Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

489. országos ülés Jaimár 19-én, hétfőn. 1891. 221 létében ne maradjanak ápolás és gondozás nélkül. Ezen eszme nagyon helyes, mert igen sok szülő nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy a kenyérkeresés súlyos gondjai mellett kis gyermekeiket a szükséges ápolásban és gondozásban részesítsék. Tehát nagyon czélszeríí, sőt szükséges, hogy oly szülők kis gyermekei részére intézetek állíttassanak fel, a melyekben azok a szükséges ápolásban és gondozásban részesülhetnek. Ez oknál fogva — eltekintve az alig győzhető nagy költségektől — helyeselhetném, hogy ;i törvényjavaslat a községeket kisdedóvodák felállítására szorítja, ha csak hazánkban nem léteznének oly sajátságos viszonyok. Ily kényszer talán még a maga helyén volna oly gazdag országban, melyet egyedül csak egy faj lakja, melyben csak egy nyelvet beszélnek, melyben csak egy vallás uralkodik. De nincs helyén mi nálunk, a hol számtalan község 2—3, sőt 4-féle nemzetiségű és vallásó lakossággal bir. Sok községben az egyik vagy a másik nemzetiségnek vagy felekezetnek van már elegendő kisdedóvodája saját nemzetiségű vagy felekezetű gyermekei részére, de nem elegendő a többi gyermekek részére is. Most már kérdezem: helyes-e, hogy azon nemzetiség vagy felekezet kényszeríttessék, a többi nemzetiségek vagy felekezetek részére, saját pénzével kisdedóvodát felállítani. De eltekintve ettől is, ha vegyes lakosságú községben közös kisdedóvoda állíttatik fel, felmerül azon kérdés, hogy mely nyelv használtiissék a gyermekekkel szemben. (Kőzheszólásoh : A magyar nyelv.) A magyar nyelv? A szülők tán csak követelhetik azt, hogy gyermekeik az élet első zsenge éveiben az anyanyelv édes hangj'ait hallják. Hogy pedig mindegyik neruze tiség részére külön-külön óvónő alkalmaztassék, az, már tekintettel a nagy költségre, keresztül nem vihető. De van még más kifogás is ily közös kisdedóvodák ellen. A törvényjavaslat 8-ik szakasza szerint a gyermekek imára is oktatandók. Tehát, például protestáns gyermekek tanuljanak imádkozni a katholicus óvónőtől, vagy viszont; vagy pedig protestáns és katholicus gyermekek vezettessenek be zsidó óvónőtől a Talmud titkaiba ? Mindezekből látszik, hogy a kényszer a kisdedóvodák felállítására nézve minálunk keresztül nem vihető. A kisdedóvodák felállítása minden más módon támogatható, a nélkül, hogy kényszert kellene alkalmazni. Miután pedig ez a kényszer a törvényjavaslatnak egyik főalapelve s én ezen elvet egészségesnek nem tekinthetem, már ezen oknál fogva sem fogadhatom el a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául. De van még más okom is, melynél fogva ezt nem tehetem. Mert helytelennek tartom a törvényjavaslat azon határozmányát is, mely szerint minden 3 — 6 éves gyermek köteles óvodába járni, ha csak nem igazoltatik, hogy otthon, vagy máshelyt folytonosan kellő gondozásban részesül. Ezen határozinány sokkal túllépi azon határt, mely az állami hntalómnak a közoktatás felügyeletére nézve meg van szabva. E tekintetben az állam feladata csak az lehet, hogy arról gondoskodjék, hogy oly gyermekeknek, akik otthon a kellő ápolásban és gondozásban nem részesülnek, legyen alkalmuk óvodákban azt megnyerni s e czélból az állam az óvodák felállítását előmozdíthatja. De a gyermekeket az óvodákba járásra kényszeríteni, az nem egyéb, mint egész jogosulatlan beavatkozás a családnak szent és érinthetlen jogaiba. Ezt a volt vallás- és közoktatásügyi minister, Trefort Ágost is belátta, mikor a magyar közoktatás állapotáról szóló ötödik jelentésében azt mondta: (olvassa.) „Ha egyrészt kétséget nem szenved, hogy az állani fel van jogosítva minden polgárától az elemi ismereteknek a mai kor szükségeihez mért bizonyos minimumát követelni s ennek megszerezhetésére szükséges intézeteket állíttatni, azokba szerves életet hozni létre: ugy másrészt tagadbatlan az is, hogy az elemi ismeretek elsajátítására nem alkalmas 6 éven alul álló zsenge korú gyermekeket iskolába járásra, vagy azok szüleit gyermekeik iskolába —kisdedóvó-intézetbe — járatására kényszeríteni nem lehet. A tanulás és tudás ezé Íjainak elérésére mindenkor elégnek tarthatja az állam, ha a népoktatási törvény által meghatározott 6 évi rendes és 3 évi ismétlő iskoláztatásra kiszabott időben iskoláztatja a köznép gyermekeit . . . Ugyanis a módosabb szülők nagy része idegenkedik attól, hogy zsenge korú gyermekeit, saját családi körének gondozása és fegyelme helyett, különösen ezeknek erkölcsi nevelését idegen kézre bizza; s ebben a szülőket korlátozni nem is tanácsos, nem is tehető. E tények s körülmények szem előtt tartása okozta azt, hogy a kisdedekre nézve ezeknek a kisdedóvó-intézetekbe járását kötelezőleg kimondani nem lehet, hanem ugy, a mint eddig történt, azok nevelését főképen a család és a társadalom hű s buzgó gondozása alatt kell meghagyni. Mindezen tekintetek mellett a kisdedek nevelésének, helyesebben szólva gondozásának ügye .... mégis sokkal íontosabb, mintsem hogy ez ügygyei szemben az állam a közönséges néző szépére szorítkozhatnék Ez oknál fogva kötelességemnek tartottam, a kisdednevelő ügyét minden telhető módon gyámolítani és istápolni, a nélkül azonban, hogy azt társadalmi jellegéből kivetkőztetni kívántam volna." T. ház! Igaz, hogy a törvényjavaslat 4-ik