Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-432

488. ftrsuAgos ölés deenember 15-én, hétfőn. 1890. 149 vezőtlen helyzetben van. Igaz, hogy nem minden ponton. Szerencse, hogy erősen és hntalmasan ott áll a Székelyföld; az a föld, a mely ép oly erős és magas oszlopa a magyar államnak a Királyhágón túl, a mily magasak és hatalmasak a Székelyföld bérczei. De el kell ismernünk, hogy a magyar faj Erdély egyes pontjain szinte az összemorzsoltatás veszélyében forog. Ez azonban nem jelenti a magyar faj gyöngeségét. A magyar faj egyáltalában nemcsak nem gyenge. hanem hódító faj. (Helyeslés.) Egyenlő, vagy épen oly versenyben is, mely nehéz, küzdelmes, a magyar faj tudott győzni és fog győzni. És ebben van j'övőnk biztosítéka; mert ha a magyar faj egyenlő versenyben nem tudna győzni, akkor e faj számára semmiféle mentő eszköz nem maradna. (Halljuk.' Halljuk!) De tud győzni; csak egy versenyben nem, a hol a győzés lehetetlen, midőn a magyar faj óriási tömegek közé van ékelve és azon veszélyben forog, hogy összenyomatik. (Halljuk ! Halljuk !) Itt azután jogosan számíthat és kell, hogy számítson az állam és a társadalom támogatására. Es én megvallom, t. ház, hogy nem tudnék képzelni akár az állami, akár a társadalmi támogatásnak semmiféle nagyobb mértéket, melyet a legnagyobb készséggel el nem fogadnék, vagy ha ezen ház elé valamely törvényjavaslat terjesztetnék e tekintetben, melyet meg nem szavaznék. (Helyeslés.) Ezúttal, t. ház, nincs sző állami támogatásról; itt társadalmi támogatásról van szó és a magyar társadalom eddig is lelkesülten támogatta Erdély társadalmát. Az erdélyi közművelődési egylet büszke lehet e támogatásra, valamint büszke lehet erre a magyar társadalom is. (Helyeslés.) De, t. ház, nem elég, hogy a magyar társadalom csak pillanatnyi lelkesedéssel támogassa az erdélyi közművelődési egyletet. Itt szükség van kitartó és concentrált támogatásra s én figyelmeztetem a t. házat arra, hogy ezen támogatásnak concentráltnak kell lennie. (Bálijuk! Halljuk!) Vannak, a mint említettem, különféle culturális és humanitárius egyletek, melyek szintén — elismerem — teljes joggal vehetik igénybe a társadalom támogatását; de különösen kettőt említek fel. Az egyik az, hogy nem szabad túlságosan igénybe venni a társadalom eiőit, mert, ha van túlterheltetés az iskolában és ha sokan panaszkodnak a közadók által való túlterheltetéséről, van még egy harmadik túlterheltetés is és ez a társadalom önkéntes megadóztatásának túlterheltetése. A másik, a mire nemcsak a t. ház, hanem az illető egyesületek vezérférfiainak figyelmét is fel akarom hivni, az, hogy nem szabad a társadalmi actiót, a társadalom erőit szétforgácsolni. Mert, ha nagyon szétforgácsoljuk a társadalom erőit, akkor egyik egyesület sem fogja megvalósítani a maga czéljait. (ügy van!) Itt, t. ház, nyilatkozatot kell tennem a dunántúli közművelődési egyletről. (Halljuk! Halljuk!) Nem a dunántúli közmívelődési egylet nevében teszem e nyilatkozatot, mert err* mandátummal nem birok, hanem tisztán a saját nevemben ; de nyilatkoznom kell azért, mert nem ugyan a t. házban, hanem azon kivül, vannak téves nézetek a dunántúli közművelődési egyletre vonatkozólag. Én és azon barátaim, kikkel a danántúli közművelődési egylet megalapításán fáradozunk, egyenkint és mindnyájan, irott és mondott szóval ismételten kifejeztük azt, hogy mi a dunántúli társadalmat elég erősnek tartjuk azon czél elérésére, melyet maga elé tűzött. (Helyeslés.) Van a Dunántúlnak gazdag aristocratiája és főpapsága; van a Dunántúlnak -— és ezt bizonyos örömmel mondhatom — talán az egész országban leggazdagabb közép földbirtokos osztálya; vannak a Dunántúlnak virágzó és fejlődő városai és ezekben kibontakozni kezdő polgári eleme. És van a Dunántúlnak még mása is, a mi ezen társadalom rétegeit egymással összeköti, összeforrasztja: ez az áldozatkész hazafiság. (Helyeslés.) Ha. tehát mindezen tényezők összetartanak, akkor lehetetlennek tartom, hogy a Dunántúl saját erejéből is el ne érje azt a szép és magasztos czélt, a melyért küzd. De azért, t. ház, nem tartom kizártnak azt a lehetőséget, hogy valamikor a Dunántúl társadalmais az országos támogatáshoz fog folyamodni; egyelőre azonban a Dunántúl társadalma elég erősnek érzi magát arra, hogy saját eszközeivel oldja meg a maga hivatását. Ha ezen reményünkben valamikor csalatkoznánk— a mit én kizártnak tartok — akkor a dunántúli közművelődési egyesület szintén az ország színe elé fog járulni és kérni fogja a támogatást az egész ország társadalmától. így azonban, t. ház — és ezt talán nemcsak a saját nevemben, hanem némileg, bár felhatalmazás nélkül, a dunántúli közművelődési egylet nevében is mondhatom — lelkesülten hozzájárulok a kérvényi bizottság előterjesztéséhez és Horváth Gyula t. barátom indítványához. (Általános helyeslés.) Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy szavazatomat én is röviden indokolhassam, mert nem akarnám, hogy azon meleg felszólalások, a melyek úgy az előadói székből, mint a t. túloldalról felém hangzottak, ezen oldalon is viszhangra ne találjanak, (Általános helyeslés.) Első sorban kijelentem, hogy készséggel hozzájárulok a kérvényi bizottság által beterjesztett végzéshez, nem különben t. barátom Horváth Gyula indítványához. (Általános helyeslés.) A magam részéről legmelegebben