Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-431
4SÍ. országos ülés deereinber 13-in, szombaton. 1890, | j 7 közöknél fogva az eredmény e tekintetben jobb, mint előbb volt; de azért szomorú dolog, hogy ha középiskolát végzett, nagyobbára érettségi vizsgát kiállott intelligens fiatal emberek tizenhat százaléka nem tette le a tiszti vizsgát. Hogy ez valami örvendetes volna, felfogni nem tudom. A t. honvédelmi minister ur, tudom, azt tartja, hogy ennek az eredménynek nem :i hadsereg mostani viszonyaiban és a német nyelv nem tudásában rejlik az oka. Én ezzel szemben kénytelen vagyok a t. honvédelmi minister úrhoz azt a kérdést intézni és hiszem, hogy magas szakértelménél és hivatottságánál fogva arra felelni tud és fog: hogy ha nem a közös hadsereg mostani viszonyaiban és nem a német nyelv nem tudásában rejlik oka annak, hogy tizenhat százalék nem vizsgázott, fejtbe meg nekünk a minister ur, mi az oka annak, hogy a közös hadseregben tizenhat százalék bukott meg, a honvédségnél pedig csak négy százalék ? De bátor leszek még a t. minister úrhoz egy más kérdést is intézni. A visszavetettek közül a jelentés 3 ik pontja szerint hetvenhét önkéntest nem bocsátnak a második évben az önkéntesi tanfolyamra. Azt hiszem, a t. házat érdekelni fogja, hogy mik azok az okok, a melyek disqnalificálttá tesznek hetvenhót intelligens, középiskolát végzett önkéntest arra, hogy az önkéntesi tanfolyamot a második éviién hallgathassák. Megígértem, t ház. hogy a t. minister ur azon állítására, hogy Austriában az eredmény rosszabb, mint nálunk, vissza fogok térni. Azt hiszem, a t. minister ur el fogja ismerni, a mi állíttatott, hogy az Austriában elért eredmény rosszabb, mint nálunk és hogy ez alkalomból az ellenzéknek a véderő-vita alatti magatartását apostrophálni szíveskedett, azt mondván ugvanis, hogy az önkéntesek tiszti vizsgálatai! ak eredménye az 1889—90. tényleges szolgálati év végén kedvezőbb volt nálunk, mint Austriában, a mely körülmény fényesen megezáfolja az ellenzék által a véderő-vita folyamán kifejtett aggodalmát. Ezt a szabadelvű párt értekezletén mondta a minister ur. Nekem, t. ház, egyáltalában semmi közöm nincs ahhoz, hogy a minister ur szabadelvű képviselőtársaimat micsoda indokokkal capacitálja. Ehhez nem is lehet közöm; de kényszerítve részben az által is, hogy az ellenzéket apostrophálni szíveskedett, kénytelennek érzem magam a következő nyilatkozat tételére. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon) A honvédelmi minister szerint tehát — ha az ő számadatainak eredményét vesszük — körülbelül 16 százalék magyar önkéntes nem tette le a tiszti vizsgát; az osztrák honvédelmi minister pedig egy interpellatióra tegnap adott válaszában azt állítja, hogy 14 és 6 tized százalék bukott meg Austriában a ^zsgalaton. Azt hiszem, hogy ezen százalékok közt elég nagy a különbség. Hogy kinek volt igaza, azt én nem keresem, ahhoz nekem semmi közöm; de ahhoz igenis egész Magyarországnak és a magyar országgyűlés méltóságának köze van, hogy a két ellenkező állításnál a magyar honvédelmi ministernek legyen igaza és ne az osztráknak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek után még csak azt jelentem ki pártom inegbízásából, hogy a törvényjavaslatnak azon részét, roelylyel a magyar honvédség részére ujonczok ajánltatnak, készséggel elfogadjuk. (Helyeslés a szélső laloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Nagy István Nagy István: T. ház! Azon pártnak megtisztelő megbízásából, melyhez tartozhatni szerencséra van, legyen szabad kijelentenem, hogy az 1891-ik évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni készek vagyunk; hangsúlyozom azonban azon mindenkor fennálló jogunkat, hogy akkor, midőn ezt meggyőződésünk parancsolni fogná, az ujonezjutalékot a'kotmányjogi vagy egyéb aggályok bármikor leendő felmerülése esetére, bármikor meg is tagadhatjuk. Ma ily aggodalmakkal nem állunk szemben, a törvényjavaslatban foglalt követelés pedig törvényes alapon nyugszik, azért a javas latot el is fogadjuk. Ennyit tartottam szükségesnek a tárgyalás, alatt lévő törvényjavaslatot illetőleg kijelentenimelyhez azonban még egy-két rövid észrevételt akarok fíizni. Először nem tartom czélhoz vezetőnek, ha az ujon ez vizsgáló orvosi szabályzatok minduntalan akként lesznek megváltoztatva, hogy azokban az igények mindig lejebb és lejebb préseltetnek; mely eljárásban hogy nem sok köszönet van a monarchia lakosságának ijesztő mérvben jelentkező elsatnyulása mellett, ezt legékesebben azon körülmény igazolja, hogy a besorozott ujonczok és a már tényleg szolgálatba bevonulók közül évenkint mintegy 13.000-et kell elbocsátani, miután katonai szolgálatra teljesen alkalmatlanok, habár azok az első megvizsgáláskor teljesen alkalmasoknak mutatkoztak is. Nincs tehát abban köszönet, ha a testi alkalmatosság követelményei oly igen leszállíttatnak, a mint ez az orvosi vizsgálati szabályzatnak 1883-ban, majd ismét 1886-ban történt módosításánál és átdolgozásánál láttuk, a hol mindenkor a lehető legnagyobb engedmények tétettek és az alkalmasak kikeresésében majdnem a nyomorékság és hülyeség határáig lementek. Mert bármennyire kívánatos volna is az állam szempontjából, hogy mindenki legyen alkalmas a szolgálatra: arra tényleg mégis igen kevesen
