Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

126 ***• országos ülés deczeml>er 13-an, szombaton. 1890. a birodalmi gyűlésen is már évek óta emeltetnek hangok, a melyek a német nyelv fentartását a hadseregben perhorrescálják és kiküszöbölni akarják, még pedig épen a monarchia véderejének fokozása érdekében. Tehát ebből világos, hogy a hadseregben a német nyelv a monarchia sem egyik, sem másik államának érdekében nem áll. De nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, t. ház, egy más indokból sem, melyet b. Kans Ivor t. képviselőtársam felhozott. Én ugyanis ugy vagyok meggyőződve, hogy a hazaszeretetnek legbiztosabb és leghamisíttatlanabb forrása a polgárok azon tudatában rejlik, hogy az ő jogaik azon államban, melyet ők hazájuknak neveznek, a legteljesebb mértékben oltalomban részesülnek. Nem a dicső csaták és a nagy hadjáratok képezik a hazaszeretet igaz forrását, hanemha a polgár tudja, hogy bárminő téren és bárminő tekintetben jogai feltétlen oltalomban részesülnek. A mily oltalomban képes valamely állam polgárainak jogait részesíteni, oly mértékben fog a hazaszeretet virágzani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) És mit látunk t. ház? Azt, hogy mi évenkint az ujonezoknak és magyar állampolgároknak ezreit és ezreit adjuk a közös hadseregnek s ott még annyira sem juthatunk el — eltekintve attól, hogy nyelvünk érdeke megvédelmezve nincs — hogy azok jogaiktól teljesen meg ne fosztassanak és egy absolut, ellenőrizhetetlen hatalom uralma alá ne helyeztessenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tehetjük-e mi, a törvényhozás testülete azt, hogy magyar ifjainkat s köztük az önkénteseket, tehát az állam intelligens osztályát, Joannovicsok sorsára juttassuk ? (Igás! Ugy van! balfélöl.) Mindezek kellőkép indokolnák azt, hogy azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, ezen törvényjavaslatot el nem fogadja. De nem fogadja el még egy más erősebb indoknál fogva sem. (Halljuk! Halljuk!) 48.000, illetve a honvédséggel együtt 52,000 ujonezot adunk a hadseregnek ; ezen ujonezok által hatalmas véderö't teremtünk a monarchia megvédelmezesére és ez a hatalmas véderő, a mint itt már napok óta bizonyittatott, a hagyományos szellem értelmében kivan védelmet kifejteni. De már azt sehol sem látjuk, hogy ez a hadsereg kész is és képes is arra, hogy a magyar hazáért vérezzék. Mi azt hisszük, hogy ezt csak azon esetben fogja megtenni tudni, ha azt a Gesarnmt-Monarchie érdeke épen ugy parancsolja. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) De hát hogy is lehet ezen hadseregtől azt várni, hogy magyar hazát ismerjen ? hogy lehet ezektől a magyar ujonczoktól és katonáktól várni, hogy a hazaszeretettől áthatva • legyenek? hogy a véderő nagy ezéljaiban a magyar haza és alkotmány maga benfoglaltassék, midőn azon rettenetes és szégyenletes állapotot kell tűrnünk, hogy a véderő ezen részének tisztjei nem magvar állampolgárok. (Helyeslés a bal- és ssélső baloldalon ) Lehet-e képzelni azt, hogy valamely állam, valamely nemzet saját véderejét fokozza majdnem a végkimerülésig és még annyit sem tud a maga. számára megszerezni, hogy legalább az ujonczjutalék arányában, legalább a legénység számához képest az őket vezető tisztek magyar állampolgárok legyenek ? (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Hogy akarhatják elhitetni a nemzettel, hogy ezen hadsereget ama czélok érdekében is fel lehet használni, melyeket nemzeti czéloknak hívunk, midőn még azt sem akarják megadni, hogy annak tisztikara a magyar állam polgára legyen? Hogyan akarják e hadsereg tisztikarát a magyar állami érdekek védelmére megnyerni, midőn nem engedik meg és nem teszik lehetővé számukra, hogy ennek a hazának polgárai lehessenek? Miként várhatjuk, hogy egy ily tisztikar a hagyományos szellem fogalmába beillessze a magyar hazát és alkotmányt? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezen indokokból én teljesen alaposnak tartom, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot visszautasítsuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt szavaimat befejezném, Kaas Ivor t. képviselőtársain felszólalásával szemben kénytelen vagyok ifj. gróf Andrássy Gyulát védelmembe fogadni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem azért védelmezem őt, mintha én arra felhatalmazást nyertem volna; do az igazság érdekében tartozom helyreigazítani, hogy az ő nagynevű atyja emléke, hagyományai iránti tegnapi felszólalásával htítelen csakugyan nem volt. (Halljuk! Halljuk!) Mindazok igazak, a miket Kaas Ivor képviselőtársam néhai gróf Andrássy Gyuláról elmondott; az is igaz, hogy előtte a magyar államiság, önállóság, függetlenség mint föl nem adható végezel lebegett; az is igaz, hogy ebbe bele van foglalva a magyar hadsereg; igaz, hogy az 1867 : XII. törvényezikkben épen az ő akarata kifejezéseként még el vau ismerve a közös hadseregnek magyar része; mindez igaz. Igaz az is, hogy a magyar nemzeti aspiratiók érdekében csaknem kiérdemelte és in effigie el is nyerte a nemzeti vértanúi czímet s a nemzeti kegyelet határtalan adóját. Ámde 1889-ben történt, mikor a nemzet izgalmai tetőpontra hágtak, a nemzeti aspiratiók, az önálló magyar hadsereg érdekében kifejtett mozgalom folytán a nemzeti érzület hatalmasan lobogott fel és csupán csak azt kívánta, hogy a néhai gróf Andrássy Gyula által az 1867 : XII. törvényezikkben teremtett alapon