Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-426
37f * 3 ®« országos ülés deeeem nak ki; teljes informatióra van szükség, az tagadhatatlan. A t. minister ur rám azt a benyomást tette, hogy abban a hitben él, hogy ha abból az árkusból, mely előtte fekszik, kitörülte az illető szónok passusaira vonatkozó jegyzeteit, ezzel kitörülte a szónokot és a tárgyat is a világ universumából. (Tetszés a szélső baloldalon.) Kérdem a minister urat|; ügyelt-e Beőthy Ákos t. képviselőtársrm mondására, mely a parlamenti praxis, sőt a parlamenti létjog szempontjából oly fontos? Beőthy Ákos t. barátom világosan kifejezte azt, hogy az 1888 : II. t.-cz. a t. minister urnak bizonyos határig adott felhatalmazást. Ez a határ nem az volt, hogy a t. minister ur azon túl a parlament megkérdese nélkül tehessen, a mit akar, hanem az, hogy mikor azon határig ér, kötelessége a parlament elé jönni egy exposéval és azt mondani, hogy akadály forog fenn, nekem intézkednem kell, a felelősséget nem vállalhatom el, mert a törvény világosan határt szabott elém, melyet most tűi kell lépnem, kérdem tehát a parlamentet, mi a véleménye és mire hatalmaz fel ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De sajátságos, t. ház, hogy valahányszor Magyarországon ily kényes természetű vállalatok és vállalkozások forognak szóban, azoknak végrehajtása vagy megbuktatása tervszerűen a parlament szünetére esik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kinek nem tűnt fel az a lázas tevékenység, az a lázas visszautasítás, az a lázas vetése a gáncsoknak és akadályoknak csak azért, hogy a parlament bevégzett ténynyel, egy bukott gyárral álljon szemben ? (Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon,) Vájjon máskép cselekedtek-e, midőn Boszniát elfoglalták és vájjon az iijabbkori parlamenti életben erre csak egy esetet tudunk? Számtalan esetet tudunk, midőn a dolgot kiszámítva, a parlamentet oly helyzet elé állították, hogy a t. minister urak, ép úgy, mint a t. előadó urak, bizonyos chablonszeríí mentséggel állottak elő és rámutatván a többségre, constatálták, hogy bizonyos dolog megtörtént és megváltoztatása már elkésett. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó úrhoz is van szavam. Igen jól tudom, hogy mily kegyelet veszi körül az Ándrássy-családot és nagyon sajnálnom kell, hogy a t. előadó ur ily ifjan vállalkozott egy valóságos monstruosítás előadására. Hiszen mi, t. ház, mi egy nemzet állami életének fejlesztésében ugy fogjuk fel a sorrendet, hogy először felvetődnek az eszmék, azután megérlelődnek és azután a nemzet és törvényhozás tevékenysége által testet öltenek és lesznek belőlük institutiók. Mi pedig itt oly eljárással találkozunk, mely a természetes rendet teljesen fölforgatja. er 6-án, szombaton. 1890* Mert mi is az ügyről szóló jelentésnek a vége? Az, hogy megbukott a tett és átadja az eszmét a jövőnek, vagyis azt mondja a vol után: „nesze semmi, fogd meg jól". Én a kép~ viselő urat ugy szerettem volna ezen az előadó 1 széken látni, hogy a fegyvergyárat ne mint eszmét adja át a jövőnek, hanem mint tettet és valóságos fegyvergyárat mutasson be és ha a fegyvergyár egyszer megbukott, mutassa ki újból felállítása eszközeit is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Meglehet, t. ház, hogy én csak subjectiv meggyőződést fejezek ki, de én nem birom magamban elfojtani azt, hogy itt is csak azzal a bizonyos hagyományos szellemmel van dolgunk, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) a melynek mindenkor az volt a politikája, (Halljuk! Halljuk!) megtagadni és megbuktatni mindazt, a mi e nemzet fegyverképességét (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) és hatalmát növelhetné és azután azt mondani, hogy sajnáljuk, megtettünk mindent, cle^ nem sikerült. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, nem mondom azt, a mit Polónyi t. barátom mondott, hogy e szellemnek képviselője csakahonvédelmi minister ur. Nemcsak ő képviseli e szellemet. E szellem rést talált és bejutott a magyar törvényhozásba s a ki ezen szellemnek világos megnyilatkozását még soha sem hallotta, az hallhatta gróf Csáky Kálmán múltkori beszédében. Engem e perezben nem vezet semmi gyűlölet s nem hoztam volna fel e dolgot, ha nem láttam volna, hogy mily tekintélyes fők bólintgattak igazat akkor, midőn gróf Csáky Kálmán e hagyományos szellemet és annak dicsőségét fejtegette. Micsoda hát ez a hagyományos szellem? A t.képviselőin-azt mondja, hogy a hadsereg hagyományos szelleme első sorban Savoyai Jenőtől származik. {Halljuk! Halljuk!) Savoyai Jenő — engedelmet^kérek — zsoldos hadak felett parancsnokolt, ma azonban általános polgári jellegű hadsereg van; (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) az általános védkötelezettség kizárja azt a szellemet, a mely akkor rádictálta az emberre a börtönt, botbüntetést, vesszőfutást és mindent, a mi meggyaláz. (Igás! Ugy van! a szélsőbalon.) Másodsorban azt mondja a t. képviselő ur, hogy az a szellem Radetzkytól származik. Nagyon sajnálom, hogy a t. gróf ur nincs itt, de ha itt volna, kérdeném tőle, hogy hallotta-e valaha e nevet; Hupfauf? Ez a tiroli vadász-ezred amaz altisztjének neve, a ki Milanóban egy kaszárnya tetejéről egy egész halom olasz polgárt lövöldözött össze 1848/49-ben. Igaz, hogy az a Radetzky-féle szellem azt mondta, hogy^azok az olaszok rebellisek és mint ilyenekkel kellett velők elbánni. A kaszárnya és hagyományos szellem szeme előtt ezek csakugyan rebellisek, de' a; mi szemeinkben nem lehetnek mások és nem is voltak
