Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

mljer 21-én, pénteken. 1890. 4g 413. országos ülés novei is respectálják a magukéit és szint valljanak azok mellett. Nem jól cselekszik az, a ki, midőn látja, hogy szomszédjának háza ég, nern védelmezi a magáét, az gyujtogatóvá lesz a saját házában is, mert a láng átcsap és megemészti a saját házát is. Azért bizalommal fordulok a protestáns lelkészekhez, a kikkel idáig békességben meg voltunk és békességben lenni akarunk, hogy küzdjünk mindannyian azok ellen, kik a positiv vallás ellen küzdenek, kik az indifferentismus terjesztői, a kik propagandát csinálnak a vallástalanságnak és kiknek száma napról-napra növekszik; mert hiszen furcsa dolog, hogy mikor van egy ministeri rendelet, a mely megengedi azt, hogy valamely szülő gyermekét indifferenssé nevelheti, gyermekét nem kell, hogy megkeresztelje, hanem elég, hogy a polgárhatóságnál bejelentse az egyént és mikor a nazarénusok és baptisták folyton újabb jogokat aquirálnak, hogy akkor épen a positiv vallások papjai egymással szemben foglaljanak állást. Énnek kikerülése szempontjából, t. képviselőház, kijelentve azt, hogy a költségvetést magát elfogadom, a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): „Utasittatik a kormány, hogy a február 26-iki rendeletet akként módosítsa, hogy annak végrehajtása a katholicus egyház hitelveivel ne ellenkezzék." Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességszerű türelemmel akartam végigvárni a discussiót, hogy azután refleetáljak azokra, a mik az én álláspontommal szemben hozattak fel és hogy szükség esetén még megerősítsem azon álláspontot, a, melyen állok és a melyet a minap a t. ház előtt teljes őszinteséggel kitárni szerencsém volt. De nem várhatok, t. képviselőház, azok után, a miket most Homlóssy t. képviselő ur mondott. Ha joga van a magánembernek arra, hogy kiválóan féltékeny és érzékeny legyen becsületére, akkor kétszeresen van arra joga — mert kötelessége is — a ministernek, a ki hivatalos állásában jellemével is kell, hogy helyt álljon. (Élénk helyeslés,) Ha tehát a t. képviselő ur a „Magyar Állam" mai szövetkezve — már nem a mi magyar államunkkal, hanem az ő „Magyar Állam"-ával szövetkezve — (Élénk derültség) azt akarja rám bizonyítani, hogy tudva valótlanságot állítottam, (Mozgás) akkor, t. ház, egy perczig sem szabad, hogy a t. ház ezen kijelentésnek hatása alatt maradjon. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Ismételve mondottam minapi beszédemben, mai felszólalásomban is, hogy egy alkalommal sem lett az anyakönyvvezetésre vonatkozólag hitelv előttem felemlítve s ezzel szemben a t, képviselő ur azt mondja: „íme a minister urnak kezében volt a herezegprimásnak Trefort ministerhez intézett levele, a melyben világosan hitelvre történik hivatkozás, a minister eltagadta, a minister csűrés-csavarást követett el. " Én nem vagyok, t. ház, az indiscretiónak barátja; mindeddig lehetőleg megtartottam a discretiót minden tekintetben, de ha a t. képviselő ur engem provocál, kötelességem magamnak is erre a térre lépni. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, t. ház, az a levél, a melyre ő hivatkozott; méltóztassék megengedni, hogy annak ide vonatkozó passusát felolvasom és méltóztassék azután ebből megítélni, hogy én mondtam-e valótlant, vagy más valaki? (Halljuk! Halljuk!) E passus igy szólt (olvassa): „A püspökökkel beható tanácskozmány tárgyává tettem ezen ministeri körrendeletet és azon meggyőződésre jutottunk, hogy daczára azon odaadó tiszteletnek, melylyel a magas kormány minden rendeletét fogadni szoktuk, ezen esetben erőszakot kellene tennünk saját lelkiismeretünkön, ha a fenti kormányrendelet közlése mellett szivünkre nem kötnők az egyházi hatóságunk alatt levő lelkészeknek egyúttal azon, a katholicus egyház hitelveiben gyökerező és azért általunk semmi körülmények közt meg nem változtatható egyházi szempontokat, melyekre a lelkészeknek a magas kormány ily szigorú és — mint alább szerencsém lesz kifejteni — hazai törvényeinkben nem foglalt intézkedésével szemben a vegyes házasságok kötése és az azokból született gyermekek megkeresztelése körül ügyelniök kellene!." Hol van itt, t. ház, a hitelv, a mely az anyakönyvek vezetésének rendezésével szemben felhozatnék? (JJgyvan! JJgy van! jobbfelöl.) Nem azt mondja-e, hogy a rendeletet ki lehet adni az alpapságnak, csakhogy a mellett egyúttal figyelmeztetni kötelessége arra, hogy miképen járjon el a vegyes házasságok kötésénél és a kereszteléseknól. (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) Egészen más téren mozog ez, t. ház és semmiben sem egyezik meg azzal, a mit a t. képviseselő ur mondott, (ügy van! Élénk helyeslés jobbról.) Es tetézi a t. képviselő ur ezen állítását még azzal is, hogy ismétli azt, a mit már annak idején hallottam, hogy tudniillik a minister az egyházi főhatóságok elkerülésével is rendelkezett az anyakönyvek vezetése körül, holott az eddigi eljárás szerint mindig az egyházi főhatóságok utján történt az intézkedés. Hát, t. képviselő ur, ez sem felel meg a valóságnak, nem pedig azért, mert az általam megállapított rendelet a közigazgatási közegekhez, de egyúttal ugyanakkor az egyházi főhatóságokhoz is kibocsáttatott; a közigazgatási közegekhez természetesen azért, mert a rendeletben