Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-434
196 ***• országos ülés deczember 17-én, szerdán. 1890. büntető törvénykönyv azon szakaszát megmutatni, a melybe Joannovics Sebő cselekménye ütközik; lia van olyan cselekménye, mely létező törvényt sért: akkor nekünk egyáltalán nem lesz szavunk az ítélet ellen; mert a törvény végrehajtását mi is óhajtjuk; de azt, hogy egy embernek éltetése miatt valakit ilyen igazán szigorú büntetéssel sújtsanak, tűrni nem lehet, önérzettel nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzük, t. ház, az érem másik oldalát. Ismerünk itt az országban egy másik férfiút, a kinek magáujellenie, tisztessége, becsülete, jó lelke ellen, értesülésem szerint, kifogást tenni egyáltalában nem lehet: de a kinek egész politikai működése mindig ellentétben állt avval, a mi minden magyar ember szivébe be van irva ; a ki határozottan ellentétes állást foglal el mindazon törekvéssel szemben, melyek nélkül magyar embert képzelni sem lehet. Vájjon mit mondanának a katona urak, ha a polgárok bírósága azon embernek éltetése miatt büntetést szabnának. T. ház! A katonai szolgálati szabályok 107. §-a az ítélkezésről beszélve, az elöljáróknak és a bírósági tagoknak mintegy utasításul a következőket mondja: „A büntetést sohasem szabad személyes ellenszenvből vagy gyűlöletből eredő módon kiszabni," Nem hiszem, hogy a honvédelmi minister úron kiviil legyen az országban valaki, a ki azt merné mondani, hogy a Joannovics elleni ítélethozatalnál nem játszott közbe ellenszenv és gyűlölet. Hogy közbejátszott az ellenszenv, az kétségtelen — még pedig nem Joannovics, hanem azon férfiú ellen, a kit éltetett. A katonai törvények alapján, ha valaki olyasmit követ el, mi az ottani szellemmel ellenkezik, még ha le is részegszik, a mi ugyan itt lebizonyítva nincs: ott van a fegyelmi eljárán, annak alapján szabhatnak ki büntetést az előljáró vagy felehbvaló. De a jelen esetben nem az volt a czéljuk a katona uraknak, hogy fegyelmet gyakoroljanak, hanem az, hogy elrettentsenek minden katonát attól, hogy valaha éltetni merje azt a férfiút, a ki iránt valamenynyien hódolattal és szentettel viseltetünk, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy meggyőződésem az, hogy itt a törvény helytelenül alkalmaztatott s mert tudom, hogy közcsendháborítás miatt még a katonai törvények értelmében sem lehetett Joannovicsot elítélni: a választ már ezért sem vehetem tudo] másul. De nem vehetem tudomásul azért sem, í mert fájdalommal tölt el, hogy még mindig \ érvényben van az absolut korszakban hozott | katonai büntető törvénykönyv s hogy e törvény i szerint kínozzák gyermekeinket, testvéreinket j minden ellenőrzés nélkül. Óhajtom tehát, hogy | a válasz tárgyalásra kitú'zessék, hogy alkalma | legyen elmondani mindenkinek ezen ténynyel | szemben nézeteit; hogy felemelhessük ismételten tiltó szavunkat idegen törvények alkalmazása I ellen, mert önérzetes nemzet ilyet nem tűrhet tovább. Ha tűri, csak gyávaságát mutatja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház ! Csak néhány szót óhajtok megjegyezni. Komjáthy t. képviselő ur azt mondta: ha büntetendő volt Joannovics cselekvénye, büntetendők ők közülök is sokan, kik akárhányszor mondják el ugyanazt, a miért Joannovicsra a büntetést kiszabták. De a képviselő ur egy különbségről feledkezett meg; mert nagy különbség van a közt, hogy mit tesz egy magánember r és mit tesz egy katonai szolgálatban álló és a katonai büntetőtörvénynek alárendelt ember. \ (Ugy van! Ugy van! jdbbfélöl. Mozgás a szélső i baloldalon.) De a t. képviselő ur azt is kívánja, hogy ] véleményt mondjak arról, hogy igazságos volt-e a sióban forgó ítélet, hogy ez megfelel-e a katonai büntető törvénykönyv rendelkezéseinek és hogy alapos-e az ítélet indokolása. Engedelmet kérek, ha mindezekben eleget akarnék tenni a t. képviselő ur kívánságának, akkor nem ! tehetnék mást, mint hogy fölülbíráljam az íté; letet; erre a térre pedig nem mehetek, mert túllépném hatáskörömet. Kérem ennélfogva, mél| tóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés I jobb/elől.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a honvédelmi minister urnak és a ministerelnök urnak az azonos tárgyú két interpellatióra adott válaszait tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a válaszokat tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a ház többsége a válaszokat tudomásul veszi. A holnapi ülésre vonatkozólag van szerencsém azon előterjesztést tenni, hogy az 11 óraI kor vegye kezdetét s napirendjének tárgya a j ma elfogadott két törvényjavaslat harmadszori felolvasása lesz. (Helyeslés.) Ezt határozatkép kijelentve, az ülést bezárom. (A* ülés végisödik d. «. 1 óra 35 percekor.)
