Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-432

488. orsuágos fllés dee«ember 16 én, hétfőn, 18B0. 145 az 1891-iki költségvetés a képviselőházban már megállapittatott, a kérvényt kiadatni véleményezi a pénzügyministernek. Elnök: Ha nincsen észrevétel, a kérvény kiadatik a pénzügyministernek. Gróf Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) : Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület sorsjegy-kölcsön engedélyezése iránt kérvényez. Hertelendy Béla előadó: T. ház! Az erdélyrészi magyar közmüveiődési egyesület az iránt folyamodik a t. házhoz, engedélyeztessék részére egy milliós sorsjegy-kölcsön. E kérvényt a kérvényi bizottság határozatából is nagyon melegen óhajtom, szerény tehetségemhez képest, a t. háznak röviden becses figyelmébe ajánlani. Tudva van a t. ház előtt, hogy az erdélyrészi közművelődési egyesület már 6 éve buzgón halad czélja felé. Nagyon tudja ezen egyesület, minő erőket vett igénybe alakulásakor, hogy nemes feladatát megoldhassa; tudja, hogy igénybe vette a társadalom minden tehetős tagját, részint adakozás, részint pártolás, segélyezés, részint közvetlen működés útján; tudja alt is, hogy azt az áldozatkészséget, mely eddig irányában nyilvánult, ezentúl legalább hasonló mértékben igénybe nem veheti; de egyidejűleg látja azt, hogy anyagi segélyforrásai úgyszólván teljesen ki vannak merítve. A közművelődési egyesület 6 év alatt mintegy 160 iskolát és kisdedóvodát létesített, a mi a magyarosodásra nézve kiváló jelentőséggel bir. Az egyesület azonban érzi, hogy vagyona, mely csupán 480.000 forintnyi tőkét képvisel, ezen 160 iskola fentartására sem elegendő. Ezért arra határozta el magát, hogy a kormányhoz egy millió érték erejéig sorsjegy-kölcsön engedélyezéseért folyamodik. Ezen törekvésében a kérvényi bizottság a leghathatósabban és a legmelegebben pártolja az egyesületet és azért azt javasolja, hogy a t. ház adja ki a kérvényt kiváló figyelembevétel végett a pénzügyminister urnak. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! A ház elnézését kérem előre is, hogy nem pusztán arra szorítkozom, hogy a kérvényi bizottság előterjesztett javaslatát pártolom, hanem magára a dologra rövid visszapillantást vetek ugy a történelmi alapokat, mint magát a kérdést illetőleg azért, hogy a mennyire gyenge tehetségemtől telik, a t, házat és t. képviselőtársaimat a kérdés iránt tájékoztassam. (Halljuk! Ralijuk!) Mindenekelőtt egy dolog iránt kivánom a t. képviselőházat megnyugtatni: hogy sem annak az egyesületnek eddigi működése, sem jövőre kitűzött czéljai között nem foglaltatik az, hogy ÄÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI KÖTET. ez országban lakó bármely fajjal szemben agressiv irányzatot kövessen; kitűzött czélja egyesegyedül az, hogy a magyar fajt, a niapryar nemzetet ott, a hol agressive meg van támadva, ezen megtámadás ellen lehetőleg megvédje és ezt a fajt conserválja. A culturegylet eddigi, összes hat évi működése alatt senki nem képes rámutatni egyetlen egy tényre, a mely akár azt mutatná, hogy a békés egyetértést a különböző fajok között meg akarja zavarni, akár azt, hogy alkotásaiban nem a saját fajának fentartására, hanem más fajoknak a nemzetbe való beolvasztására törekszik. Hiszen, ha meg is volna ez a törekvés, de mérlegelve erejét, melyet ezen küzdelembe visz, be kellene látnia azt, hogy ezen erővel még az előbbi kitűzött czél is alig megvalósítható. Százados — hogy ne emlékeztessem a t. házat arra, hogy bizony az utolsó évtizedeknek is súlyos mulasztásai vannak — százados mulasztásokat kell jóvá tenni; egész vidékeken a megfogyott vagy teljesen kipusztult faj maradványait, melyek a végső küzdelmet folytatják az elnemzetietlenedéssel szemben, kell ott conserválni. Az a csekély vagyoni erő minden morális támogatás mellett is, melyet a magyar társadalom részéről talál, nagyon elégtelennek mutatkozott csak ezen czél megvalósítására is. Tehát jól felfogott érdekében ez az egyesület hogyan terjeszkednék feladatain túl, mikor a kitűzött, teljesen jogosult czéllal szemben is erejét mérlegelve ugy találja, hogy az igen csekély. És legfőképen csekély azért, mert — a mi természetes is — minden culturegyesületnek, minden humanisticus egyesületnek legelőször arra a vidékre, arra az országrészre kell támaszkodnia, a hol működését folytatja. Ez az egyesület is megalakulásakor azon országrész anyagi és szellemi erejére igyekezett támaszkodni és csak akkor, midőn az ottani társadalomnak ugy anyagi, mint más szellemi tekintetben erre való elégtelenségét felismerte, fordult az egész országhoz, hogy ott, a hol nem particularis, hanem nemzeti érdek van veszélyeztetve, a mennyiben az ő erejét elégségesnek Dem tartotta, a nemzet többi factorainak erejét is segédkezéére hívja fel. Szükségtelen talán indokolnom, hogy az erdélyi magyar társadalom, mely a múltban sem volt erejében olyan nagy; a mely akkora anyagi erő felett, mint az anyaország magyarsága, soha nem rendelkezett: épen a legutóbbi évek megpróbáltatásai közt anyagilag sokkal kevésbé előnyös helyzetben volt, mint az anyaországnak többi része. Ne méltóztassanak panasznak venni, hogy erről megemlékezem, mert ez csak azért történik, hogy e kérdésben helyesen ítélhessen a ház és erre szükséges, hogy a kérdés a maga 19