Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

ttíí. országos még november 20-án csiitiSrtölsBn. 1890 81 azokat. Én nem insinuáltam senkit, a mi kitűnik abból, hogy csupán azt reproducáltam, a mit a képviselő ur pártjával szemben enuntiált. Ez nem insinuatio, ez a tények registrálása. Hogy pedig azt állítottam volna, t, ház, hogy én Magyarország püspöki karát oly csekélyre becsülöm, hogy az engedelmességet irántuk megtagadom: ezt a czélzatos ferdítést nevezem én insinuatiónak. (Helyeslés a baloldalon.) Én csupán párhuzamot vontam az illetékes tényezők és hatóságok jogköre közt és a kisebb jogkört alárendeltem a nagyobbnak és meghajoltam azon tekintély előtt, a mely a püspököknek ép oly tekintélye, mint nekem. (Helyeslés a baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Benedek Elek! Benedek Elek: T. ház! (Felkiáltások; 5 percznyi szünetet kérünk! Nagy zaj.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Benedek Elek képviselő urat illeti a szó. Benedek Elek: T. ház! A közoktatásügyi vita harmadik napján, azt hiszem, senki sem veszi tőlem elhamarkodottságnak, ha felvetem azt a szerény és alázatos kérdést, hogy lehet-e már a közoktatásügy, a nemzeti cultura siralmas állapotáról beszélni? T. ház! A kik e ház falain belül vagy ki vili figyelemmel kisérték a megelőző két nap folyamán elhangzott beszédeket, lehetetlen, hogy fel ne tűnt volna . előttük egy igen sajátságos jelenség. A ház befejezi a földmívelési táreza költségvetésének tárgyalását s mert az tlgy déli 1 óra tájban esett meg, mint rendesen, a ház minden oldaláról felharsant a kiáltás: „Ma! Holnap!" Végre is dönt a ház, még pedig a „ma" mellett. Erre a ház igen érdemes elnöke esengetyűjével helyreállítja a csendet, megnyitja a cultusministeri táreza 1891. évi költségvetésének tárgyalását. Feláll erre Orszägh Sándor t. képviselő ur, e táreza előadója és elmondja az ő chablonos jelentését, a mely szerint az 1891-iki költségvetés ebben meg abban különbözik a megelőző költségvetéstől. Nagyon helyes. Szólásra pedig elsőnek fel lévén jegyezve Irányi Dániel t. képviselő ur, feláll és elmondja a tőle megszokott hévvel a vallásszabadságról szóló ismert beszédét, de itt következik a meglepő fordulat, a t. képviselő ur belekeveri beszédébe a cultusminister ur ominosns rendeletét, a melynek következtében körülbelül 300 kérvény fog majd a ház irattárába kerülni, de a mely kérvények ez idő szerint tényleg elintézetlenül hevernek a kérvényi bizottság előtt. Következik a t. ministerelnök ur. Kijelenti, hogy a kormány rendeletét fentartja és erre feláll a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, a ki kap a kedvező alkalmon és kiönti szivének minden keserűségét, a melyet az általa kibocsátott rendelet következtében el kellett' nyelnie, vissza kellett fojtani a. T. ház! Én a t. cultusminister urnak ebbeli jogát elismerem, de viszont azt kérdem, hogy ha a vallásügyi minister ur kiönti az ő szivének keserűségeit, nem kérdezhetem-e teljes joggal, hogy hol van a közoktatásügyi minister ur? S nincsenek-e egyéb, fontosabb keserűségei? Mert megvallom, nagy sajnálkozással kellett constatálnom a cultusminister urnak különben fényes beszédéből a következő passus hiányát: „Igaz, t. ház, hogy én kibocsátottam egy rendeletet, mert szükségesnek találtam; de hiszen a ház majd behatóan, egészen külön foglalkozhatik ezzel a rendelettel; beszéljünk talán egyébről, beszéljünk azokról a nagy nemzeti feladatokról, a melyek megmérhetetlenül fontosabbak azoknál a kicsinyes súrlódásoknál, melyeknek ez a rendelet létezését köszöni. Ne arról a pár száz elkeresztelt gyermekről beszéljünk, hanem beszéljünk azoknak a gyermekeknek megszámlálhatatlan ezreiről, a kik rongyosan és éhesen csatangolnak a városok és falvak utczáin s a kik nem járhatnak iskolába, mert nincsen sem ruhájuk, sem kenyerük, sem könyvük." (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Máskülönben, t. ház, ha vannak e házban olyanok, a kik attól tartanak, hogy az én beszédem, mely más téren mozog, t. képviselőtársaimat ki fogja zökkenteni az izgalmas s talán épen azért jól esö hangulatból, valószínűleg kellemesen fognak csalódni. Hiszen az én beszédem is telve lesz panaszokkal, békétlenkedéssel, keserűséggel ; egy oly embernek a keserűségével, ki sehogy sem tud beletörődni abba, hogy egy nemzetnek, melyben meg van a physikai és erkölcsi őserő, melyben minden keresés nélkül megtalálhatók a nagyratermettség kellékei, épen a nemzeti cultura nagy feladatainak megharczolásához legyen hiányos fegyverzete s hogy épen a nemzeti cultura és ezzel a nemzeti állam alapjainak egyik legfontosabb része iránt találkozzék oly nagyfokú szűkkeblűséggel, melynek hivatalos nyelve lehet óvatosság, de a mely a valóságban nem egyéb, mint a nagy nemzeti feladatoknak a maguk nagyságában, a maguk komolyságában való sajnálatos fel nem ismerése. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Azok a t. képviselőtársaim, a kik két esztendővel ezelőtt elmondott beszédemnek legalább szellemét emlékezetükben tartották, im beszédem elejéből meggyőződhetnek arról, hogy e két esztendő óta az én pártállásom változott ugyan, de nem változott meg abbeli vélekedé-