Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

414. országos ülés november 22-én, szombaton. 1890. Ss eloszlattatnak, a rendelet törvényességét még fényesebb világításba fogják helyezni. De két consequentiát bátor vagyok ezekből levonni és ezek a következők: először is általános alkot­mányjogi elv az, mely igy szól: (Halljuk!) Midőn a törvényhozás saját teendőinek egy ré­szét, olyan teendőket, melyek szabály szerint törvényhozási teendők, delegatio utján a kor­mányra átruházza, ezt a delegatiót nem szabad tágító, hanem megszorító értelemben kell venni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És van egy másik szempont is és ez az, hogy midőn a rendőri tilalomnak kibocsátására és a rendőri kihágásoknak statuálására irányuló hatalom a törvényhozás által a kormány kezében nieg­hagyatik, illetőleg arra rábizatik, ez nem abból az okból történik, mintha elvileg kívánatos és helyes volna; hanem azért, mert épen a rendé­szetnek körébe vágó esetek részint a helyi körülmények szerint váltakoznak, ugy, hogy egy jogszabály alá nem is vonhatók, részint rögtön állanak elő és előre meg nem állapíthatók, ugy. hogy a törvényhozás ezekkel praeventive nem fog­lalkozhatik; ha pedig előállanak, a törvényhozás nehézkes apparátusa azok orvoslására rögtön moz­gásba nem hozható. Ezért tehát tisztán a gyakor­lati szükség szempontjából történik a delegatio. Már most, t. ház, én nem tartom helyesnek és nem tartom legalább a helyes és scrupulosus kormányzati praxissal összeegyeztethető eljárás­nak, midőn ez a kivételes jog oly esetekben vétetik igénybe, a hol az nem oly tiszta világos jogalapon áll, hogy ahhoz kétely ne férjen és másodszor, midőn ezen rendkívüli hatalom meg­adásának törvényhozói ratiója fönn nem forog, mert oly viszonyok szabályozásáról van szó, a melyek mindenütt az egész ország területén egyéniékenyek, előre egész terjedelmükben isme­retesek, melyekre nézve tehát a törvényhozás a szükségesnek vélt jogszabályokat minden hát­rány nélkül megalkothatja. (Élénk helyeslés a bal- és a ssélső baloldalon.) Mindezek együttvéve, í. ház, reám azon benyomást teszik, hogy e rendelet törvényességi szempontból aggályos és ha ez igy van, akkor szerettem volna, hogy a t. kormány ezen ren­deletnek legalább egyik pontját máskép bocsátja ki, illetőleg módosítja. (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi törvény szerint szabadságában áll az azon kihágások feletti judicaturát, melyek rendeleten alapulnak, akár a közigazgatási hatóság, akár a bíróság hatás­körébe utalni. A jelen esetben, t. ház, a közmegnyugvást mindenesetre nagy mértékben előmozdította volna (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) és előmozdítaná, ha a kormány az általa kihágá­soknak minősített cselekmények fölötti judicatu­rát a bíróságok kezébe adná, a mely bíróságok a törvény értelmében fel vannak jogosítva arra is, hogy a rendeletnek nem ezéíszerííségét ugyan, de törvényességét elbírálják, a fölött ítéletet mondjanak. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Egyes esetekre alkalmazva! Gróf Apponyi Albert: igenis, egyes esetekre alkalmazva; de az ily egyes esetekben akár kedvező, akár kedvezőtlen birói határozat a t. minister ur kezeibe oly szö>étneket adott volna, melyhez további eljárását alkalmazhatta volna, a nélkül, hogy ezért még kedvezőtlen esetben is azok a parlamenti következmények hárultak volna rá, melyeket én •— ha az én szavazatomtól függene — a minister úrra nézve egyáltalában nem, de a jelen incidens alkalmá­val sem akarnék előidézni. (Általános helyeslés.) De, t. ház, ha a jogi szempontból kifejezett aggályok megoldást nyernének i« és én e tekin­tetben megnyugvást fejezhetnék ki a vita folya­mán, még sem járulhatnék a határozati javaslat azon első pontjához, mely a minister ur eljárá­sának helyeslését fejezi ki a czélszerűség szem­pontjából. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Erre vonatkozólag alig van mit hozzáadnom ahhoz, a mit Grünwald Béla t. barátom tegnap kiemelt, hogy midőn a további Intézkedések szükségét maga ama határozati javaslat consta­tálja, ugyanakkor helyeslést mond ki azon el­járás felett, melynek kevéssé kedvező sikere tesz épen szükségessé további intézkedéseket; ez szerintem ellenmondás. (Igás! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én megengedem, hogy a t. minister urnak előadása a rendelet kibocsátásának előzményeire nézve az ő eljárásának jóhiszeműségét oly vilá­gításba helyezte, hogy azzal szemben rosszalást kimondani nem volna helyes; de ha azt kívánják tőlem, hogy egy és ugyanazon határozati javas­latban a czélra nem vezetőnek elismert rendelet felett a czélszerűség szempontjából helyeslést mondjak, ez több, mint a mit a t. minister ur iránti jóakaratból tehetek. (Helyeslés a baloldalon.) Még egyet jegyzek meg e pontra és ez képezi az átmenetet a határozati javaslat har­madik pontjával szemben megállapítandó állás­pontomra- (Halljuk! Halljuk! balfélöl) En abban egyetértek a t. minister úrral és az eddig felszólaltak mindenikével, hogy az állam akaratának, nyilvánuljon az akár törvény­ben, akár törvényen alapuló bármely hatóság által a maga hatáskörében tett intézkedésben, feltétlenül érvényt kell szerezni. Egyetértek abban, hogy az 1868: LIII. törvényczikk 12 ik szakaszának is, a mely ma törvény, érvényt kell szerezni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents