Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

82 414. OFgeágo* ülés november 22-én, szombaton. 1SB©. lás tagja szükségkép belekerül az idegen anyakönyvbe és igy, ha esketéséről anyakönyvi kivonatot kér, oly lelkészhez kell fordulnia, ki nem az ő felekezetének lelkéaze, hanem esak az által vált illetékessé, hogy tényleg egy anyakönyvezendő cselekvényt végzett. Ezt voltam bátor felhozni, mint egyik felvilágosítandó aggályomat. Másik aggályom a rendelet büntetőjogi sanctiójára vonatkozik. E sanctio az 1879: XL. t.-ez. 1. §-ára van alapítva, mely megengedi a rendőri tilalmakhoz és meghagyásokhoz a kihágási minőség kötését. Már most arról, vájjon a rendőri parancs fogalma a kérdéses rendeletre ráillik-e, azt hiszem, igen nehéz lesz teljes jogi praecisióval megállapítani. Mert hazánk törvényeiben sehol sem foglaltatik annak általános fogalom-meghatározása, mi az a rendőri, tehát tételes jogalappal nem bírunk, A tudományok és a többi államok megállapodásai pedig, melyekre mint subsidiarius forrásra hivatkoznunk lehet, ingadozók, nélkülözik a praecisio azon fokát, melyre jogszabályt teljes biztossággal állapítani lehet. He úgy, a hogy mégis szolgálhatnak szövétnekül. Nem szándékozom a „rendőri" fogalmát oly szűkre szabni, hogy, az csak a közbiztonsági rendőrséget tartalmazza; ámbár e felfogás mellett is lehetne érvelni, mert tudtommal p. o. a porosz közigazgatási főtörvényszék a porosz kormánynak polieialis rendelet kibocsátási jogát a maga judicaturája által a szoros értelemben vett közbiztonsági rendészetre szorította. De idáig nem megyek; veszem a rendészet egy tágabb körét. Elfogadom a rendészet definitiójául azt, a mit a rendelkezésemre álló tudományos források alapján meg lehet állapítani. T. i. rendőri hatalom az, mely az egyéni szabadság megszorítására czélzó praeventiv intézkedéseket tesz oly ezélzattal, hogy akár valamely összeségnek, akár az egyesnek minden néven nevezendő erkölcsi, anyagi, szellemi érdekei és jogviszonyai az emberi vagy elemi erőkben rejlő veszélyek ellen óvassanak. Én azt hiszem, hogy ezzel a definitióval elég tág kört szabtam a rendészetnek és ha ennél még tágabbat akarnánk megállapítani, akkor teljesen a „polizeistaat*-nak eszmekörébe jutottunk. (Igaz! Ugy van! a hal- és ssélsö baloldalon.) De az igy felfogott veszélyeknek is, melyek ellen rendőri oltalmat akar nyújtani az állam, közvetlenül kell érinteniük azt, a mi ellenük megvédendő; mert ha holmi távoli lehetőséget, hogy veszélyek támadhatnak, elfogadjuk annak alapjául, hogy az illető intézkedés, rendőri intézkedés, akkor az állami életnek egész mezejét rendészetté alakítjuk át; (Igazi Ugy van! a bal-é? ssélsö baloldalon) akkor nincsen az az intézkedés, melyet rendőrinek qualificálni nem lehetne. Ezt a jelen esetre alkalmazva értem. Ertem azt, t. ház, hogy anyakönyveknek a törvény által megállapított vallási statussal nem teljesen conformis vezetése bizonyos körülmények közt ezen statusnak világosságára veszélyt hozhat; de ez a veszély sem nem szükség képeni, sem nem közvetlen, sem nem rendesen beálló; mert hiszen ha az anyakönyvek a fennálló szabályok szerint rendesen vezettetnek, ha t. i. a szülők vallása azokban kitétetik, akkor a vallási status azokból teljes bizonyossággal megállapítható. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az illetőknek számos mulasztása szükséges ahhoz, hogy az anyakönyveknek ilyetén vezetéséből az a veszély beállhasson, a mely ellen a mínisteri rendelet azokat megóvni akarja. Lehet-e, t. ház, a rendészet praeventiv feladatát ily messze kiterjeszteni? Kételkedem, t. ház, hogy ezt a mai tudomány és az európai törvényhozások mai praxisa alapján tenni lehetne? (Helyeslés balfelöl.) Hozzájárul ehhez még egy consideratio. (Halljuk! Halljuk !) Kicsoda kihez ezen tilalom, illetőleg ezen meghagyás, mely a rendeletben foglaltatik, intézve van? Hallottam ezekben a napokban és leginkább a kormány padjairól bizonyítgatni, hogy azon egyén, a lelkész, midőn az anyakönyvet vezeti, közhivatali functiót teljesít. Tehát ez a rendelet tulajdonképen hivatalos utasítás. Az a ténykedés, a melyből ama veszélyek eredhetnek, a melyekre sokan czéloznak, az hivatalos ténykedés. Előttem pedig nehezen látszik megfoghatónak az, hogy az állam hivatalos ténykedéssel szemben, saját közegének eljárásával szemben, tehát saját igazgatási apparátusának nem szabatos működésével szemben rendőri oltalmat nyújtson polgárainak. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Azok, t. ház, kik az általam előadottakat Én ugy hallom, t. ház, az igazságügyi mínister ur egy közbeszólását — ha jól értettem — hogy a kihágási büntetőtörvénykönyvre utal engem . . . Szilágyi Dezső igazságügy mi nister : Nem ! Gróf Apponyi Albert: ... hol ehhez hasonló hivatalos vétségek kihágásoknak vannak minősítve. Ezt törvény teheti, de rendelet nem. (Igás! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, azok, kik az általam előadottakat helyeslik, azok messzebb mennek, mint én, mert én — ismétlem — mindezeket a kérdés ezen oldalának felderítése czéljából hozom fel, mint aggodalmakat, melyek ha el nem oszlattatnak, megállapítják bennem azt a felfogást, hogy a rendelet nem törvényes; ha