Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

412. országos ülés november 20-án, csütörtökön. 1890. 37 másfél század óta keletkezett institutio beleütközzék oly dogmákba, melyek másfél ezredév előtt állapíttattak meg. Én, t. ház, bár fájlalom, hogy nálunk felekezeti kérdések oly nagy hullámokat képesek vetni és ily izgatottságba képesek hozni a kedélyeket — a mi tán egyedül csak nálunk lehetséges a continensen — mégis örülök, hogy ez megtörtént és hogy alkalom van ezen kérdések tisztázására. Két tanulságot minden esetre meríthet mindenki az eddig lefolyt vitából. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy nincs Magyarországon senki sem a társadalomban, sem a törvényhozóteremben, a ki culturharczot akarna előidézni. (Igás! Ügy van! minden oldalról.) A másik pedig az, hogy beállhatnak ugyan nálunk — a mint ez fájdalom az utolsó években meg is történt — korszakok, midőn a szabadelvű eszmék pihennek; megtörténhetik még az is, hogy azok visszafejlődnek, de odáig nem sülyedhetünk soha, hogy Magyarországon az ultrámontanismns zászlója kitü'zessék. (Igaz! TJgy van! minden oldalról.) És hogy ennek véget, vethessünk, nincs más mód, mint az, hogy elfogadjuk Irányi Dániel t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És miután — hála Istennek — nem gyakran van alkalom ilyen kérdésekről szólani — én legalább a magam részéről különösen szeretem azokat kerülni, a meddig csak lehet — legyen nekem megengedve annak kapcsán, a mit a t, cultusmiuister ur tegnapelőtti remek beszédében mondott, néhány szót előadni. (Halljuk! Halljuk!) A minister ur egy merész szót mondott ki, midőn állította, hogy a magyar clerusban az alpapság részéről a felső clerus ellen a belforradalom jelei mutatkoznak. Én megvallom, hogy daczára annak, a mit most — remélem —- csak futólag tapasztalok, a minister ur ezen kifejezése kissé erős és hogy én idáig nem mennék. Thaly Kálmán: Szükség volt rá! Helfy Ignácz: Egy dolog azonban minden esetre igaz, hogy a clerus körében van lappangó forrongás. Ivánka Imre: Forradalom! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, hát Ivánka Imre t. képviselőtársam már annyira megfeledkezett múltjáról, hogy nem tud különbséget tenni a forradalom és forrongás közt? (Derültség a szélső baloldalon.) Van, t. ház, forrongás; de ennek oka szerintem más és állandóbb állapotokban keresendő, a melyeken a eultusminister feladata segíteni. A meddig magát a bajt nem orvosoljuk, addig ne csodálkozzunk, ha koronkint bizonyos kórtüneteket látunk. A forrongásnak oka, mondjuk ki őszintén, abban van, hogy alsó papságunk oly nyomorult helyzetben van, a minőt nem lehet találni Európaszerte. Számtalanszor beszélünk itt tanító karunk szegénységéről. Méltóztassék bejárni az ország különböző vidékeit és azt fogják látni, hogy vannak falusi plébánosok, a kik még a tanítóknál is, ha lehet, rosszabb helyzetben vannak. Igaz, hogy ez áll más felekezetnél is, nagyon jól tudom, de van egy nagy különbség: és ez az, hogy az a szegény protestáns lelkész látja, hogy felebarátja is szegény és tudja, hogy felebbvalói, ha akarnának is rajta segíteni, nem rendelkeznek az eszközökkkel. Ellenben a katholicus clerus tudja, hogy egyházi fejedelmei igazi fejedelmek anyagi téren is. Ez az a nagy különbség, mely létezik egyrészről a nagy szegénység, másfelől a clusgazdagság közt, melyet tőlük nem irigylek, de a melynek elosztását azon a téren, ugyanarra a czélra, a melyre maguk is hivatva vannak, helyesnek találnám. Ezek eJmondása után kijelentem, hogy elfogadom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát, a miből természetszerűleg következik, hogy Szivák Imre t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz nem járulok, mert az csak palliativ természetű, továbbá mert csak esetleg állítja fel azt a módot, hogy a kormány hozza, be az anyakönyvek polgárosítását és csak arra a czélra, hogy az 1868: LIII. törvényczikk végrehajtassék. Miután pedig én a teljes, tökéletes vallásszabadságot és a polgári házasság behozatalát óhajtom, következőleg az ő határozati javaslatához nem járulhatok. (Helyeslések.) Széll Ákos jegyző: Roszival István! ROSZival István: T.'ház! (Halljuk! Halljuk!) Magát a költségvetést, melynek tüzetes bírálatába ez alkalommal bocsátkozni nem szándékozom, általánosságban a tárgyalás alapjául elfogadom. Felszólalásomnak tulajdonképeni czélja az, hogy jelezzem a Szivák Imre t. képviselőtársam által beadott határozati javaslattal szemben elfoglalt ellentétes álláspontomat, vagyis a t. képviselőház kegyes engedelmével felsoroljam azon okokat, melyek engem arra bírtak, hogy ezen határozati javaslat megszavazásához hozzá ne járuljak. Teszem azt azon nyíltsággal és komolysággal, melyet a tárgynak fontossága megkövetel. A határozati javaslat az 1868. évi LIII. törvényczikk fentartását hangsúlyozza. Ezzel kapcsolatban felhozatik, hogy a törvény meg-