Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-426
374 **** o"" 8 *? 0 * fiWs dtezemtier 6-An, szoníttaton. 1880. százezer forintig szerződést kössön a társulattal és a minister azt meg is kötötte. Ha tehát ez a szerződés effeetuálható nem volt, akkor a minister urnak a törvényhozás elé kellett volna jönnie, nem pedig a pénzügyi bizottságban kellett volna nyilatkoznia, midőn ez iránt kérdés intéztetett hozzá. A törvényhozás elé kellett volna jönnie, mihelyt ez összegyűlt, hogy erről az ügyről, fontosságához mérten jelentését megtegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a minister ur azt mondja, hogy az ügyiratok benyújtása teljesen felesleges. Angliában nem igy gondolkodnak. Az angol államférfiak — a kik persze más alkotmányos gyakorlathoz vannak szoktatva — akként gondolkodnak, hogy minden intézményről, a melyhez az állam pénzbeli segélylyel járul, vagy a melynek különös előjogokat nyújt, a parlament az ügyiratok beterjesztését követelheti és a kormány, ha csak rendkívül fontos és ellenmondó okok fenn nem forognak, ezen kívánalomnak eleget tenni tartozik. A t. minister ur azonban fontos és ellenmondó okokat nem mondott. És ha valaki kétkedik abban, hogy az angol parlamentnek ez a felfogása, az olvassa el a »Royal Academy« kérdésében Peel Róbertnek és Russel Johnnak tartott beszédeit és meg fog győződni, hogy a parlament minden árnyalata e felfogásban osztozott és a magyar parlament is azon a téren, a hol a parlament és törvényhozás jogait kell védeni a kormánynyal szemben, ellenőrző képességét kell fejleszteni, nem a visszaesés, hanem a haladás útjára kell, hogy lépjen és azon haladjon. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Azt mondja a minister ur, mi szükség van arra, hogy az ügyiratok beterjesztessenek! mi szükség van arra, hogy vizsgálat rendeltessék el? T. ház! Azzal indokolja ezt a t. minister ur, hogy ő elég világosan előadta az egész ügyet. Bocsánatot kérek, a t. minister ur előadása nem volt világos, (Felkiáltások balfelöl: Nem bizony!) nagyon szaggatott, nagyon hézagos volt és igen sok részletet elhagyott. (Igazi ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kezdjük mindjárt a t. minister urnak azon állításán, hogy ezen fegyvergyár - részvénytársaságról törvényjavaslatot nyújtott be. Azt mondja a minister ur: benyújtotta, bár tudta, hogy egy ilyen fegyvergyár csak hosszas gyakorlat után egy pár év múlva tud jó és harczképes fegyvereket szállítani, de azért mégis — a mint monda — nem tartotta lehetetlennek, hogy a magyar fegyver gyárnak sikerülni fog jó fegyvereket gyártani. T. ház! A kormány törvényjavaslatot nyújt be, a törvényhozástól nagy előnyöket kér ki egy iparvállalat részére, a mely iparvállalat működése iránt épen az a minister, a ki a törvényjavaslatot benyújtja, egy csomó kételylyel van eltelve és csak „lehetetlennek nem tartja", hogy megfelel a vállalat azon szerződési kötelezettségeknek, melyeket a gyárral kötött. Kormányférfiak nem köthetnek iparvállalatokkal oly szerződéseket, melyek beváltása iránt már előre kételyei vannak. Ily szerződéseket csak afféle üzérkedő emberek szoktak kötni, a kiknek nem az a czéljok, hogy a szerződésben kikötött szállítások megtörténjenek, hanem ellenkezőleg épen az, hogy ezek meg ne történjenek és ők a különbözeteket megnyerjék. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondja a minister ur, hogy a fegyvergyár irányában a legnagyobb jóakarattal járt el, megtett mindent, a mit annak érdekében megtehetett. És hivatkozott mindjárt az idomszerek és ellenidomszerek ügyére. Bocsásson meg a t. ház, de meg kell, hogy magyarázzam, mik azok az idomszerek és mik azok az ellenidomszerek? (Halljuk! Halljuk!) A fegyverek igen sok alkatrészből vannak összeállítva. Hogy ezeket pontosan meg lehessen bírálni, nem lehet minden egyes fegyvert felbontani és igy külön megvizsgálni, hanem szükséges, hogy legyenek bizonyos megalkotott formák, a melyekbe az alkatrészek be kell, hogy találjanak és hogy arra megint az ellenőrző készülék rátaláljon. Ha idomszerekkel történik a fegyverrészeknek átvétele, ellenidomszerekkel ellenőriztetik azután, hogy bizonyos használat után nem kopik-e. Itt pedig a fegyvergyár bukásának nézetem szerint oka az, hogy a gépekkel és építkezéssel idejében nem voltak készen; ez volt az egyik oka, de a másik oka az idomszerek kérdésében rejlik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ezt a minister ur is elismeri. Már most vizsgáljuk meg, hogy az idomszerek kérdésében mi volt a kormány eljárása. Nem akarok rátérni, hogy Í889. márczius 3-án az átvételi bizottság az Oesterreichische Alpin-Montan-Gesellschaft által szállított nyers-aczél anyagot kifogásolta és eltérőleg az arsenal nyersanyag-átvételi feltételektől, más átvételi föltételeket adott ki a gyárnak, a melyeket az Oesterreichische AlpinMontan-Gresellsehaft nem fogadott el, azt mondván, hogy a steyri gyárnak én szállítom a nyersaczél anyagot és garantirozom, hogy hasonló nyers anyagot fogok szállítani a magyar gyárnak is, de azon feltételeknek, melyeket a magyar ministerium átküldött, elfogadását, mint lehetetlent, vissza kellett "utasítanom. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T, ház! Világosan akarok szólani. 1888-ban még építkezés folyama alatt volt a magyar fegyvergyár. Mivel a szerződésben az áll, hogy
