Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-439
220 18-án. Adamecz Emil." Mit is contemplál tulajdonképen ez a törvényjavaslat? Azt, hogy bizonyos meghatározott nagyobb lélekszámmal biró városokat és községeket óvodák alapítására, kisebb számú lakosokkal biró községeket pedig gyermekmenedékházak életbeléptetésére kötelez. Az óvodák vezetésére okleveles óvónőket, esetleg óvókat, a mendékházakban a kisdedek gondozására dadákat rendel. Az előbbiek fizetése lakáson kivül nem lehet kisebb 300 forintnál, az utóbbiaké lakáson kivül 120 forintnál. Nem sok, sőt bizony igen csekély ez a fizetés, az igaz; de vájjon meggondolta-e a minister ur, hogy e csekély fizetésnek előteremtése is a mi viszonyaink mellett áthághatlan akadályt fog képezni? (Halljuk! Halljuk!) Az óvodákról nem is szólók, mert ezek felállításának kötelezettsége népesebb városokat és legalább 15.000 forint egyenes adót fizető községeket terhelvén, az újabb teher bár ezeket is súlyosan fogja érinteni, de a 8%, e czélra kivetendő pótadó segítségével talán csak nem roskadnak össze a teher súlya alatt. De hogyan fogják e terheket elviselhetni a kis községek, különösen a felvidék apró községei, melyekben az állami adó 300- 2000 frt közt váltakozik % Előttem fekszik két terjedelmes megyének iskola- és állami egyenesadó-statistikája; még pedig Heves és Sáros vármegyéké. Heves vár megyének van 117 polgári községe 192 népiskolával, 22 községben az állami adó 15 ezernél nagyobb, 21-ben 10 ezernél magasabb, tehát majdnem 90 községben biztosítva van a kisdedóvoda és a mendékház felállítása: a többi községekben az államadó, ha nem is 10 ezer, de okvetlenül pár ezerről szól és igy kis áldozat mellett ott is biztosítva van a menedékházak felállítása. De hogyan áll egy felvidéki vármegye adóstatistikája? Sárosmegyének van 360 községe és 3 szabad királyi városa. A két szabad királyi városon, úgymint Eperjes és Bártfán kivül, melyeknél az állami adó 15 ezerén felül van s Kis-Szeben szabad királyi város, melynek állami adója 9.600 forint; a 360 község közt csupán 39 község van, a hol az állami adó 1000 és 2000 frt között váltakozik; a többi 300 község mind 1000 forinton alul áll. Ily községekben 15—30 írttal hogyan lesz lehetséges menedékházat vásárolni s ennek gondozásával dadát fizetni ? Hogy ily községekben gyermek-menedékház létesüljön, kell, hogy vagy a községek hozzanak nagy áldozatokat, vagy az állam vállalja magára a menedékházak felállítását és gondozását. (Igaz! Ugy van!) Az első eset, tudniillik, hogy a községek vállalják a terhet magukra, ismerve a felvidéki r 19-én, hétfőn. 1891. viszonyokat, midőn már az eddigi terhek is elviselhetetlenek s más világrésziekbe kergetik a lakosság legmunknképesehb contingensét, tiszta lehetetlenség. Kis községekben, nem is szólva a kúriái is zsellérekről, a telkek annyira szét vannak kaszabolva, hogy legtöbb gazda V 4 , sőt V» telekrésznek a birtokosa; V*teleknek évi jövedelme a legjobb termés mellett 50 forint. Már most tekintetbe véve, hogy az ily birtokos egyenes és jövedelmi pótadó fejében évenkint fizet 15 forintot, községi pótadó fejében 2—3 forintot, lelkész, kántor, pár-adó fejében 4—5 forintot: könnyű kiszámítani, hogy nem igen sok marad belőle mindennapi költségeinek fedezésére. Ily módon megterhelt emberektől még többet kipréselni: ez igazán nagy mesterség lesz. (Igaz! Ugy van! a halóidalon.) Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy az állam vegye igénybe a 3°/° pótadót, az állam állítsa fel a menedékházakat és pótolja a hiányt. És tisztában van-e a minister ur, hogy ekkép mily nagy összegre lesz szüksége? A gyermekek halandóságáról nem szólok. Ott a statistika optima magistra; meggyőződésem szerint c tekintetben a menedékházak nagy szolgálatot tesznek az államnak. (Igaz! Ugy van!) Legszebb, legpracticusabb és magyar nemzeti szempontból legüdvösebb rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy az óvónőktől s dajkáktól egyaránt megkívánja a magyar nyelv tudását. (Általános helyeslés.) Ha ez a postula- . tum nem marad jámbor óhajtás, de igazán érvényesülni fog: akkoi az óvodák és menedékházak többet fognak használni a magyar nemzeti ügynek, mint az 1868. évi népiskolai törvény; mert az óvodák és menedékházakból kikerülő és az elemi osztályokba belépő gyermekekkel biztosan haladhat a tanító. És ez lesz a magyarosítás legbiztosabb módja és eszköze. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) Elvitázhatatlan tény, hogy a magyar nyelv terjesztésének legtöbb sikerrel kecsegtető módja az óvodák és menedékházak felállítása. (Igaz! Ugy van!) Én, mint mondom, az eszmét helyeslem, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, fentartván a jog-ot a részleteknél módosításokat benyújtani. (Élénk helyeslés.) " Filtsch József: T. képviselőház! Nem lehet tagadni, hogy a magyar közoktatásügy 20 év óta nagy és szép haladást mutat fel. A kisdedóvásról szóló törvényjavaslat is további szemnek volna tekinthető a haladások lánczában, ha egészséges alapelvekre volna fektetve. De fájdalom, az alapelvek, a melyeken a napirenden lévő törvényjavaslat nyugszik, nem egészségesek. Mi is tulajdonképen a kisdedóvásnak az alapeszméje? Az, hogy a kisdedek szülőik távol489. orsüágos ülés iant
