Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-426

486. országos ülés deciemfeer 6-án, szombatom. 1890. 373 mások, mint hazájok htí polgárai, kik Olaszország szabadságáért, egységeért, függetlenségéért áldozták fel életüket. (Élénk tetszés a szélső báloldalon.) Nagyon nehéz dolog, t. ház, akkor, midőn a nemzet úgynevezett bölcsei vastag fátyolt borítottak a múltra, fellebbentem e fátyolt, melynek alatta egész heeatombák nyugszanak azok közül, a kik szabadságért, emberiségért, önállóságért, hazáért adták életöket. Nekünk, t. ház, kivált a ház ez oldalán csak egy eszmét szabad képviselnünk és azért vagyunk itt: hogy megszerezzük nemzetünknek mindazon eszközöket, melyek hatalmát és erejét növelhetik, melyek azt az idők viszontagságaival szemben ellentálló képessé tehetik. Már pedig azt látva, hogy valósággal a parlamenti eljárás ellenére és — mint meg vagyok győződve — fennálló törvényt sértve, egy institutiónak úgyszólván tervszerű elemésztése által, a nemzettől megvonnak oly factorr, mely nélkül mi hatalmi állást és harezképességet — nem pillanatnyit, hanem folytonost — nem képzelhetünk: soha sem lehetek barátja annak a szellemnek, mely az ily institutiókat elsöpri, hanem állok a függetlenségi párt álláspontján, mely ez institutiókat követeli és a magyar fegyvergyár létesítését elodázhatlannak mondja. Elfogadom Polónyi t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szalay Imre képviselő ur kíván személyes megtámadtatás czímén nyilatkozni. (Halljuk!) Szalay Imre: T. ház! Nem voltam jelen, midőn a mai ülés folyama alatt a honvédelmi minister ur, akkor, a midőn gróf Károlyi Gábor közbe kiáltotta: »egy ember állította, de többen gondolták«, a következő kifejezéssel élt velem szemben: »Ha csak gondolták is, piszkos volt!« A t. minister ur már régóta, a véderővita óta, bizonyos kaszárnya-stylust honosított itt meg és a kaszárnya piszkából szokta kifejezéseit venni. Önérzetem magasabban áll, semhogy ugyanily stylusban toroljam meg szavait s azért azokat egyszerűen visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Gézaljegyzö: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Midőn a fegyvergyár ügyében megtettem interpellatiómat, az az indok vezetett ama kérésemben, hogy az összes iratok letétessenek a ház asztalára, hogy mi képviselők azon ügyiratokból mindnyájan kellően tájékozhassuk magunkat, hogy tájékozottságunk ne legyen egyoldalú, hanem világittassék meg a kérdés több oldalról, hogy aztán, midőn a kérdés megvitatás alá kerül, lehetségessé válhassak, hogy a vélemények, ha lehet, egyhangúak, ha lehet kevéssé eltérők legyenek egymástól, mert ennek az ügynek elintézése szavazás utján, J szavazattöbbséggel nem lehetséges. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A nemzet kebelében gyanúk és félelmek vannak elterjedve és ennek következtében bizalmatlanság kelt lábra, a mely gyanúkat, féíel; meket és bizalmatlanságokat kiirtani lett volna hivatva ezen kérdésnek higgadt és adatok alapján történő tárgyalása. (Helyeslés balfelöl.) Bárkik üljenek is a kormány székeiben és bárkik legyenek is az ellenzéki oldalon, egyet soha felejteni nem szabad és ez az, hogy azok, kik ezen székeken ülnek, hibázhatnak, tévedhetnek, de épen mert ők nemzetünk kormányának élén állanak, a kormánynyal szemben emelt vádaknak elenyésztetése nemcsak a kormány érdekeinek és tekinteteinek felel meg. hanem érdeke ez mindnyájunknak, mert az ily kérdések tisztázását tőlünk joggal megkövetelheti. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A t. minister ur azt mondja, hogy az iratokat nem terjeszti elő. Miért? B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Megindokoltam! Ugron Gábor: Engedelmet kérek, azon indokokból, melyeket felhozni méltóztatott, csak j azt vettem ki, hogy azokból az iratokból nem lennénk okasabbak. És bármennyi hitelt adjon is valaki a minister ur szavainak, mi itt nem templomban vagyunk és nem tanárral állunk szemben, a kinek hinni kell, nem ugy vagyunk itt, hogy a hit alapján döntessenek el az ügyek, itt a megyőződésnek kell döntenie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormánynak kötelessége, hogy ha valamely vád emeltetik ellene, a meggyőződés lehetőségét mindenképen előmozdítsa és midőn az ügyiratokat nem tette le a ház asztalára, a meggyőződés lehetősége elé állított akadályokat. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi sokkal jobb véleményben vagyunk a ministerium ügyiratai iránt és sokkal fontosabbaknak tartjuk azokat, mint a milyen színben a t. minister ur azt feltüntetni akarta. Ismernünk kell tehát tartalmát azoknak az iratoknak, melyek arra valók, hogy az egész eljárásra világot vessenek. (Ugy van! bálfelöl.) Miért nem állana a t. kormány érdekében ezen ügyiratok előterjesztése? Miféle külföldi bonyodalom, vagy miféle belső titok elárulása származhatnék ebből, vagy miért kellene nekünk a fegyvergyár iránt oly nagy tekintettel lennünk, egy oly társulat iránt, mely megbukott és nem létezik? Hiszen egy megbukott társulat nem követelheti, de a minister ur sem fogja kívánni azt, hogy arról, mint a holtakról vagy jót, vagy semmit se beszéljünk. Itt egy megalkotott törvény alapján kedvezmény nyújtatott egy fegyvergyárnak és a minister ur fel jogosíttatott, hogy 6 millió egynéhány