Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-431
481. orsiígos ülés decíember 18-áu, szombaton. 1890. 125 lefoglalnak, gyakran fájdalmasan az illetőkre nézve és jobb meggyüződésük megtagadására birnak! Meglehet, hogy, mint Deák Ferencz, nem jut el így a hatalom polczára, a nemzeti eszmék szolgálatában sohe sem jut el (a ministerelnöki sséhe mutat) arra helyre. De azt mondom, oda ne is jusson. De van itt egy üres fauteuil; (a báloldali üres székre a honvédelmi minister mellett mutat) ezt foglalja el, ha ministerelnöknek szánta sorsa. Közelebb lesz a nemzethez. Sokkal önzetlenebb volt eddigi politikai pályája, semhogy silány dicsőséget keressen, czímekben és hivatalokban. ITa körülnéz, vegye észre azt a szegény nemzetet, melynek törekvéseit, életét, vagyonát egy árvaszék kezeli. (Tetszés balfelől.) Nekünk szükségünk van az ő tehetségére, hogy a magyar nemzetnek legalább a parlamentben mindig legyen valakije, a ki jogainak, érdekeinek, nemzeti aspiratióinak nagylelkű szószólója. (Éljenzés a szélső balon.) Legyen neki elég ezen hivatás és ő csakis a nemzettel és a nemzet mandátumával vállaljon bármikor kormányt. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Madarász József jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. ház! Előzetesen a t. honvédelmi minister nr mai előterjesztésére nézve vagyok bátor egy rövid észrevételt tenni. A minister ur ma a ház előtt constatálta, hogy az ország gazdag vidékeinek ujonczkiállítása mennyire hátramarad a követelményektől. Emlékszem arra, hogy annak idején, midőn a véderőtörvényben a kormány felhatalmazást nyert, hogy az ország különböző vidékein az ujonczlétszámot kiegyenlíthesse, ugyanakkor én aggályomat fejeztem ki arra nézve, hogy a szegényebb vidékek túlságosan sújtatni fognak; mert nemcsak az njonczlétszámot állítják ki teljes mértékben, hanem pótolni tartoznak az ujonczokban mutatkozó azt a hiányt is, melyet a t. minister ur a gazdagabb vidékek ujonczlétszámában eonstatál. Én tehát örömmel veszem tudomásul a minister ur azon igéretét, hogy e tekintetben először is a baj forrásait fogja kutatni és elvárom tőle, hogy az orvoslásról hatékonyan fog gondoskodni; mert én egyáltalában sem az igazsággal, de még a méltányossággal sem tudom megegyeztetni azt, hogy az országnak szegényebb vidékei még ily túlterheléssel is sújtassanak. (Helyeslés szélső balon.) Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben kijelentem, hogy én azt elfogadni nem fogom, indokaimban egyszerűen hivatkozhatnám pártállásomra; de az előttem szólott t. képviselőtársam báró Kaas Ivor oly hatalmas indokokat szolgáltatott még e mellett, melyeket én e pillanatban figyelmen kivül nem hagyhatok és a melyekre utalva szintén kijelenthetem, hogy e törvényjavaslat elfogadásához ezen indokokból sem járulhatok. (Helyeslés a szélső balon) A különbség köztem és előttem szólott t. képviselőtársam között az, hogy 6, daczára azon súlyos okoknak, melyeket felhozott és melyeknél fogva a megtagadás teljesen indokolt lett volna, a monarchia véderejének biztosítása czéljából mégis hivatva érezte magát az előterjesztést elfogadni. Én, t. ház, az ellenkező következtetésre jntok s főleg akkor, ha ugyanazt a kérdéstvetem fel, melyet előttem szólott t. képviselőtársam, hogy r midőn sajgó szívvel szavazza meg az ujonczjutalékot, hová fog jutni a magyar politika, miként fog megvalósíttatni a magyar nemzeti érdek? Én levonom a consequentiákat is és én ezen consequenfiáktól való félelmemben már most tagadom meg az eszközöket, hogy azok az eredmények valaha bekövetkezzenek. De vannak speciális indokaim is, melyeknél fogva én kötelességszerűleg utasítom vissza e törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) A múlt évben fogadta el a t. ház a véderőtörvényjavaslatot, mely i\ nemzet inteJligentiáját egy idegen nyelv használatának oly kötelezettségeivel sújtotta, a melyeknél fogva, hitem szerint, ezen intelligens ifjúság a véderő keretében sem felelhet meg hivatása- és feladatának, de mint magyar nem is szabad, hogy megfeleljen. Akkor a t. minister ur és a t. többség- azzal indokolta azon javaslat elfogadását, hogy a véderőnek tisztekre van szüksége. Jó, ezt coneedálom; de azon aggodalmakat, melyeket azon javaslat ellen felhoztunk, a t. minister urnak az önkéntesekről szóló és a ház elé terjesztett jelentése föltétlenül igazolja. Ezen jelentés szerint a magyar állam területén a közös hadsereg egyéves önkéntesei közül 16% nem tette le a tiszti vizsgát. Ugyanakkor a honvédségnél pusztán 3% volt az, mely különböző okok miatt ezen vizsgát le nem tette. Bátor vagyok tehát kérdezni: mi az oka annak, hogy ott, hol nyelvi akadály nem forgott fenn — mert más elassificatiót nem állíthatok fel, minthogy ugyanazon intelligens ifjúság szolgál itt is, ott is — 3% nem teszi le a tiszti vizsgát, a közös hadseregben pedig 16% kénytelen visszalépni vagy megbukni ? Felhozta Tóth Ernő t. barátom, hogy e tekintetben az arány Anstriában sokkal kedvezőbb; mert ott csak 14% bukott meg a vizsgán. Én, t. ház, ebben nemcsak a mi álláspontunkkal szemben kedvezőbb helyzetet nem látok, mert constatálnom kell, hogy Austriának német nyelvű tartományai sokkal bőségesebbek, mint Magyarországon, de épen szemben azon ténynyel, hogy Austria javára e számarány 2%-kal jobb, bizonyítja, hogy Austriában ép ugy küzdenek a nemzetiségek a nyelv nehézségeivel, mint nálunk. Báró Kaas Ivor, t. képviselőtársam felhozta, hogy
