Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-434
194 ^' ors2 A g»s ölés deczember lS-éu,Szerdán. 18SM). adni, a meghozott ítélet indokait megismertetni és felsorolni a katonai btintetőtörvénykönyv azon szakaszait, melyeket Joannovics Sebő cselekményeivel megsértett. Azon esetben pedig, ha a hozott ítéletek nem felelnek meg a katonai büntetőtörvény határozatainak, hajlandó vagyok-e a sérelmes ítélet következményeinek azonnal való orvoslására, valamint az eljárt katonai közegek törvényellenes cselekményeinek megtorlására a kellő lépéseket megtenni? T. képviselőház! Magát a tényállást a t. honvédelmi minister ur a kérdésre nézve előadta. Ehhez én csak annyit tehetek hozzá, (Halljuk! Halljuk!) hogy tény az, hogy azon cselekményt, a melyről itt szó van, Joannovics Sebő orvostanhallgató, katonai kötelezettségének ideje alatt, tényleges szolgálatban követte el. Helfy Ignácz: Hát a ministerelnök ur sohasem éltette Kossuth Lajost? (Zaj) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Tény továbbá, hogy a tényleges katonai szabályok értelmében tiltva van politikával foglalkozni és politikai tüntetéseket elkövetni. Tény az is, hogy a védtorvény 62. §-a a tényleges szolgálatban levő egyénekre nézve fentartotta a katonai hatóságok bíráskodását. Ily körülmények közt nekem t. ház, felfogásom szerint, nem áll hatáskörömben akár a törvényes fórum által hozott ítélet indokainak, akár e fórum eljárásának bírálatába bocsátkozni. Épen ez okból további lépéseket e részben tenni nem is szándékozom és kérem a t. házat, méltóztassék jelen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbról.) Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn folyó évi október 3-ikáu azon párt megbízásából, melyhez tartozni szerencsém van, iuterpellatiót intéztem a t. honvédelmi minister úrhoz, azt hittem, hogy ő, illetőleg a magyar kormány kapva-kap az alkalmon, hogy ez ügyben befolyását érvényesítse. Mert magában ÍI főhadbiróság idokolásában, melyet a t. minister ur felolvasott, benne van, hogy ez a fiatal önkéntes nem szolgálati hiba, nem valami disciplináris vétség miatt, hanem politikai magatartása, illetőleg, már tudniillik a katonai felfogás szerint, seditiosus nyilatkozata miatt ítéltetett el. Már, bocsánatot kérek, t. képviselőház, hogy micsoda a seditiosus nyilatkozat és mi nem az, erre nézve Magyarországon legeslegelső competens fórum a képviselőház. Ha itten csupán katonai, szolgálati vétségről volna szó, ugy azt mondanám, hogy ez az indokolás, melyhez a t. kormány tagjai hozzájárulnak, talán helyén való. De ez tisztán politikai kérdés és én a t. képviselőházat arra kérem, hogy ezt igy fogja fel. Mi, tudniillik ez a párt, évek sora óta küzdünk a közös hadsereg intézménye ellen és mindig azt kapjuk válaszul, hogy ez az intézmény teljesen megfelel Magyarország közjogi állapotának és hogy ebben az intézményben a mi szabadságunk és a mi érdekeink sértve nincsenek. Hát engedelmet kérek, itt van az ecclatans példa, (Igaz! a Idoldalon) a midőn egy, az ország területén kivül álló hadbíróság nemcsak, hogy azt mondja, a mit az első fokú bíróság mondott, hogy tudniillik itt csendháborítás történt, hanem világosan kimondja, hogy Kossuth Lajos éltetése politikai bűncselekmény, melyért a katonának lakolnia kell. (Felkiáltások a széhö baloldalon : Felségsértés !) Már, t. ház, ha annyira megyünk, hogy arra nézve, kit lehet Magyarországon éltetni és kit nem, a katonai hadbiróság mérvadó: akkor Magyarországon még csak színe sincs a szabadságnak. Itt azt lehet mondani, hogy ezen közös hadsereg nem közös, tudniillik a mi hadseregünk is, hanem az valóságos idegen hatalomnak a színében tűnik fel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi, a kiket sokszor illoyalitással vádolnak, egészen másképen fogjuk fel a magyar loyalitást. Mi azt tartjuk, hogy Kossuth Lajosnak az éltetése és uralkodónknak, királyunknak az éltetése tökéletesen hazafias, egyik ugy, mint a másik. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Az egyik ki nem zárja a másikat. Ez a mi loyalitásunk. (Ugy vem! Ugy van! szélső baloldalon.) Mi, t. ház, midőn az mondatott, hogy fátyolt vessünk a múltra, rávetettük azt a fátyolt, de nem ugy, hogy az által megtagadjuk a mi dicsőségünket, megtagadjuk azon egyéneket, a kik a mi egész alkotmányosságunknak a megalapítói. Az önök loyalitása azonban nem loyalitás, de meghunyászkodás. Az a fátyolvetés a multakra, nem fátyolvetés, hanem megtagadása Magyarország történetének és azon kimagasló egyéneknek, a kik abban szerepeltek. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, hogy a ministeri választ tudomásul ne vegye. 12 év óta vagyok e pártnak a tagja; de azt tartom, hogy 1867 óta még ilyen választ nem kapott a képviselőház egy kérdésre sem. Kibúvtak némely kérdés elől, igen; de igy megadni magukat a katonai hatalom előtt; beismerni azt, hogy Magyarországon csakis a katonai hatalom a legfelsőbb parancsoló hatalom, ezt, mondom, még ily világosan, minden mez nélkül, soha egy kormány sem merte. Kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék ezt a választ tudomásul venni; mert ez nemcsak e pártra nézve sújtó, hanem önökre és az egész
