Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
418. országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. *y elhitesse, hogy sokan vannak. (XJgy van! Ugy vem! jóbbfelöl.) Itt pedig épen ellenkezője áll ennek. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelöl.) Fényes nappal állunk azokkal szemben, a kik más véleményen vannak (Tetszés jóbbfelöl) és sokkal nagyobb számban vagyunk, mint azok, (Tetszés jóbbfelöl) nem üres phrasisokkal, (Derültség) harsonával és trombitával állunk ki, hanem érvekkel, melyekkel önök megküzdhetnek, ha tudnak. (Zajos tetszés a jobboldalon.) Ha pedig azt tekinti visszavonulásnak, hogy esetleg polgári anyakönyveket akarunk létesíteni, akkor is téved a t. képviselő ur, mert nem tudja, hogy tulajdonképen mit jelent polgári anyakönyveket létesíteni. Polgári anyakönyvek létesítése azt teszi, hogy az állam a magáét visszaveszi, (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a szélső baloldalon) de egyúttal megszünteti az egyházi anyakönyvek közhitelességét (Ugy van! Ugy van! a jobb- és szélső baloldalon) és akkor a t. képviselő ur abba a helyzetbe fog jutni, mint az egykori magyar vitéz, a ki azt mondta, hogy: fogtam törököt, de visz. (Élénk derültség.) És ha a t. képviselő ur talán visszavonulást lát abban, hogy a polgári anyakönyvekkel együtt egyúttal a lelkiismereti szabadság és a vallásos meggyőződés respectálását is kimondjuk s azzal összekötjük : akkor is rosszul lát a t. képviselő ur, mert hiszen visszavonulni csak oda lehet, a mi mögöttünk van, mi pedig ezt az álláspontot sohasem hagytuk el; mi a lelkiismereti szabadságot és a vallásos meggyőződést a lehető legszélső határig tiszteletben tartottuk, mert tudtuk, hogy Magyarország törvényhozása mást nem is tehet. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur aztán végignézve az én nyilvános pályafutásomon, felemlíti azt, hogy Szepes megyében engem erőszakos magyarosítanak tartottak; ministeri működésemre ráfogták, hogy germanisator vagyok s később azt mondták, hogy ultramontán, most pedig azt mondják, hogy antikatholieus és haeretieus vagyok. (Derültség.) Igaza van a t. képviselő urnak, mindezeket elmondták rólam, de igaz az is, hogy mindez igen rövid idő múlva nem igaz nak bizonyult. (Zajos tetszés és helyeslés.) Magyarosítottam igenis hazafiai érzületből, (Általános élénk helyeslés) az illető nem magyar ajkú lakosság iránti figyelemből, mert azt hiszem, Magyarországon mindenkinek érdekében van, hogy magyarul beszéljem (Elénk tetszés és helyeslés.) Erőszakosan azonban nem magyarosítottam sóba, azért, mert jól tudom, hogy ez a képzelhető legrosszabb eszköz. (Élénk helyeslés.) Grermanisálni nem germanisáltam soha. (Élénk helyeslés. Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) KÉPVÍL NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET, A német nyelv tanítása érdekében kibocsáj tott rendeletem szintén törvényen alapult, csak * a törvényt hajtottam végre s azt akartam biztosítani, hogy a magyar ifjak általános európai i műveltségre tehessenek szert. (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy ultramontán nem vagyok, azt — gondolom — most már mindenki hiszi (Élénk derültség és tetszés) s hogy antikatholieus és haereticus volnék, ezt nem is hitte rólam senki, kivéve a „Magyar Állam". (Általános élénk derültség.) A képviselő ur azt mondotta, hogy nem volt kellő tacticám, kellő tapintatom. E fölött nem fogok vitatkozni a képviselő úrral. Nem érzem magamat hivatva arra, hogy ebben ítéletet mondjak; de azt tudom, hogy ha kellő taetieával és kellő tapintattal birni annyit jelent, mint meggyőződéssel transigálni, elvekkel hamis játékot is űzni, mást mondani és mást tenni: akkor nekem az ily tactiea, az ily tapintat nem kell. (Zajos tetszés és helyeslés.) Ezek azok, a miket ez idő szerint elmondhattam ; meglehet egyébiránt, hogy még egyszer kénytelen leszek felszólalni. (Hosszas zajos éljenzés és tetszés-nyilvánítások jobbfelöl.) Elnök: Grünwald Béla képviselő urat illeti a szó. Grünvald Béla: T. ház! (Halljuk !Halljuk!) Hogy Jónás prófétát (Halljuk! Halljuk!) elnyelte a czethal, nagyon sok ember valószínűnek tartotta, mert a czethal Jónás prófétánál nagyobb és terjedelmesebb volt. De ha valaki azt mondaná, hogy Jónás próféta volt az, a ki a czethalat elnyelte, ezt valóban senki sem hinné el. Pedig, t. ház, a mi politikai életünkben körülbelül hasonló jelenség fordult elő, tudniillik a kicsi elnyelte a nagyobbat, az elkeresztelés kérdése, a melyet magában véve jelentékeny kérdésnek nem t rtok, elnyelte a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásának legfőbb momentumait, (Igaz! Ugy van! balfelöl) elnyelte a közoktatásügy és nemzeti politika legfőbb kérdéseit és valóban, ha valaki később, a ki nem tudja a dolgok összefüggését, mostani tárgyalásainkra vissza fog tekinteni, csodálkozni fog azon, hogy egy magában véve ily csekély kérdés is nagy izgalmat s ily absorbeáló hatást idézhetett elő a kedélyekben. És mégis, t. ház, ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy hisz tulaj donképen nem az elkeresztelések kérdése maga az, a mely az izgalmat s a kedélyek feszültségét előidézi, hanem azon rendkívül fontos kérdések, melyek az elkereszteléssel egybefüggnek, ilyenek nevezetesen az interconfessionalis kérdések és érdekek : az állam és egyház közti viszony igen fontos kérdései, ezeknél fogjuk meglátni, vagy részben látjuk is már a kormány által folytatott egyházpolitikának irányát és szellemét s végtére sok 7
