Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

gg 412. országos ülés norember 20-án, csütörtökön. 1890. alkotása óta, tehát 22 éven át ellene nehézség nem támasztatott s most állíttatik fel egy hitelv s az mondatik, hogy nem lehet a törvényt végrehajtani, mert hitelvbe ütközik. A katholieus egyház hitelvi kérdésekben nem szokta tanait megváltoztatni. Avagy hol és mikor mondotta ki a katholieus egyház, hogy 1868 évi LHI. törvényezikk a hitelvet nem sérti, azzal nem ellenkezik ? Sérelmesnek találta azt a katholieus papság kezdettől fogva mindig, de azon példás hazafiságánál fogva, mely őt annyi századon át oly kitűnően jellemzi, a törvény iránti tisztelet s a felekezetek közötti béke megóvása végett türelemmel élte át a reá nézve kedvezőtlen helyzetet s megmaradt számára a lehetőség, hogy működését lelkiismeretével ösgzhangzatba hozhassa s azon reményben élt, hogy a törvény végrehajtásában lelkiismeretére nyomást gyakoroltatni nem fog. Most, a rendelet kibocsátása után, ezen reményétől is meg levén fosztva, megragadja a törvényben mindenki részére biztosított közös jogot s kérvényével a képviselőház elé járul. Nem f

ogadom el a határozati javaslat második részét sem, mely a rendelet fentartását védelmezi. A rendeletnek törvényessége fölött nem vitatkozom. Tudományos alapossággal kimutatták annak tarhatlanságát nálamnál hivatottabb magas állású szaktekintélyek. Más szempont az, a mi engem a rendelettel szembe állít. Igaza van egyik igen t. képviselőtársamnak abban, hogy itt e házban dogmák fölött ne vitatkozzunk. Ha valaki, úgy bizonyára én vagyok az, a ki azt helyesléssel aláírom ; mert csakugyan elhibázott dolog, ha ily természetíí valllásügyi kérdések illetéktelen helyre ide vonatnak. De minthogy már megtörtént s álláspontom megvilágítására, indokolására ezen nagyfontosságú ügyben nekem elkerülhetlen szükségem van arra. nem térhetek ki én sem az elől, hogy a t. képviselőház szives figyelmét ez irányban igénybe ne vegyem. Á tridenti zsinat, melynek határozatai minden katholicusra nézve kötelező erővel birnak, azt mondja 7-ik ülésében, hogy az egyházba való felvétel a keresztség szentségének felvétele által történik. Ez hitelv. Midőn tehát a katholieus pap a gyermeket megkereszteli, azt valósággal a katholieus egyház kebelébe felveszi s midőn a rendelet azt kívánja, hogy a megtörtént keresztelésről szóló bizonyítványt az úgynevezett illetékes lelkésznek átküldje, olyat kíván tőle, mit nem teljesíthet, mert ellentétbe helyezné magát vallása dogmáival. De érveljünk észből merített indokkal. Mindenki; tartozzék bármely vallásfelekezethez, ha át van hatva vallásának tanításától s nem egyedül névleges és számbeli szaporító tagja felekezetének, kell, hogy saját vallását igaznak, a többit tévesnek tartsa. Ez oly közös ismérv, mely egyaránt szól úgy a katholieusról, mint bármely felekezethez tartozó egyénről. Ha már most egy katholieus pap, vagy bármely felekezetű lelkész ilyen vallásba veszi fel a gyermeket, melynek igazságáról lelkében erősen meg van győződve, azt a gyermeket ki nem szolgáltathatja egy másik felekezetnek, melyet tévesnek kell tartania, mert ez összeütközésbe hozná lelkiismeretével. De a határozati javaslat harmadik részét sem tehetem magamévá, mely esetleg a polgári anyakönyvezést óhajtaná behozni, mert ez egyúttal az egyház s a felekezetek által vezetendő anyakönyvek közhitelességét támadja meg; elegendő alkalmas egyén hiányában az anyakönyvek ezen, az állani polgáraira nézve életbe vágó nagy fontosságú ügynek rendes és kifogástalan vezetését nem biztosítja. De ne állítsa fel senki a tételt úgy, hogy vele, mint rémmel az egyház papjait ijesztgesse! Am vezesse az állam az anyakönyveket saját czéljaira, ahhoz teljesen joga van. Az egyház is, valamint teszi azt századok óta, vezetni fogja megszakítás nélkül tovább is. Az a megnyugvása a barátság megszakítása után is fenmarad, hogy bizonyos esélyek alkalmával, ha az állami anyakönyvek elvesznének, a mint hogy a beküldött másodpéldányok igen sok esetben elvesztek, vitás esetek felmerülésével, mégis hiteleseknek fognak elismertetni. Mert a minek hitelessége századokon át volt elismerve, ha a, vezetésben lényeges változás nem áll be, a közhitelességet joggal követelheti magának továbbra is. Mert utóvégre is az adatok hiteles bejegyzésére mégis leghivatotabb az, a ki a ténykedést végezte. Szeretik hangoztatni sokan s ezt ijesztésképen, hogy a papság ez által jelentékeny jövedelemcsökkenést fog szenvedni. Ezek legkevésbé ismerik a jelenlegi anyakönyvi ügykezelést. Mert az anyakönyvi munka legcsekélyebb része az, mely jutalmazta,tik, szemben azon számtalan fáradsággal, melyet a pap hivatalból s igy minden díjazás nélkül teljesít, nem akarom a t. képviselőházat untatni, de a kevésbé tájékozottak kedveért megmondom, milyen természetű az a hivatalos, ingyenes anyakönyvi munka: ilyen a népfelkelési, ujonezozási, népszámlálási, himlőoltási, kórházi, fogházi, fegyházi, rendőri, btínfenyítői, statisztikai, születési, halálozási, esketési, törvéuyesítési, illetőségi, holttá nyilvánítási, állami, városi, községi, munkaváltsági, orvosi, patikai, temetésköltségi, iskolai, népmozgalmi, illeték-kiszabási, adó s egyéb ka-