Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-434

188 484. országos fllés deecember 17-én, szerdán. 1890, Dárdai Sándor jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. képviselőház ! Mielőtt ;i tegnap jelzett és bővebben indokolandó módosítványomat beterjeszteném, engedje meg a t. ház, hogy én a t. pénzügyminister ur feleletére válaszoljak. (Halljuk!) A t. pénzügymini-^ter ur azt mondotta, hogy ha én az adótörvényeket alaposabban tanulmányoztam volna, vagy ha én csak ezt a törvényjavaslatot jobban olvastam volna át, hogy akkor az én beszédemnek, az én érvelésemnek kilencz tizedrészét elhagyhattam volna. Engedje meg a t. minister ur, hogy erre viszonzásul azt mondjam, hogyha ő jól megfigyelte volna az én beszédemet, ő ennek a személyes . argumentumnak nemcsak kilencz tizedrészét, de egészét elhagyhatta volna. Mert én beszédem egész folyamán csak régi hátralékokról beszéltem, azon hátralékokról, melyek akkor merültek fel, midőn a szőlő még teljes termésben volt, de a melyek ma lehetetlen, hogy fizessenek, T. ház! Már tavaszi felszólalásom alkalmával felhoztam a nógrádmegyei közigazgatási bizottság ülésén a pénzügyigazgató által tett jelentésből egy adatot, hogy az 1889. évre Nógrád megyére szőlődézsmaváltság elő volt írva 689.592 frt és ebből befolyt 4.666 frt. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akkor még Nógrád megyében, például a szécsényi járásban nagyon jó termő szőlő volt, Azokról a területekről, melyeket a phylloxera elpusztított, teljesen lehetetlen beszedni azokat a hátralékokat. Hiszen ugyanezen jelentés egyik pontjában a pénzügyigazgató panaszkodik, hogy nevetséges csekély árak folynak be a szőlők elárverezéséért, így Penczen egy szőlőt elárvereztek 1 írtért. Már, t. ház, ha egy szőlőt egy forintért árvereznek el, akkor még az a. végrehajtási költség sem fizetődik ki s az állam csak nem akar ráfizetni. Az volt legfőbb indokom, hogy ki nem fizeti magát az államnak ezt behajtani; erre alapítom én egész érvelésemet. De még egy indokom van, t. képviselőház, a melyet én már tegnap elmondottam s a melyet ma szükségesnek találok ismételni: az, hogy azt az óriási terhet, mely némely szőlőkön fekszik, semmiféle új cultura, sem i-zőlőeultura, sem nemesfa - gyümölcs-cultura, sem eperfa-cultura, a mint azt Petrich Ferencz t. képviselőtársam tegnap igen helyesen említette, sem pedig az erdősítés nem birja meg és azért, t. képviselőház, be fogja látni a kormány, hogy a legjobb lesz, földtehermentesíteni ezt a szőlőt s azért kérem a t. házat, hogy a következő módosítványomat elfogadni méltóztassék (olvassa): „A jelenlegi 6. §. helyett tétessék: Az 1883 : III. t.-ez. 3. §-ának b) pontja hatályon kivül helyeztetik. a) A szőlődézsmaváltsági tartozás oly szőlőterületek után, melyek annyira elpusztultak, hogy müveltetésük, mint ilyen, teljesen megszűnt, valamint azon a phylloxera által megtámadott szőlőterületek után, melyek szénkénegezéssel tartatnak fenn; 1)) azon szőlők után, melyek a phylloxera vastatrix által csak részben pusztíttattak el s a melyek földadója az 1883 : XI. t.-ez. alapján, az 1883 : XLIV. 't.-cz. 49—59. §-ai értelmében a kár mérvéhez képest Íratott le, az adóleirásnak megfelelő összeg." Evvel összefüggőleg a 7. §. végére is leszek bátor két bekezdést indítványozni. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Balogh Géza jegyző (olvassa a inódosítványt). Linder György! Linder György: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A 6 ik §-nak a) és b) pontja arról intézkedik, hogy a szőlődézsmaváltság egészben vagy részben mikor írandó le. Ahhoz nem lehet szavam, midőn teljesen leíratik a tartozás. Csupán arra akarom felhívni a t ház és különösen a t. pénziigyminister ur figyelmét, hogy az esetben, ha továbbra is fenn fog állni a váltságtartozás, a váltság-hátralékosak a behajtás körül ama rideg elbánástól, a melyben ma részesülnek, megkíméltessenek. Ugyanis már 1883-ban, midőn a t. ház a XI. törvényezikket elfogadta, az előadói székről Hegedüs Sándor képviselőtársunk, hasonló intentióktói vezéreltetve, ezeket mondta (olvassa): „Az azok törlesztésére szükséges járulékok oly jelentékeny összeget és oly nagy terhet képeztek az egyes szőlőváltságkötelezettekre, hogy azokat legalább a szőlő jövedelmeiből fizetni képesek nem voltak. A végrehajtó közegek természetesen nem lévén felhatalmazva arra, hogy ezen nehézségektől eltekintsenek, a végrehajtásban más ingatlanok és más jövedelmi források ellenében is felléptek, a mi természetesen sok hátrányt és anomáliát okozott és egyszersmind igazságtalan megterheltetéssel, sőt vagyoncsökkenéssel is volt összeköttetésben." Ezzel indokolta, t. ház, akkor az előadó az 1883 : XI. t.-cz. rendelkezéseit s ugyanezen indok vezérel engem is felszólalásomban, tekintettel különösen arra, hogy ez évben esedékes a szőlődézsma-váltság utolsó részlete. Arra vagyok tehát bátor felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét: méltóztassék rendeletileg — mert más módon nem is lehetne, hacsak novelláris iiton nem — intézkedni aziránt, hogy azon szőlődézsmaváltsággal terheltektől, a kik még ma is nagyon sokkal vannak hátralékban, de önhibájukon kivül