Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

480. orsíftgos ülés áeczember 12-én, pénteken. 1890. 105 azon szakértők véleményét előterjeszteni, a kiknek véleménye alapján ezen intézkedés történt, ez nagyon természetes. De ez egészen más természetű kérdés, mint az, a mely most előttünk szőnyegen fekszik. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, Zajos ellenmondás a bal és szélső baloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek a képviselő nr beszédére megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő ur kivan személyes megtámadtatás ezímén felszólalni. Pázmándy Dénes: T. ház! A t. honvédelmi minister ur tegnapi beszédében megemlített engem is és állításaimat azon gyűjtőnév alá roglalta, hogy azokból egyetlen szó sem igaz. De czáfolatát csakis két állításomnál kísérelte meg, a mennyiben a köszörííkövet ásvány-korongnak minősítette, a másik állításomat pedig, hogy t. i. az átvételi bizottság egyik tagját nyomban a vizsgálat után áttette, maga is kénytelen volt megerősíteni. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Nem áll! (Nagy mozgás és derültség a balés szélsőbaloldalon.) Pázmándy Dénes: Én a „Nemzetiben olvastam s ha jól emlékszem, mondta is a t. minister ur, hogy Steyrból azt a százados urat áthelyezte. (Ugy van! a, szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Steyrből? Ez más! Pázmándy Dénes: Hiszen azt mondtam az előbb is, nem is mondhattam egyebet, mert vizsgálat csupán Bécsben és Steyrben volt, Budapestről tehát nem szólhattam. (Ugy van! szélső balfelöl.) Ezek voltak a czáfolatok, a melyeket a minister ur beszédemre előadott; a többire pedig azt mondta, hogy nem igaz belőle semmi. Én, t. ház, fentartom állításaim komolyságát. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdési Ellenmondás a szélső baloldalon.) Személyesen pedig megtámadott a t. minister ur, a mennyiben érvül leihozta ellenem a „Borsszem Jankó" egy igen régi vicczét. (Élénk nyugtalanság a jobboldalon. Felkiáltások: Szavazzunk! Szavazzunk!Halljuk! Malijuk! a szélső baloldalon.) Igaz, t. ház, a mikor én fiatalabb voltam, csináltam zárt társaságban ilyen mutatványokat; de hisz a minister urnak is voltak ifjnkori passiói, a melyeknek én is tanúja voltam. Azonban noha én nem vagyok minister és tábornok, nem tartom ildomosnak ily dolgokat itt e házban, mint argumentumokat felhozni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De csakugyan sajnálom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezekkel a bű veszeti dolgokkal felhagytam; mert most jó alkalmam KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXI KÖTET. lenne innen elchangirozni a minister urat oda, a hova való: Monacoba. (Nagy derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani! Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e kérdésben a szavazás előtt (Halljuk! Halljuk!) felszólalni kötelességemnek ismerem,egyszersmind azt is szem előtt fogom tartani, hogy azon határokon belül maradjak, a melyek, felfogásom szerint, a mai vita keretét képezik. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha e keretben megmaradva, nem avatkozunk bele a fegyvergyár-részvénytársaság belügyeibe, nem foglalkozunk azzal, hogy a társaságnak részvényei mily börzeárfolyammal bírtak és nem beszélünk a gyártás technicai kérdéseiről s az ahhoz szükséges eszközökről: akkor nem fogunk oly téren bolyongani, a honnan kijutni azután igen nehéz. Nézetem szerint a képviselőház feladatát annak megítélése képezi, hogy a kormány mennyiben felelt meg kötelességének, különösen azon kötelességének, hogy az 1888: II. t.-czikket úgy, a mint az feladatává tétetett, végrehajtsa. így a kérdés sokkal egyszerűbben lesz megoldható. (Helyeslés jobb/elől.) E tekintetben első sorban, nem mondom, hogy egyedül, de első sorban az a kérdés: vájjon a kormány megtartotta-e azon szerződést, a melyet a fegyvergyári vállalattal kötött? mert ez képezi a jogalapot. Az, t. ház, minden kétségen felül be lett bizonyítva, hogy a vállalat, a mint ezt maga is elismeri, azon kötelezettségnek, hogy 1889. végén ezer s a következő év folyamán, 1890. június végéig további 23.500 puskát szállítson, meg nem felelt. Ez constatált dolog. A kormány igen jól tudta, átérezte, valamint minden nagyobb iparvállalat, úgy különösen ezen gyár fennállásának fontosságát s nem tévesztette szem elől azt sem, hogy közgazdasági szempontból nem közönyös az, ha megszűnik oly iparvállalat, a melyben néhány száz munkás talál foglalkozást. Ebből a felfogásból kiindulva, de nem hagyva figyelmen kivül a kérdés politikai oldalát sem, a kormány a maga hatáskörében megtett mindent arra, hogy e gyár fennállását lehetővé tegye. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Ez okból adattak meg a gyárnak azon több rendbeli halasztások, melyekben — ez kétséget nem szenved — a kormány e részbeni jóindulata kifejezést nyert. De, hogy a kormány, t. ház, ennél tovább menjen, annak egy feltétele volt és ez az, hogy meggyőződést kellett szereznie arról, hogy a gyár azon helyzetbe fog-e jutni, hogy kötelezettségének újabb halasztás esetén megfelelni képes lesz. De volt egy másik feltétel, a mely épen a kormány kötelessége szempontjából érdemel figyelmet és ez abból áll, hogy nem 14