyi tanfelügyelő megtagadhatja — vagy a közoktatásügyi bizottság javaslata szerint köteles megtagadni— akkor is, ha a vizegát tevő a magyar nyelvet szóban és írásban teljesen nem bírja. (Helyeslés.) A 41-ik §. szerint az ezen törvény életbelépését megelőzőleg már alkalmazva volt kisdedóvónők kötelesek a magyar nyelv birását igazolni. A mennyiben a magyar nyelvben eléggé jártasak nem lennének, kötelesek azt a törvény életbeléptetésétől számított 3 év alatt elsajátítani s annak megtörténtét a királyi tanfelügyelő előtt gyakorlatilag igazolni. Ellenkező esetben állásaikról elmozdítandók. A ÍO-ik, 11 -ik, 38-ik és 41-ik §-oknak ezen határozmányai arra czéloznak, hogy nem-magyar ajkú folyamodónőknek az alkalmazását lehetetlenné tegyék. (Helyeslés.) Ekkép mindenütt, kevés kivétellel, csak magyar kisdedóvónők lesznek alkalmazhatók s ezektől a t. közoktatásügyi minister ur aligha fogja követelni, hogy a gyér-