Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

130. orwágos ülés deecember 12-én, pénteken. 1890. 97 Nem akarván túlságosan hosszadalmas lenni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) áttérek a honvédelmi minister ur beszédére. (Halljuk'! Halljuk!) Megvallom, hogy kissé nehéz feladat betöltésére kell vállalkoznom, nem a czáfolat, hanem a hangulat kérdésében. Sajátságos melodramaticus helyzetben találom magamat. A vita folyama alatt az egyik napon viharos felhők tornyosulását látom s majdnem puskapor-szagot érzek. És a második napon mit látok? Egy uj rodomontadot, midőn egy ministerialis krampus ennek teljes ornatusában felvonul és vállalkozik a katonai ész vezénylete alatt a „wau-wau" szerepére, (Derültség bal felől) hogy bebizonyítsa azt, hogy a fegyvergyár megbukott a polgári bölcsesség teljes hiján. A t. minister ur látva azt, hogy argumentumoknak teljesen hiján van, a közhelyek, a Bayard és Don Quichotte hasonlatok egész légióján kivül segélyül hívja a kalendárium minden szentjét és kezdi a Mikuláson. (Derültség.) Bármennyire sajnálatosnak tartom is, hogy az ilyféle fellépésekkel a parlamenti tanácskozásokat veszélyeztetik, mégis eonstatálom, hogy a minister ur tegnapi fellépésének egy positiv és gyakorlati haszna mégis volt, t. i. az, hogy azok, kik a fővárosban a vig múzsa szolgálatára német és kosrnopolitikus színházat akartak felállítani: a mióta a minister ur tegnapi fellépését hallották, ezen szándékukról végleg lemondtak, (Derültség balfelöl) mert tapasztalniuk kellett azt, hogy valahányszor a házban a honvédelmi minister ur tart előadást, a színházakban a jegyek egyáltalában nem fogynak és üres padoknak kell előadást tartani. (Élénk derültség balfelöl.) Ha már a t. minister urnak nagyon tetszik krampusként szerepelni és bennünket a Mikulás-féle játékkal gyanúsítani, szóval a kalendáriumi szentekkel argumentálni: méltóztassék nékem is megengedni, hogy hasonló fegyverrel éljek. A milyen a mosdó, olyan a törülköző. Mire jutunk, t. ház, ha mi is hasonló fegyverekkel küzdünk ? (Halljak! Halljuk!) A t. minister ur momentuosus nagy beszédét, (Derültség balfelől) a melyre tegnap sürün és ismételve hivatkozott, 1890. deezember 9-én tartotta. Nézzük már most, hogy mit mond a kezemben lévő kalendárium deezember 9-éről? (Halljuk! Halljuk !) Azt, hogy deezember 9-én Leokádia napja van. (Élénk derültség.) De kíséreljük meg, t. ház, daczára minden ministeri erőlködésnek, a parlamenti tárgyalásokat a maguk komoly medrébe visszaterelni. (Helyeslés) Én tehát — habár jogom volna is — kétkedem abban, hogy a t. minister urnak tegnapi fellépése után szabad, vagy lehet-e nagyon komolyan venni, a mit a t. minister ur állít, KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXI. KÖTET. daczára a tegnapi rodomontadenak, azon hely iránt való őszinte tiszteletemnél fogva, melyet a t. minister ur betölt, az azon helyről elmondottakat komoly mérlegelésem tárgyává fogom tenni. (Halljuk! Halljuk!) S mivel találkozom e téren? A t. minister ur a vitatkozás fegyvereiben nem volt valami válogatós; hanem megengedte magának például azt, hogy egyik képviselőtársamat azzal vádolja, hogy tudva, hamisan informáltatta magát. Nem vagyok autorisálva e vádat magam részéről visszautasítani; de azon meggyőződésemnek mégis, engedje meg a t. minister ur, hogy kifejezést adjak, hogy én e parlamentből senkiről, de különösen erről a férfiúról nem akarok és nem tudok ilyent feltenni, mert arra, hogy ilyen országos ügyben tudva hamisan informáltassa magát valaki, csak jellemtelen ember lenne képes. A t. minister ur pedig rólunk ne tételezze föl, hogy mi ilyen emberekkel érintkezünk. A mi magamat illeti, más helyzetben vagyok. A t. minister ur, nem tudom, mennyi komolysággal, de tényleg ezeket mondotta: „Mindezek után, t. ház, mivel már szombatom kimutattam, hogy Polónyi képviselő urnak egy állítása sem felel meg a valóságnak ..." Ezen állítással szemben magam már más helyzetben vagyok. Nem akarok, t. ház, a szenvedélyesség hangján leszámolni a t. minister úrral, hanem végig vezekeltetem őt azzal a bűnhődéssel, hogy kénytelen lesz itt az ország szine előtt belátni, hogy az, a mit ő állított, az a valótlanság, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) és be akarom bizonyítani, hogy az, a mit én állítottam, az első betűtől az utolsóig igaz. (Halljuk!) Már most, t. ház, e tekintetben nekem egy mellékes, de a dologra mégis tartozó előterjesztésem van. A kik jelen voltak a deezember 5-iki ülésen, méltóztatnak emlékezni, hogy én elmondtam egész nyíltsággal és világossággal, hogy nekünk a kormány adatai rendelkezésre nem állanak, privát informátióink azonban bőségesen vannak; de egyúttal kijelentettem, hogy én e privát informátiókból egyetlen egyet sem használok fel akkor, midőn egy párt tiszteletreméltó megbízásából szólalok fel, hanem felhasználom egy nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak előttem fekvő, az ország szine elé bocsátott, a törvényes garantiákkal ellátott és ezenkívül még teljesen hitelt érdemlő egyének által támogatott jelentését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, ' hogy akkor, midőn a t. minister ur, tartva attól, 1 hogy a tábornokok közti összeütközés esete meI rülne fel, jónak látta azon állításokat az én I állításaim gyanánt desavoualni és megfeledkej zett arról, hogy valósággal homlokegyenest ellen' tétesen járt el. Mert hiszen én ismételten kijelenis