Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-434

484. orsiirtgos filís dcezember 17-én, szerdäti. 1R9© J95 hazára nézve is sújtó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Hát ha Tiszát éltette volna, akkor is elítélték volna? (Zaj. Elnök csenget.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! Midőn magamat interpellációm megtételére elhatároztam, mint interpelíatiómaí kisérő beszédemben is kifejeztem, engem nem vezetett az, hogy esetlegesen, ezen eseményből politikai tőkét csináljak s igy igazán mondhatom, hogy ezúttal nagyon is távol volt tőlem az, hogy a katonaság és a polgárság közt létező ellentéteket még bonyolítani kisértsem meg. Czélom az volt, hogy Magyarország közvéleménye megnyugtattassék 8 legyen arról meggyőződve a t. képviselőház, hogy én is azon hitben voltam, hogy, a mint magát Pázmándy Dénes t. barátom kifejezte, a magyar kormány igyekezni fog első sorban a magyar közvélemény megnyugtatására kötelességét teljesíteni. Ha az itt ma hallott válaszból meggyőződhettünk volna arról, hogy a katonai törvények értelmében hozott ítélet törvényes, igazságos és teljesen részrehajlatlan volt: méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én lettem volna az első, a ki sajnálkozásom kifejezésével ugyan a felett, hogy nálunk a katonai büntetőtörvénykönyv még ma is érvényben van, ezt a választ tudomásul vettem volna. Azt mondja a honvédelmi minister ur — bár nem az én interpellatiómra adott válaszában — hogy közesend- és rendháborításért ítélték el Joannovics Sebőt azért, mert egy bizonyos alkalommal Kossuth Lajos egészségére pohárköszöntöt mondott. Nincs jogom ezúttal az előadott tényállást rectificálni, noha mondhatom, hogy más oldalról a tényeket egészen másképen tudom és hogy egyáltalán pohárköszöntőről szó sem volt, csak csendesen ejtett szavakkal emlékezett meg az illető arról, a kinek kegyelettel tartozik Magyarországon minden becsületes ember. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha interpellatiómra adott válaszában azt mondja a niinisterelnök ur, hogy közcsendbáborításért ítéltetett el, óhajtom tudni, hogy mi a közcsendháborítás a katonai büntetőtörvénykönyv értelmében? Mert ha a fiatal ember megsértette a törvényt, akkor tudomásul kell venni a választ, akkor tűrnie, szenvednie kell; mert a törvényt tényleg alkalmazni kell, ez ellen kifogást tennünk nem lehet. Mi a közcsendháborítás a katonai büntető törvénykönyv szerint? „Közcsendháborítást követ el, a ki másokat a császár és király személye és az osztrák-magyar monarchia kapcsolata, az alkotmány vagy az államkormányzat elleni megvetésre vagy gyűlöletre izgat." T. ház! Lehetnek önök, a többség tagjai, lehetnek e házon kívül nagyon sokan, lehetnek bizonyos magas körökben még többen, a kik Kossuth Lajost nem szeretik, politikai elveit nem osztják; de nem hiszem, hogy van józan észszel megáldott magyar ember, ki azt merné mondani, hogy akkor, midőn Kossuth Lajos történelmi nagy alakja iránt kegyelettel viseltetünk, a császár ellen izgatunk. Mert ha önök ezt kimondják, akkor ezen oldalon minden embert, magamat is bűnösnek kell tartaniok ; mert mi szivünkből óhajtjuk, hogy hazánk nagy fia, a kinek nagy múltja van és a kinek elveiben mi osztozunk, sokáig éljen. (Éljenzés a szélső baloldalon.) De azt mondja a törvénykönyv a közesemlháborításról szóló szakaszának 3-ik bekezdése: „A ki másokat a törvények ellen vagy a közhatóságok rendeletei elleni engedetlenségre vagy ellenszegülésre felszólít, ösztönöz vagy csábít", közcsendháborítást követ el. Nézzük, mi történt a jelen esetben? Az a fiatal ember, feltűnést nem keresve, tüntetésre nem is gondolva, egyszerűen — elismerem, hogy talán tapintatlanul — nem választotta meg jól a helyet, Kossuth Lajos egészségére poharat emelt; de azért a közcsendháborítás bűntettét nem követte el s ellenszegülésre fel nem hivta barítait. és igy ezen szakasz alapján őt igazságosan elítélni nem lehetett. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha arra a fiatal emberre, tapintatlanság miatt, némi fegyelmi büntetést szabtak volna, nem interpelláltául volna; de azt már igenis érdekünkben áll tudni, hogy azon hatóságok, a melyek ítélkezésre vannak hivatva, vájjon az érvényben levő törvényt becsületesen, correcten hajtják-e végre vagy nem ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy, valamint az igazságügyi ministernek nincs joga a polgári életben eljáró bíróság ítéletét felülbírálni, ugy ő sem szólhat ebbe az ügybe. Ha igy veszsziik a dolgot, tökéletesen igaza van. De bízom Magyarország minden igazságügyministerének lelkületében, törvény tiszteletében és tisztességében, hogy ha meggyőződnék arról, hogy Magyarországon van oly bíróság, mely törvényellenesen, személyes ellenszenvből és gyűlöletből hoz ítéletet s igy nem jól alkalmazza a törvényt, akkor saját lelke sugallatából a megkegyelmezést maga ajánlaná ő Felségének és nem késnék az illető bíró vagy bírósági tagok ellen a fegyelmi eljárást azonnal megindítani Hiszen ha arra az álláspontra helyezkednénk egyáltalában, hogy az illetékes bíró tetszés szerint cselekedhetik, akkor nem volna szükségünk anyagi törvényekre, hanem elég volna annak megvizsgálása, hogy illetékes bíró itélt-e, de azzal senki sem törődhetnék, hogy helyes-e a törvény alkalmazása? Méltóztassék nekünk a katonai