Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

481. országoa Még deezember 18-án, szombaton. ISttO. j 3 7 a kéziratot a két állam ministerelnökével közölje. Kifogásolja továbbá, hogy a kézirat magyar ministeri ellenjegyzéssel nem volt ellátva. Ezeken kivül még több hasonló sérelmeket sorol fel. A kérvényi bizottság javasolja, hogy a kérvény a ház irattárában helyeztessék el. Elnök: A kérvény a ház irattárában helyeztetik el. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Győr vármegye közönsége a vármegyei tisztviselők választásának fentartása iránt folyamodik. Hertelendy Béla előadó: Hasonló tartalmit kérvények már kiadattak a belügyminister urnak. A kérvényi bizottság ezen kérvényre nézve ugyanezt javasolja. Elnök! A kérvény kiadatik a belügyminister urnak. Josipovich Géza jegyző (olvassa); Arad, Csanád, Kis-Küküllő, Zemplén, Kolozs, Szeben és Hont vármegyék közönsége a megyei tisztviselők választásának épségben tartását s a törvényhatóságok önkormányzati joguk fentartását kérik. Hertelendy Béla előadó: A kérvényi bizottság javasolja, hogy e kérvények a belügyminister urnak adassanak ki. Elnök: A kérvények kiadatnak a belügyminister urnak. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Zólyom, Liptó és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék közönsége a vármegyei tisztviselők választási jogának eltörlésével a közigazgatás államosítása és a tisztviselők kinevezése tárgyában kérvényeznek. Hertelendy Béla előadó: A kérvényi bizottság javasolja, hogy e kérvények a belügyminister urnak adassanak ki. Elnök: A kérvények kiadatnak a belügyminister urnak. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Csík, Nógrád, Sáros, Somogy, Győr, Hajdú, Heves, Szepes, Udvarhely, Liptó, Veszprém, Ung, Árva, Ugocsa, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, MarosTorda és Szilágy vármegyék közönsége olcsó marhasó behozatala, esetleg a só árának általános leszállítása iránt folyamodnak. Hertelendy Béla előadó: Ezen kérvények arra vonatkoznak, hogy olcsó marhasó hozassék be, illetőleg a só ára általánosan szállíttassák le. Ezen kérvények is lehető figyelembevétel végett kiadandók a földmívelési ministeriumuak. Madarász József jegyző: Bernát Dezső! Bernát Dezső: T. ház: (Halljuk!) Midőn az 1875-iki törvény a só jelenlegi árát megszabta, majdnem, egész Magyarországon azonnal megindult a megyékben a mozgalom az iránt, hogy a sónak ezen magas ára leszállittassék. KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXI. KÖTET. Már akkor folyamatban volt egy másik mozgalom, mely a földmívelési ministeriumnál talált pártolásra s majdnem azt mondhatni, általa volt vezetve, melynek intentiója az volt, hogy külön marhasó producáltassék ugy, mint a kincstári telepeken az 1868 : XI. t.-czikket megelőzőleg. Mindkét mozgalom számos kérvény alakjában nyilvánult, de mindeddig másra nem vezetett, mint arra, hogy valahányszor ezen kérvények tárgyaltattak, azok már évek óta kiadatnak a t. minister urnak és még sem történik semmi akár az egyik, akár a másik irányban. Hogy Magyarországon a marhasó ára tényleg drágább, mint másutt, semmi sem bizonyítja inkább, mint a ministerium statistikai kiadványai, melyekbői világosan láthatjuk, hogy Magyarországon a lakosság számához mérve kevesebb sót fogyasztanak, mint a szomszédos országokban, de még világosabban bizonyítják azt, hogy behozatalunk tényleg tetemesen nagyobb, mint kivitelünk. Én hivatalos statistikai adatokra hivatkozom. Behozatalunk például 1867-ben kitett 47.000 métermázsát és kivitelünk ezzel szemben csak 14.000 métermázsa volt. Az ár maga is magasabb Magyarországon, mint például a nyugati országokban. Pedig hogy ha a só ára leszállittatik, abból nemcsak, hogy kár nem származnék, hanem tekintettel azon kimeríthetlen kincsre, a mely sóbányáinkban rejlik, a kincstár még nyereséges üzletet csinálna a só árának tetemes leszállítása által. Másrészt azonban határozottan szükségesnek tartom a mezőgazdaság érdekében azt, hogy történjék immár valami azon az úton, hogy a mezőgazdaság számára, a marhatenyész tés czéljaira denaturált só termeltessék. Eddig e tekintetben a kormánynak mindig az volt a felelete, hogy nem találta még meg a módot arra, hogy a sót denaturalisalhassuk, hogy az emberi eledelre alkalmazható ne legyen. Tartok tőle, hogy még nagyon sok idő, talán egy évszázad is elmúlik és még mindig nem fedezik fel a módját és még akkor is mindig azokkal a nehézségekkel fogunk küzdeni, a melyekkel marhatenyésztésünk épen a só árának drágasága folytán küzdeni kénytelen. Ez, gondolom, nem is lehet akadály; hiszen nem denaturált sót ad a kincstár gyári és ipari czélokra, még pedig tetemesen olcsó áron. Az 1875-iki törvénynek 13. §-a 58 krajezárbau állapítja meg a tiszta só métermázsáját, 38 krajczárban pedig a piszkos-sóét gyári és ipari czélokra. Nem kétlem, t. ház, hogy kellő meggondolás mellett meg lehetne találni annak módját, hogy a marhatenyésztés czéljaira a földmívelésnek meg lehetne adni mindazon kedvezményeket, melyeket Magyarországnak — merem állítani — minden törvényhatósága immár másod-, sőt harmadízben is kér. Belenyugszom terít