Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

106 **"• országoti ölés deezember 12-én, pénteken. 1890. leheteti elmulasztani azt, hogy a honvédségnek szükséges fegyverekkel való ellátásáról kellő időben gondoskodás történjék. A steyri gyárral szemben, mely — ha a magyar fegyvergyár nem tud megfelelni -- egyedül volt képes a fegyvereket szállítani, bizonyos határidőt kellett a kormánynak szem előtt tartania; mert a kormánynak nem állott módjában a steyri fegyvergyárra ráparancsolni, hogy bizonyos feltételek mellett és bizonyos határidőben köteles a fegyvereket szállítani. E gyár önálló vállalat, mely fegyvereket szállít monarchiánk, de más országok részére is, és ha tőlünk nem kap fegyverekre elegendő megrendelést, hogy gyárát foglalkoztagsa, gondoskodik, hogy máshonnan kapjon megrendelést. A kormány e tekintetben nem úgy járt el, hogy az első föltételt, a melyet ez a gyár felállított, azonnal elfogadta volna; hanem tekintettel a Magyarországon létező gyárra és arra, hogy az összeköttetést ezzel fenn akarta tartani, hosszabb határidőt eszközölt ki. (Egy hang balfelöl: Négy napot!) Nem négy napot, hanem néhány hónapot, és csak akkor, mikor bizonyosságot szerzett magának arról, hogy a steyri gyár nem hajlandó további halasztást adni és a magyar fegyvergyár kötelezettségének megfelelni nem lesz képes, határozta el magát arra, hogy a megrendelést a másik gyárnál tegye meg. Mert ha ezt nem teszi, a honvédelmi minister ur mindenesetre nagy felelősséggel járó mulasztást követett volna el. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondják többen és azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselő ur is, hogy valószínű volt az, hogy, ha némi időhaladék adatik a magyar fegyvergyárnak, az szállítóképes lett volna. Először is ily kérdésekben, mint a minő a magyar honvédségnek felszerelése és fegyverrel ily nagy mértékben való ellátása, mert 180.000 puska beszerzéséről volt szó, nem az a döntő, mi valószínű, hanem az, hogy mi bizonyos. (Helyeslés jobbfelöl) És nemcsak, hogy a valószínűség nem volt meg — mert kérdem: a sok halasztás után, melyet a fegyvergyár nyert, minő garantia volt arra nézve, hogy az általa kért újabb halasztás esetén meg fog felelni szerződési kötelezettségének? — hanem épen ellenkezőleg, a valószínűség, a kormány határozott meggyőződése szerint, a mellett volt, hogy a szerencsétlen technicai vezetés folytán a gyár az újabb halasztás esetére sem lesz képes feladatának megfelelni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek következtében a kormány azon helyzetbe jutott. hogy meg kellett szakítania az összeköttetést ezen gyárral azért, hogy a honvédség részére a 180 ezer fegyver biztosítva legyen. Annyival inkább volt pedig valószínű az, hogy a gyár azon kötelezettségének, melynek eddig meg nem felelt, nem lesz képes a közel jövőben sem megfelelni, mert a technicai nehézségekhez járult az a financiális nehézség is, hogy a vállalat forgó tőkéjét nagy mértékben felemésztette; a mi még kétesebbé tette, hogy a feltételeknek meg fog felelni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy, ha a lehetőség meg lett volna, a kormány ép ugy mint eddig, azontúl is kellő elnézéssel lett volna. {Helyeslés jóbbfelöl. Zaj balfelöl.) Azt is szemére hányják a kormánynak, hogy nemcsak azon utolsó stádiumban mulasztotta el kötelességét, hanem már régebben nem felelt meg kötelezettségének. Erre példát hoztak fel: felemlítették az idomszereket, az ellenidomszereket és a határidőhalasztásokat. Máikezdetben kijelentettem azt, hogy a technicai kérdésekre kiterjeszkedni nem kívánok; mert, daczára azon oktatásnak, melyet a házban e kérdés körül nyertem, nem érzem magamat oly erősnek, hogy ezen technieus részletekről nyilatkozzam. (Helyeslés jobbfelöl.) Azon váddal szemben, melyet Eötvös Károly és Polónyi Géza urak vetettek fel, hogy a kormány nemcsak hogy jóakaratot nem tanúsított a gyár irányában, de a szerződéssel szemben mulasztást követett el, egy igen plausibilis argumentumom van, mely az ellenkezőről győz meg. És ez az, hogy ha a vállalat azt találta, hogy a kormány akár az idomszerek, akár azok rajzai előállítása tekintetében mulasztást követett el: miért volt a fegyvergyár azon egyedüli vállalat, mely máskép járt el, mint minden más vállalat? Mert, ha csakugyan meg volt győződve arról, hogy a kormány mulasztást vagy szerződés-szegest követett el, miért mm fordult a bírósághoz? (Ugy van ! jóbbfelől.) Es ha ezt tenni nem akarta (Folytonosan tartó zaj és mozgás a ssélw haloldalon) kérem a t képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, mert én felszólalásommal senkit sem sértek és csak kötelességet teljesítek... (Felkiáltások a ázélső baloldalon: Hangosabban, mert nem halljuk! Mozgás jóbbf elöl. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: A túloldalon beszélnek folytonosan, azért nem halljuk. (Halljuk! Halljuk! jóbbf elöl.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur hosszan tartó elődását mindenki nyugalommal végig hallgatta, ne méltóztassék tehát folytonosan közbeszólani. Különben is mindenkinek egyaránt kötelessége a szónokot meghallgatni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Félkiáltások balfelöl: Beszéljen hangosabban, mert nem halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnSk: Szívesen beszélnék hangosabban, de tudom, hogy ennek sikere nem volna; mert ha túlfelől közbe akarnak szólni, hiába beszélek hangosabban, a t. képviselő urak még hangosabban fognak