Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

í 413, országos ülés november 21-én, pénteken. 1890, egyéb igen fontos kérdés van, a mely e kérdéssel egybefügg s melyekről ma már mindenki érzi, hogy természetüknél fogva immár halaszthatatlanok. T. ház! Bármely csekély kérdéssel foglalkozzunk ebben az államban, bármily látszólag csekély baj orvoslásának módját keressük, mindig azt tapasztaljuk, hogy a szálak nagy, fontos, de megoldatlan problémák és kérdések felé vezetnek s azt látjuk, hogy a bajok kútforrása épen a nagy problémák megoldatlan volta. Látjuk állami életünk ziláltságát, rendezetlenségét, kiépítetlen voltát; látjuk következményeit annak a rövidlátó és napról napra élősködő politikának, mely nem a problémák megoldásában kereste dicsőségét, hanem államférfiúi bölcsességének és dicsőségének a problémák megkerülését tartotta a napi vagy pártérdek kedveért. (Élénk helyeslés bal felől.) T. ház! E vita egyik kimagasló, rendkívül érdekes momentuma, mely körül tulajdonképen a vita ma is folyik, mintegy sarkpont körül, az igen t. cultusminister urnak a vita első napján elmondott fényes beszédje volt. A beszéd hatása nagyobb volt, mint tán ő maga hiszi. Mert mig a szerenesekivánók csak a saját pártjából^ kerültek ki, (Ellenmondások jobb- és balfelöl) nekem legalább igy látszott: én, a ki egészen elfogulatlanul figyeltem meg a ház hangulatát, mondhatom, hogyha talán voltak olyanok, a kik beszéde tartalmával nem értettek egyet, de a beszéd maga, mint olyan, a kedélyekre nagy hatást idézett elő. Nagy hatást idézett elő azért, mert azon nyilatkozatban nemcsak egy minister beszélt, hanem abban egy férfin nyilatkozott. (ügy van! balfélöl.) Nem csupán beszéd volt az, hanem egy férfias tett és a hatás titka abban állott, hogy egy férfiú mondott ki valamit, egy férfiú, a kiről mindenki tudta és —= kiemelem újra, hogy a hatás titka ebben rejlett — hogy minister nem akart lenni és hogy tárczájához, mint mondani szokás, görcsösen nem ragaszkodik. Ez azon kivételes tisztelet és rokonszenv forrása, mely a minister urat — azt hiszem, tapasztalhatta — ma e házban minden párt részéről körülveszi. (Mozgás balfélöl.) A minister ur beszéde tartalmáról nem akarok szólni. Nem azért teszem ezt, mintha azt jelentékenynek és fontosnak nem tartanám, hanem mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. (Halljuk! Halljuk!) Állást kell foglalnunk egy határozati javaslattal szemben, melyet Szivák Imre t. képviselő ur nyújtott be. E javaslat pedig lényegében, irányában és szellemében körülbelül összeesik azzal, a mit a minister ur beszédjében elmondott. Ennélfogva méltóztassék megengedni, hogy egész röviden, egész tárgyilagosan állást foglaljak a határozati javaslattal szemben és adandó szavazatomat megokoljam. (Halljuk!) A határozati javaslat oly sorrendben tárgyalja az egyes kérdéseket, melyhez én nem akarok alkalmazkodni. A második helyre tette azt, mit én legcardinalisabbnak tartok, az 1868 : LIIL t.-cz. 12 §-ának érintetlen fentartását. Én azt tartom legfontosabbnak s azért mindenek előtt erről akarok nyilatkozni. Kijelentettem, t. ház, hogy én az elkereszteiések kérdését sem elég nagynak, sem elég fontosnak nem tartom arra, hogy valaki nagy hévvel, nagy szenvedélylyel exponálja magát érte. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy nagy kérdésről volna szó, egy nagy nemzeti és állami érdekről, melynek megvalósítása csak akkor lehetséges, hogyha valamely felekezettől évszázados jogainak feladását kellene követelni, én nekem egy perczig sem volna kétségem, ha kormány volnék, hogy a nemzet s az állam érdekében megköveteljem valamely particularis körtől ezen áldozat meghozását. Mert ha egy felekezet jogköre útjában áll a nemzet fejlődésének, az állam és a nemzet legfőbb érdekei megvalósításának, azt hiszem, hogy az igazi államférfiú egy perczig sem fog habozni, elhárítani azt az akadályt, mely a nemzet legfőbb érdekei megvalósítását gátolja. (Helyeslés.) De vájjon ezek közé tartozik-e az elkereszteiések kérdése? Bátran állíthatom, hogy nem. Arról van szó, hogy a család intim körében micsoda intézkedés történjék arra nézve, hogy a gyermekek mily vallásban neveltessenek. Ez a kérdés, t. ház és ha én azt látom, hogy ezen szakasznak fentartásához felekezetek ragaszkodnak, a melyek értelmiségük, társadalmi befolyásuk és politikai multjok következtében a legnagyobb figyelmet, a legnagyobb kíméletet érdemlik az államban; midőn azt látom, ily tényezők ragaszkodnak e szakasz fentartásához. abban megnyugvásukat találják, abban érdekeik megóvásának egyik biztosítékát látják: akkor nem hiszem, hogy legyen magyar politicus, a ki ezen törvénynek megváltoztatását követelhetné, addig, a mig maguk azok, kik érdekelve vannak, erről a jogról lemondani nem akarnak. Én respectálni akarom és respectálni fogom ezt a törvényt azért, mert látom, hogy a nemzet életében nagy és jelentékeny tényezők ezen törvény íéntartásában az ő megnyugvásukat és az ő érdekeik egyik legfőbb biztosítékát látják. (Helyeslés.) Ennélfogva, t. ház, én a határozati javaslat azon pontjához, mely azt mondja ki, hogy az 1868 : LIÍL törvényczikk 12. §-a feníartandó, egész készséggel hozzájárulok. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek már most, t. ház, a határozati javaslat első pontjára, mely a ministeri rendelet törvényességéről szól. A határozati javaslat el-