Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

• l 418. országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. pontból való czélszeríítlensége elannyira köztudatban van, oly erővel uralkodik a szellemeken, még azokon is, a kik a kormányt támogatják, hogy még a saját határozati javaslatukban is e felfogás jutott kifejezésre, midőn arra utasította a kormányt, hogy keressen más módokat a megoldásra, miben benne van az, hogy az eddigi módot pedig helyesnek és ezélszerűnek nem tartja. (Helyeslés a haloldalon. Közbekiáltás jobbról: Ez csali kimagyarásás!) A határozati javaslat szövegezése, t. ház, nem mondható szerencsésnek; mert logikailag ellenmondást tartalmaz, a mit észre kell vennie mindenkinek, a ki olvasni tud. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondó sok a jobboldalon.) Észre kell vennie mindenkinek íizt, hogy ezen határozati javaslat egyik pontjában ki van mondva a kormány eljárására a helyeslés, mig más pontjában ki van mondva — igaz, a legkíméletesebb formában — hogy azon eljárást pedig, melyet a határozati javaslat első pontja helyesel, annak harmadik pontja nem tartja helyesnek. (Ellenmondások a jobboldalon.) Báró Kaas Ivor: Módosítani kell! Ifj. Ábrányi Kornél: Nem tartja helyesnek ! GrÜnwald Béla: Igen, nem tartja helyesnek. (Ugy van! bal felől. Mozgás jobbról.) 1. ház! Ke méltóztassék azt hinni, mintha talán azon pártállás, a melyet én tényleg elfoglalok, arra indít engem, hogy kibúvót keressek, hogy a kormánypárt egy igen t. tagja által benyújtott határozati javaslathoz ne járuljak; hogy ürügyet keressek; hogy külön állásomat marquirozzam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Bátorságom volt a politikai életben mindig s igy bátorságom lenne arra is minden körülmények között — bárminő legyen is pártállásom — hogy a kormány eljárását akkor, midőn azt helyesnek tartom, helyeseljem s nem tudnám magamat elhatározni soha arra, hogy egy olyan intézkedést, a melyet lelkemben helyesnek tartok, elítéljem csupán csak azért, mert a kormány annak a szerzője. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem az indított engem erre, hanem a félelem a eompromissiótól. (Mozgás jobbfelöl.) Ha ón, a ki nem tartozom a kormány pártjához, hozzájárulnék a határozati javaslatban foglalt helyesléshez, hát mi következménye lenne ennek rám nézve a jövőben? Hiszen nyiit titok, hogy alkudozások folynak ma is oly czélból, hogy a mai tarthatatlan sok állapotnak vége vettessék: oly eljárás állapittassék meg, mely a mostaninál czélszerübb. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék már most méltányosan meg ítélni az én helyzetemet, hogy ilyen körülmények között magamat nem tehetem ki annak, hogy a kormány oly eljárását helyeseljem, melyet a minister ur maga a saját lelkében végiehajthatónak, ezélszerűnek és fentarthatónak nem tart. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ez az oka, hogy azon határozati javaslatnak, a melynek — mint előre bocsátottam — minden tárgyi pontjával egyetértek, e subjectiv pontját el nem fogadhatom. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Utaltam már arra, hogy mi bár, mily csekély kérdéssel foglalkozunk is, a szálak mindig nagyobb megoldatlan kérdésekhez és problémákhoz vezetnek. E kérdésnek tárgyalásánál is ugyanezt tapasztaljuk. íme, itt van a határozati javaslat, mely az elkeresztelési kérdések alkalmából ráutal az anyakönyveknek polgári hatóságok által való vezetésére. Hát én nem tudom, hogy ez mikép lesz lehetséges. Én mindig úgy képzeltem a dolgot, hogy a polgári anyakönyv a polgári házasság következménye (Élénk helyeslés a baloldalon) és feltűnő, hogy itt a polgári anyakönyvről hallunk beszélni, de a polgári házasságról nem. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a baloldalon.) De, t. ház, Horvát Boldizsár t. képviselőtársunk, a ki az ő ismert ékesszólásával magával ragadta az egész házat, még talán azokat is, a kik vele egy nézeten nincsenek, a dolgok logikájánál fogva egy lépéssel már tovább ment, mert ő már nem állott meg az anyakönyveknél, hanem tovább ment és követelte a polgári házasság behozatalát (Igaz! ügy van! a baloldalon.) íme, t, ház, előttünk fekszik egy határozati javaslat, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur benyújtott ugyan e tárgyban és most mily sajátszerű jelenség az, hogy mikor az ellteresztelésekről van szó, akkor önkéntelenül megyünk tovább, hajt bennünket a dolog logikája és oly eszmékhez jutunk, a melyeknek tárgyalása és megoldása nem ezen költségvetés keretéhez tartozik, a mely nem a közoktatási tárcza keretébe vág s most itt, a közoktatási tárczánál, egy neme az igazságügyi vitának fejlődött. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én nem akarok erőszakot elkövetni a dolgok természetén, hanem követem azt az áramlatot, melyet itt e házban tapasztalunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Polgári házasság. Hogy a polgári házasság mit jelent a szabadelvtíség szempontjából, azt fejtegetni nem akarom, mert nagyon fölösleges volna. Van itt nagy szabadelvű pártunk. Báró Kaas Ivor: Tizenöt "évig nem csinálta meg! Grünwald Béla: A mely 15 év óta a családi jog szabadelvű rendezését nem oldotta meg. De, t. ház, meg vagyok róla győződve,