Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

4s 413. országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. hogy a vallásügyek terén rendelkeztem és ter­mészetesen logiensan ebből azt következteti, hogy a minister törvényellenesen járt el, mert hisz vallási ügyekben az eljárást nem szabad közigazgatási útra terelni, hanem az bírósági útra tartozik. Sajnálattal kell constatálnom, hogy a t. kép­viselő ur vagy épen nem, vagy csak felületesen foglalkozott rendeletemnek tartalmával. Mert mi áll abban ? Először is az van benne, hogy meg­keresztelni, vagy ha ugy tetszik, elkeresztelni szabad, a mi eddig csak tűrve volt; másodszor az van benne, hogy a keresztelést az anya­könyvbe be lehet vezetni, a mi eddig tiltva volt, sőt vannak egyes oly esetek, hogy a tör­tént bejegyzés töröltetett; harmadszor az van a rendeletben, hogy azt a bevezetést az illető lelkész saját egyházi belügyi kezelésében fel is használhatja. Azt gondolom, t. ház, hogy ezen intézkedésemmel teljesen érintetlenül hagytam a vallásügyek körét és itt semmiféle oly beavat­kozás nincs, a mi köztem és a vallásügyek kö­zött collisiót idézhetne elő. (Helyeslés jobbfélöl.) De azután rendelkeztem — a mint már volt szerencsém felemlíteni — az anyakönyvvezető­vel és kötelességévé tettem, hogy a kivonatot a másik lelkészszel közölje, a mit annyival is in­kább tehettem, mert — a mint már minap fel­említettem — ez az eljárás igen sok helyütt tényleg gyakorlatban volt. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy a minister az ő rendeletével megzavarta a békét és ő felelős mindazokért, a mik most ennek foly­tán történni fognak. Itt is sajnosán kell consta­tálnom, hogy a t. képviselő ur vagy nem ismeri a viszonyokat, melyek közt én a rendeletet ki­bocsátottam, vagy nem volt szives meghallgatni azt, a mit a rendelet kibocsátására vonatkozólag elmondottam. Nem ismerheti a helyzetet, mert különben tudná, hogy béke nem volt. (Ügy van! Ugy van!) Hiszen mikor én a ministerium veze­tését átvettem, közel 200 volt a bejelentett pa­naszok száma; e panaszok folyton szaporodtak és mindenki tudhatja, a hírlapokban is olvas­hattuk, hogy azok mindig összeütközést okoztak és lelkész és lelkész közt folytonos súrlódás és torzsalkodás okát képezték, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) De nem is hallgatta meg a t. kép­viselő ur minapi nyilatkozatomat, a melyben körülményesen előadtam, hogy miképen akarom biztosítani a rendeletnek nyugodt és békés el­fogadását; hogy miképen törekedtem arra, hogy a rendelet kibocsátásával a béke helyre álljon. Mert nem lehetett az a szándékom, hogy háborút csináljak; szándékom csakis az lehetett, hogy egy fennálló háborúnak, fennálló differen­tiának véget vessek. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) Hogy ez miért nem történt igy, annak el­mondása, igen messzire vezetne. De azt igenis elmondhatom, hogy most is a béke intentiója vezet és hogy az a megállapodás, melyet a kormány kijelentett, az is a mellett szól, hogy a békét fenn akarjuk tartani, t. i. esetleg az által is, hogy polgári anyakönyveket hozzon be a törvényhozás, (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélső baloldalon) hogy ezzel a lapis oífensionis-t meg­szüntessük. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélső bal­oldalon.) És most méltóztassanak megengedni, hogy röviden bár, de mégis foglalkozzam Hock János képviselő úrral is. (Halljuk! Halljuk!) Ha tré­fát lehetne csinálni ily komoly ügyből, akkor azt kérdhetném, t. ház, hogy quid ad hoc ? (Derült­ség.) A t. képviselő ur először is nagyon tragi­cus színben testi azon szegény szülőknek álla­potát, a kik a törvény kényszere alatt meg­görnyedve, nem határozhatnak gyermekeik val­lásáról ; kénytelenek — úgymond — gondos­kodni a gyermekek neveltetéséről, minden anyagi és szellemi szükségletök a szülők elhatározásá­tól függ, hanem a vallásukba már nem avatkoz­hatnak, azt nem határozhatják meg. Tudja-e a képviselő ur, hogy mi annak az erkölcsi alapja, ha valamely szülő a saját gyer­mekét más vallásban akarja neveltetni, mint a melyéhez maga is tartozik? Ha példának oká­ért a katbolicus apa, fiát a protestáns vallásban akarja neveltetni, ezen elhatározásának egyedül elfogadható erkölcsi alapja kétségkívül csak az lehet, hogy a protestáns hitvallást jobbnak tartja a római katbolicus vallásnál. (Ugy van! Ugy van!) Ha ez igy van, akkor nsért nem választja maga is, miért nem tér át maga is arra a jobb­nak tartott hitvallásra ? (Élénk helyeslés és tet­szés.) Ha pedig ezt nem teszi, ezzel azt bizo­nyítja, hogy nem vallásos meggyőződésből teszi azt, a mit tesz, hanem mindenféle más mellék­körülmény miatt. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés jobbfélöl és a szélsőbalon.) Ezek a mellékkörUlmenyek pedig nem lehet­nek olyanok, a melyek a törvénymyel szemben egyáltalában nyomatékkal bírnának. (Élénk he­lyeslés. Ugy van ! a jobb- és a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azután azt a körülményt, hogy a kormány esetleg a polgári anyakönyve­ket kívánja behozni, egy világra szóló vissza­vonulásnak nevezi és hogy jobban megmagya­rázza a, maga gondolatát, hasonlattal élt, a bib­liai Gedeonra hivatkozva. (Halljuk! Halljuk!) A hasonlatok rendszerint sántikálnak, de a legnagyobb mértékben sántikál a képviselő ur hasonlata. Mert hiszen mi volt a pointja, fő­mozzanata a Gedeon históriájának? Csekélyebb számú erővel birt, mint az ellenfele, éjszakának idején sötétben ment neki nagy lármával, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents