Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-432

148 482, orsaágo* ölé* deeiémber 15-én, hétfőn, 1890. vonatkozó jelentését az 1891-iki év végéig terjeszsze a képviselőház elé.« Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A fenforgó kérdés részleteire bővebben kiterjeszkedni nem szándékozom, de elismerem, hogy vannak nagy és közérdekű czélok, a melyeket közvetlenül segíteni az államnak nem áll módjában,a melyek azonban joggal igényelhetik azt, hogy közvetett támogatásban az állam által is résne^íttessenek (Helyeslés jobbfelöl) és télies készséggel ismerem el, hogy az erdélyi magyar culturegylet ily nagy közérdekű ezélt és hivatást képvisel. Teljes kézséggel ismerem el, hogy az erdélyi magyar cultureg) let egy exponált ponton, nehéz viszonyok közt állami feladatot is teljesít. És azért Horváth Gyula t. barátom meg lehet győződve arról, hogy az erdélyi magyar eulturegylet működését, bár távolból, de ép oly élénk érdeklődéssel, mint meleg rokonszenvvel kísérjük. (Helyeslés.) Az erdélyi magyar közművelődési egyesület sikereit a magunk és a magyar állameszme sikereinek tekintjük. (Helyeslés.) T. barátom maga utalt arra, hogy vannak más közérdekű ezélok is, a melyek az állam részéről közvetett támogatást igényelnek. így maga elismerte az országos protestáns közalap sorsjegy-kölesönének elsőbbségét. (Halljuk! Halljuk!) Nem szólt azonban arról, hogy az országos protestáns közalap után a magyar vöröskereszt-egylet először jelentkezett egy sorsjegykölesön létesítésére, a mely egyletről a t. pénziigyminster ur e napokban is elismerte, hogy az az országnak első s legjelentékenyebb jótékonysági egyesülete. A magyar vöröskereszt-egylet sorsjegy-kölesönének indokolására nézve röviden meg kell jegyeznem, hogy, a mikor ezen egylet szervezkedett volt, sokkal szűkebb keretekre gondolt, mint a milyenek a változott viszonyok folytán a jelenleg adott esetben szükségesek. Akkor még a népfelkelési törvény megalkotva nem volt s a tartalékok kiegészítéséről sem volt még gondoskodva. Általában akkor még nem volt szó arról, hogy hadviselés esetén rövid idő alatt oly nagy tömegek vettessenek a háború színhelyére, a mint az mozgósítás esetében most történhetik, A viszonyok változván, a megállapított keretek is fejlesztést, kiegészítést s kitágítást igényelnek s azon fokozott követelményeknek, melyeket a modern hadviselés a vöröskereszt-egylettel szemben joggal támaszthat, csakis fokozott anyagi eszközökkel lehet megfelelni. Ez indokolja tehát a sorsjegykölesön tervezetét. T. ház! A különböző nagy cultur- és jótékonysági czélokat egymás mellett mérlegelni, különösen mérlegelni azok szükségletét és a szükséglet sürgősségét, első sorban a kormány hivatása és feladata. A kormány hivatása és faladata ez azért is, mert különösen a sorsjegykölesönöknél, ha a ezélt elérni akarjuk, egyfelől nagyon ügyelni kell a sorsjegy-kölcsön kibocsátásának idejére és a pénzpiacz viszonyai kiválóan figyelembe, veendők ; másfelől arra is kell ügyelni, hogy a sorsjegy-kölcsönök kibocsátása között megfelelő időszakok maradjanak, különben egyik fél sem éri el czélját, mert egyik lerontja a másikat. Indítványt tenni nem kívánok, sőt hozzájárulok Horváth Gyula t. barátom ama javaslatához, hogy a kormány e részbeni álláspontját 1891. év végéig a háznak terjeszsze elő. Meg vagyok győződve, ismervén a t. pénzügyminister urat, hogy e jelentésében is el fogja találni a ház intentióját. Felszólalásom indoka aí volt, hogy egyfelől támogassam Horváth Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát. másfelől, hogy a t. ház és a kormány figyelmét egy más nagyérdekn ezélra és szempontra hívjam fel. (Helyeslés.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Beksicü Gusztáv! Beksics Gusztáv: T. ház! Nehogy e vita hosszura nyúljék, én e kérdéshez, mely az erdélyi „Közművelődési Egyesület" kérvénye alakjában fekszik a t. ház előtt, csak nagyon röviden kívánok nyilatkozni. De kijelentem, hogy én csak bizonyos eautelákkal járulh ttokat, előttem szólott nézetéhez. E cautelák alatt a következőket értem. (Halljuk! Halhuk!) A társadalom actióját — mert társadalmi és nem állami actióról van itt szó — nem szabad decentralizálni. Minthogy pedig az országban több közművelődési és humanitárius egylet van, nem szabid ezeket egymással bizonyos concurrentiába hozni. (Helyeslés.) Nem szabad különösen — és ezt egész határozottan hangsúlyozom — semmiféle humanitárius va«y közművelődési egyesületet concurrens gyanánt léptetni fel az erdélyi közművelődési egyesülettel szemben; (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) mert ugy a magyar állami politikának, mint a magyar társadalomnak Erdélyben igen nagy feladatai vannak. Nem bocsátkozom azon részletekbe, melyeket az imént Horváth Gyula t. barátom feltárt; sőt megvallom egészen őszintén, hogy opportunusnak sem tartanám a részletekbe bocsátkozni. De egyet constatálok és ez az, hogy Erdélyben ugy a magyar államnak, mint a magyar társadalomnak rendkívüli teendői vannak; mert a magyar társadalom, a magyar faj Erdélyben, főleg annak egyes pontjain kivételesen ked-