Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-434
484. országos ülés deeíomber 17-én, szerdán. 189©. 189 ezen utolsó esedékessége alkalmával ne hajtássék be egyszerre az egész hátralék. Mert több mint bizonyos, hogy az ily hátralékosak valamely elemi csapás folytán maradtak hátralékban, de esetleg — a mint a mostani törvényjavaslat is intézkedik erről — a phylloxera pusztítása következtében nem voltak abban a helyzetben, hogy kötelezettségeiknek teljesen megfelelhettek volna. Az adóközegek most előreláthatólag akként fognak eljárni a hátralékosokkal, mint eddig, hogy egészben behajtják a hátralékokat. Minthogy pedig a hátralékos a szőlő hozadékából nem képes egész tartozását megfizetni, természetes, hogy ingóira és esetleg más ingatlanaira is el fogják rendelni a végrehajtást és zálogolást. (Ugy van! balfelől.) Kérésem tehát a t. pénzügymiuister úrhoz az: méltóztassék rendeleti úton közegeit utasítani, hogy ily esetekben adják meg a váltsághátralékosoknak a halasztást, nehogy legszükségesebb ingóságaik is árverezés alá kerüljenek. (Helyeslés balfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! A mi Linder György képviselő ur megjegyzését illeti, a végrehajtási utasításban szándékozom akként intézkedni, hogy a fenmáradó hátralékok ne egyszerre követeltessenek ; mert hiszen különben az illetőre nézve sok esetben közömbös lehetne, hogy a felét, vagy az egész összeget követelik e tőle, ha ő a felét sem tudja megfizetni. Ugy fogok tehát intézkedni, hogy a hátralék arányba hozassék az illetőnek fizetési képességével. Ez a leszámolásnak egyik követendő alapelve. Azt hiszem tehát, hogy ez megfelel azon intentiónak, melyet kifejezni méltóztatott. (Helyeslés.) A mi báró Andreánszky Gábor képviselő ur módosítványát illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy az abban foglalt kedvezményt kissé messze menőnek tartom. Mi különbség van az ő javaslata és az eredeti javaslat közt? Az, hogy először is ő az elpusztult szőlőterületek után az esetben is ie akarja Íratni az egész tartozást, ha azok más művelési ág alá vonhatók, holott az eredeti javaslat azt az álláspontot foglalja el, hogy, miután az állam csak közvetítette a szőlődézsmaváltság behajtását, az állam által előlegezett szőlődézsmaváltság-tartozást legalább azon arányban tartsuk fenn, a melyben azon területeknek az értéke megmarad. Mit tesz ez? Hogy ha például egy szőlő eddig 15 forint catasteri jövedelem után volt megadóztatva és azután más művelési ág alá vonatván, 5 forint catasteri jövedelem után adóztattatik meg: aszőlődézsmaváltság-tartozásnak aránylagos részét vagy egy harmadát tartjuk fenn a jövőre. Ez az álláspont, a melyet elfoglalok, (Helyeslés) mig Andreánszky képviselő ur javaslata szerint ez esetben az egész szőlődézsmaváltság-tartozás elengedtetnék. De van köztünk még egy más lényeges drfferentia is. T. képviselőtársam ugyanis teljes elengedést kivan ott is, hol a szőlő szénkénegezéssel tar tátik fel; ugy hiszem, ezt tartalmazza módosítványáuak a) pontja. Én ellenben azt az álláspontot foglaltam el, hogy, ha a szőlő szénkénegezéssel tartatik fenn — az erre vonatkozó intézkedés a 4. §-ban foglaltatik — miután ott az adó 9 /*-át elengedjük, a szőlődézsmaváltságtartozásra ez ne terjesztessék ki. A szénkénegezés által fentartott területeknek a szőlődézsmaváltság-tartozásra nézve azért nem szándékozik a törvényjavaslat kedvezményt adni, mert akkor túlnyomó nagy részében elmaradna és egy minimális összegre zsugorodnék az a 9 milliót meghaladó kincstári követelés, mely e tekintetben fennáll és az a jelentékeny évi jövedelem, a melyet 7 — 8 százezer forinttal veszünk számba még most is, midőn a szőlődézsmaváltság törlesztési ideje már a folyó évben lejár. De nem is volna indokolt annyira menni; indokolt csak az, hogy az illető fizetési képességével arányban álló követeléseket tartsunk fel. Ha tehát akként intézkedünk, hogy a hátralékok ne egyszerre követeltessenek, ez, nézetem szerint, teljesen meg fog felelni a czélnak. T. képviselőtársamnak módosítványát tehát, legralább abban a formában, a melvben azt benyújtotta, nem fogadom el. Azonban ő érintett tegnap egy eszmét, hogy a törvényjavaslat mostani szövegezése könnyen arra vezethetne, hogy azon szőlődézsmaváltság-tartozásnak amúgy is bekövetkező leírása folytán nem nyújt kellő ösztönt a szőlőterületeknek újból való beültetésére. Ezen eszmét szívesen magamévá teszem és azért, hogy quasi praemium nyujtassék a szőlődézsmaváítság-tartozás leírása tekintetében is azoknak, a kik a szőlők regenerálásához, azok mielőbbi beültetése utján hozzájárulnak: a földmívelésügyi minister úrral egyetértőkig bátor vagyok a 6. § hoz egy d) pontot ajánlani, (Halljuk! Halljuk!) a mely következőleg szól: „d) a jelen törvény l.§-a alá eső oly szőlőterületek után, a melyek 1893. végéig szőlővel újból beültettetnek, ha az a) pont rendelkezései nem alkalmazhatók, az előző b) és c) pontok értelmében netalán alkalmazandó leírásokon kivül a tartozásnak a beültetést követő évekre eső teljes összege." Azt hiszem, t. ház, hogy ezen indítvánnyal nagyobb ösztönt nyújt arra nézve, hogy a szőlők regeneráItassanak, mint olyan módosításokkal, melyek positiv kiadással járnak ugyan, de eredményre még sem vezetnek. (Helyeslés.) Ezen kivül vagyok bátor kérni a t. házat.
