Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
413. országos ülés november 21-én, pénteken. 1880. 47 meg van állapítva ezek hivatása az eljárás tekintetében; az egyházi főhatóságokhoz azért, hogy azt az illető lelkészekkel közöljék. Egyúttal és egy napon lett kibocsátva a rendelet, t. ház, mindkétféle hatósághoz, tehát az egyházi főhatóságok tudták ugyanakkor, mikor a rendelet a közigazgatási hatóságoknak tudomására jutott. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ha már felszólaltam, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy azokra is visszatérhessek, a mik a vitának előző napjain elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Győrffy Gyula t. képviselő ur az 1868. évi LM. törvényczikkel foglalkozva, szerintem megdöbbentő érveléssel kimutatta azt, hogy mivel ezen törvényczikkben büntető sanctio nem említtetik, világos, hogy a törvényhozás nem akarta, hogy a törvényczikkben foglalt rendelkezés végre is kajtassák. Azt mutatta ki, hogy a törvényczikk nem akarta, hogy a szülők akarata megszorittassék és ebből természetesen azt következtette, hogy a minister a törvény ellen cselekedett, midőn büntető sanctiót rendelt. A képviselő ur ezen állításából, egyszerű szavakban kifejezve, azt lehet következtetni. hogy az 1868-iki törvényhozás, midőn az LM. törvényczikket megalkotta, mást akart, mint a mit mondott, (ügy van! TJgy van! jobbfelöl) nagy elveket állított oda szemfényvesztésül, (Tetszés a jobboldalon) azon intentióval, hogy azok végre ne hajtassanak. (TJgy van! TJgy van! Tetszés jobbfelől.) Bocsánatot kérek, de egy törvényhozásra ily duplicitást rámondani, szerintem a legnagyobb insultus, a mit arczába lehet csapni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Megmondom, t. ház, miért nem tartotta szükségesnek a törvényhozás, hogy oda büntető sanctiót tegyen. (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert oly magasztosaknak, oly igazságosaknak, oly megtámadhatatlanoknak tartotta az általa megállapított elveket, hogy meg volt győződve arról, hogy az igazi felebaráti, keresztényi szeretet mindenütt alá fogja magát azoknak vetni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Nem tette továbbá azért, mivel nem tartotta illőnek, méltónak, hogy ily nagy és magasztos elvek kijelentése mellé oda tegye az apró rendőri kihágási tilalmakat és büntetéseket. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Nem tette végül azért, mert tudta, hogy az országnak van felelős kormánya, a mely a törvény végrehajtására megteszi az intézkedéseket, ha azoknak szüksége előli. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő' ur aztán elmondja nézetét a szülők természeti jogáról a gyermekek nevelése és vallásának megválasztása tekintetében; később pedig azt mondja, hogy ha már az elkeresztelés miatt valakit büntetni kell, inkább kell büntetni a szülőket, a kik gyermeküket oda viszik keresztelni, nem pedig a lelkészt, a ki a kereszteléssel csupán kötelességét teljesíti. Bocsásson meg a t. képviselő ur, nem vele szemben mondom ezt, de általában, mert már igen gyakran találkozom a természeti jogra való hivatkozással: én ezt egyenesen, őszintén kijelentve, üres phrasisnak tartom (TJgy van! TJgy van! Helyeslés jobbfelöl) és pedig azért, mert bárhova tekintek az állam jogrendjében, bárhova tekintek a társadalmi szabályok által alkotott életformákra, mindig és mindenütt megszorítását, korlátozását találom a természeti jognak. (TJgy van! TJgy van! jobbfelől.) Természeti jog kiválóan az erősebb joga a gyengébb felett. (Helyeslés jobbfelöl. Élénk ellenmondások a szélső baloldalon. Főikiáltások a szélső báloldalon : Az ököljog! Nem természeti jog! Halljuk! Halljuk !) Hála az égnek. ezen természeti jog az állami és társadalmi életből úgyszólva teljesen ki van szorítva, De ott van pl. az apai hatalom. Nem kiválóan természeti jog-e az és nincs-e igen sok tekintetben korlátozva, megszorítva törvényeink által ? (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Vájjon szabad-e az apának a gyermeket nem neveltetni? Szabad-e például kínozni'? (Helyeslés.) Ily példákkal végig lehetne menni egész nyilvános és magánéletünkön ; száz meg száz ily esetet lehetne felhozni, hogy a természetjogot mily mértékben, mily módon szorítja meg a törvényhozás. De különös, t. képviselőház, az, hogy a t. képviselő ur, ki a természetjogot meg akarja védeni a szülők számára, azután maga azt mondja, hogy inkább a szülőket kell büntetni, mint a lelkészeket. (Derültség jobbfelöl.) Én nem ezt akartam, nem tudtam magam erre elhatározni, mert mivel én a szülők jogát benn a családban a nevelés terén megóvni kívánom; de nem is büntetem a lelkészt, kit a képviselő ur a szülővel szembe állított; mert nekem a lelkészszel, mint ilyennel, semmi dolgom; én büntetem az anyakönyvvezetőt, (TJgy van! TJgy van! Helyeslés jobbfelől) a ki törvényeink értelmében közhivatalnok; annak pedig, a ki közhivatalnok, kötelessége a törvényeket pontosan végrehajtani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Vagy talán az a körülmény, hogy törvényeink az anyakönyvet közokirat jellegével ruházzák fel és az anyakönyvvezetőt közhivatalnoknak decretálják, oly immunitást biztosít annak a lelkésznek, hogy ezen immunitás örve alatt, mint közhivatalnok, az állam törvényeivel ellenkező kimutatást vezethessen? Azt gondolom, hogy ez teljes absurdum volna. (Ügy van! Ügy van! Tetszés jobbfelől) A t. képviselő ur továbbá azt mondja, hogy rendeletemmel beavatkoztam a vallásügybe,
