Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

Í24 *81* országos ülés deczemner 18-án, szombaton. (890. mely szövetségében függetlenségének biztosítékát látná, mint védhette azon Magyarország, mely alkotmánya visszaállítását csak akkor kezdte remélni, midőn az ellenség ágyúi hirdették a szabadság közeledését ... A köztünk és az osztrák birodalom többi népei közt fenálló kérdésnek két solutiója van: egy békés és biztos eredményű, mely a fenforgó anyagi kérdések méltányos megoldása mellett —- a két rész szabadságát egyaránt biztosítja — a personalunio és az 1848-M törvények alapján; egy véres és kétes kimenetelű — az összállam és a császári egység erőszakos végrehajtásának eszméjében. Ellenkezőleg azzal, mit némely elleneink elhitetni akarnak, mi sem a külsőségekben, de még nyelvünkben sem keressük kizárólag nemzetiségünk biztosítékait. Nem mindezekhez ragaszkodunk mi, hanem azon eszmékhez, melyek nemzetiségünkkel összeforrtak annyira, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet. Nemzetiségünket fönn akarjuk tartani, mert a haza minden fiai a mi vezetésünk mellett lettek a szabadság apostolaivá. — Erezzük tehát, hogy hűtlenek lennénk őseink emlékéhez, ha feladnék nemzeti önállásunkat, melyre nemes hivatásunk érzete és nemzetünk múltja egyiránt jogosít. Szóval, bárhogy nevezték az emberiség haladásának eszméjét: kereszténység, vallásszabadság, vagy alkotmányosságnak, nemzetünket mindig a haladás zászlója alatt találjuk. Ha sebeink vannak, ezen a csatatéren nyertük. És e feladat máig sem szűnt meg — tessék figyelni — az absolutismns tanai meg vannak ugyan már törve elvileg mindenütt, de ha ennyi vereség után mégis oly sokszor térnek vissza, oka csak az, mert az emberek nem tudnak többé szolgák, de még nem tudnak szabadok lenni." (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Kövesse ebben ifjabb gróf Andrássy Gyula atyjának példáját. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) Az igen t. ministerelnök ur azon általános hadjáratban, melyet a kormány és a túloldal gróf Apponyi Albert ellen hajszol, (ügy van! Ugy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső balon. Felkiáltások; Hajszol! Igenis, hajszol ! Halljuk !) nehogy gyanúsítson, olvasom, a következőleg szólott: „Azokban, a kik gróf Apponyi szavaira súlyt fektetnek, ezen előadott nézet folytán mindenesetre felkeltetik a gyanú, hogy kellett egy titkos rugónak lenni, mely a fegyvergyár megsemmisítésére vezetett. Ha Apponyi mondja ezt, ki politikai szereplésénél fogva hivatva van ama politikai tényezőket ismerni, melyek a kormányzatra befolyással vannak s a ki tudja, hogy ily titkos lefolyások nem léteznek, akkor méltóztassék megbocsátani, mégis csak meg van engedve, hogy e felett csodálkozásomat fejezzem ki." Nem tudom, hogy e mondás kihez volt intézve ? hozzánk aligha. Ezen elmefuttatás talán azon lielynek volt szánva, a melytől a ministerek kinevezése függ. Én fölöslegesnek s gróf Apponyi méltóságán alattinak tartanám az ő jellemének védelmezését még tovább folytatni oly insinuatiókkal szemben, melyeknek semmi egyéb jogosultságuk nincs, mint azon ön- vagy pártérdek, a mely azokat dictálja; (Igaz! Ugy van! balfelöl) de megjegyzem azon titkos rugókra nézve, hogy midőn Tisza Kálmán ministerelnökké (Halljuk! Halljuk!) lett, azon jóhiszemben, hogy azt a programmot, a melyet e helyről (a baloldalra mutat) hangoztatott s a bihari pontokban összefoglalt, azon a helyen (aministerelnöki székre mutat) érvényesíteni fogja s midőn az 1876-iki kiegyezése megbukott, egy férfiú, (Halljuk! Halljuk!) a ki meglehetősen birta bizalmát: Csernatony — irta-e vagy mondotta, nem tudom — de az állította, hogy nem lehet a kormányon mindazt megtenni, a mit a magyarok az ellenzéken hisznek, mert van a politikában — ha az ember kormányra jut, akkor látja — egy „sötét lyuk". (Felkiáltások szélső baloldalról: Mogyoró!) Hát én ennek a sötét lyuknak a titkát nem kutatom, nem keresem; de Tisza Kálmán politikai pályafutásának 15-ik esztendejében igen gyakran találkoztunk avval a lyukkal, máskép kifejezve, mondhatnám: egy ismeretlen X-szel, a mely a magyar kormány számításaiba mindig belejátszik, (Igaz! Ugy van! balfelől) a melyet ön"-k mindig tekintetbe vesznek; mert tudják, hogy az létezik és a melylyel nekünk is számolni kell; mert a t. többség, valahányszor egy nemzeti kérdésnek megvalósítását tűzi ki feladatául s azt később elejti, mindig arra hivatkozik, hogy a nemzet aspiratióit megvalósítani nem lehet. Hogy miért? azt nem kutatom, de állítom, hogy nem a király miatt nem lehet, (Igaz! ügy van! balfelől) hanem nem lehet azon sötét lyuk miatt. Nem lehet azért, mert abból a sötét lyukból kerülnek ki a magyar ministereinökök (Derültség és tetszés a balon) és honvédelmi ministerek. Legyen szabad gróf Apponyi barátomhoz azt a kérést intéznem, hogy politikai pályáján nehogy ott végezze, hol Tisza Kálmán, ne is kezdje ott, hol ő. (Helyeslés balfelől.) Ne vesse magát alá soha azon befolyásoknak, melyeknek megnyilatkozása gróf Andrássy Gyula beszédének fiatal őszinteségéből hangzott felénk, melyeknek tapasztalati bölcsessége a ministerelnök urnak és a honvédelmi minister urnak fölfelé irányzott ellene való támadásaiból hallatszott ki; azoknak a befolyásoknak, melyek egy nagy pártot egyenkin