Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
418. országos ülés novemoer 21-én, pénteken. 1890. K (Igae! Ugy van! balfelöl.) Mert ugyanaz a törvény, ott, a hol akarta, állapított meg ilyen büntetéseket, a miről a 1868. törvény számos szakasza tehet tanúságot. De tovább menve, ezen törvény már 10 évig volt életben, 1868-tól 79-ig, ez alatt bizonyára már megsértetett ép úgy, mint 10 évvel azután; ha tehát akarta volna a tövényhozás, állíthatott volna fel újabban 1879-ben a kihágási törvény meghozatalakor azokra a tapasztalt sérelmekre büntető sanctiót és minthogy nem állított, következik, hogy ismét nem akart ilyent felállítani. Vagy talán megfeledkezett volna erről az 1879 iki törvényhozás ? Lapozza át a t. minister ur az 1879-iki törvényt és ott fogja találni az 53. §-t, mely azt mondja, hogy a ki valakit 18 éves korán alul akarata ellenére valamely más vallásfelekezetbe felvesz, az megbüntettetik. Ha tehát az 1879 iki törvényhozás akarta volna, bizonyára büntető sanctiót állapított volna meg az eíkeresztelésekre vonatkozólag is. Ne mondja tehát nekem a t. minister ur, hogy ő rendeletét a törvényhozásra fekteti, mert én ezzel szemben azt állítom, hogy a törvényhozás határozottan nem akart a kérdéses intézkedésre nézve büntető sanctiót megállapítani. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ha én mindezekből azt látom, hogy a t. minister nr a 1868-iki törvénynek egész jellegére nézve nagy tévedésben van abban, hogy a törvénynek érvényesülést kell szerezni, midim az ugy is érvényesül, ha azt látom, hogy visszahatólag 22 évre a polgárok százezreinél a vallás tekintetében előállt jogviszonyokat fel akarja zavarni, ha azt látom hogy rendőri jellegűvé akar tenni egy oly cselekményt, a melynek rendőri természetét én soha el nem ismerem, ha azt látom, hogy magának a törvényhozás akaratának ellenére bocsát ki egy rendeletet, akkor legnagyobb sajnálatomra a t. minister ur intentiója tisztaságának ismételt elismerése mellett is a rendeletet törvényesnek el nem ismerhetem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Midőn mi és én is elismerjük — a mint azt felszólalásom elején is fölemlítettem —hogy az állami akaratnak érvényt kell szerezni mindenkivel szemben, még ha az esetleg a hitfelekezetnek legérzékenyebb részét, vallásos meggyőződésünket érinti is, akkor egyúttal kívánom azt, hogy ezen állami akaratnak, tehát a kormány rendeletének is feltétlenül törvényesnek kell lennie. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha mi alárendeltséget kívánunk a polgároktól a törvények iránt, akkor önmagunkkal szemben alkalmazzuk első sorban a törvényt és minden intézkedésünkbe a fennálló alkotmányhoz, a törvényes intézményekhez szabjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel én ugy vagyok, t. ház és bizonyosan mások is osztozkodni fognak velem e nézetemben, mint a magán becsülettel, melyhez még a kételynek és gyanúnak árnyékát sem engedem, hogy férjen. Ép ugy megkívánom, hogy midőn egy ministeri rendelet mint állami akarat a törvény erejével és hatalmával áll a polgárok fölé esetleg azoknak lelkiismereti kérdéseibe is belemélyedvén, hogy akkor azt a törvénytelenségnek még gyanújával se lehessen illetni. Álljon az magasan és fénylőén, hogy ne csak kényszerjogánál fog fa, de már benső igazságánál fogva is hódítson. (Helyeilés a bal- és szélső baloldalon.) És ha azt tetszik hinni, a mit egészen elterjedten e házban és házon kivül hisznek, hogy egy oly osztály túlkapásainak kell gátat vetnünk, a mely mint hatalom, talán az államra és az országra nézve is veszélyes lehet, gondoljuk meg, hogy ezen talán helyeselhető czél érdekében, ezen túlhatalmaskodás meggátlása érdekében magunkat arra. a veszélyes lejtőre ne ragadtathassuk, a melyen törvényteleu eszközöktől sem riadunk vissza. Mert ha egyszer a törvényes alapot önmagunk alól eltávolítottuk, nem bizonyos, hogy más esetben egy más osztály, egy más felekezet, a társadalomnak és nemzetnek egy más rétege ellen nem fogunk-e fordulni és ugyanazon elvet azokra is alkalmazni. T. ház! Ha mind ez igy van, akkor én a magam részére ezen kérdés consequentiáját könynyen levonom. A cousequentia pedig az, hogy azon törvénytelen állapot, melyet a minister rendeletének kibocsátása által teremtett, egyszerűen megszünlettessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az első pont. A második pedig az, hogy a mennyiben a t, ház az 1868. törvény álláspontját helyeselni kivánja, de a mennyiben azt jelen alakjában kifogásolja, a mennyiben azt kiegészíteni és módosítani akarja, vagy a menynyiben azt büntető sanctióval akarja ellátni: ezt egy ujabb törvény által kell, hogy megtegye. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon) Mert törvényt kiegészíteni, pótolni megváltoztatni és eltörölni — miként azt a t. minister ur is kell, hogy tudja — ebben az országban csak törvénynyel lehet, Hogy milyen irányban volna szükséges ezen törvény kiegészítése, azt most részletezni nem akarom. Hogy ezen kiegészítés vagy módosítás oly irányban következzék be, hogy egyes felekezeteknek dogmáiba beavatkozunk, hogy egyes felekezeteknek megtiltsuk, hogy ők maguknak mást, különösen pedig azt, kit a törvény más vallásunak Ismer, ne tekinthessenek, azt hiszem tennünk nem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Oly irányban a törvényt kiegészíteni, hogy a szülőnevelési jogát vegyük el, azt hiszem, szintén 8*