Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-426
426. országos ülés deezember 6-án, szombaton. 1890, 359 bebizonyítani, mint azt a t. előadó ur tette, bogy azt mondta, hogy ha meg nem rendeljük a fegyvereket Steyrben, nem kapunk fegyvereket; világosan azt kell bebizonyítani, hogy előállott volna egy oly complicatio, a melynek követkéz tében a harczképesség veszélyeztetve lett volna. (Nyugtalanság jobbfelöl.) Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy én insistálok a felett, hogy ilyenkor a ministernek bizonyítani kell; mert én azt mondhatom, hogy a legszomorúbb tapasztalat engem ami tanított, hogy mindannyiszor, a mikor a hadügyi kormányzat elénk jött azzal, hogy valami intézkedést foganatosítani kell, mert különben abból veszély származik, mindannyiszor lefőztek bennünket és az országot azzal, hogy ijesztgettek bennünket a fenyegető veszélylyel, mely ellenében a felelősséget el nem vállalhatják. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Példákkal fogom a dolgot bebizonyítani. 1886-ban a hadügyminister a nagy kaliberű puskák behozatalát kérte. Én akkor a delegatio hadügyi albizottságában azt az indítványt tettem: Tekintve azt a körülményt, hogy a helyzet még nem érett, várjunk legalább egy esztendeig. A hadügyminister ur épen olyan pathosszal, épen azon lenéző kicsinyléssel, mint a t. minister ur itt szokta, (Igaz! ügy van I a bal- és szélsőbalon) azt mondta, hogy ő a felelősséget el nem vállalhatja. Mi lett a következménye? A másik esztendőben behozatott a kis kaliberíí puska, a nagy kaliberűt eldobhattuk és lett az országnak egy pár milliós kára. (Igaz! Ugy van! a bal és szélső balon.) Ugron Gábor: A nagy kaliberű minister elment, a kis kaliberű megmaradt! (Élénk derütség a szélsőbalon.) BeŐthy Ákos: Ugyanez történt 1887-ben és 1888 ban, mikor a rendkívüli felszerelési hitel kéretett. Akkor is azt mondták, hogy nem merik elvállalni a felelősséget és merem állítani, semmi veszély nem volt. Nekem, t. képviselőház, az a nézetem, hogy ha mi itt arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mindannyiszor, mikor a hadügyi kormányzat bármilyen követeléssel jön elénk, annak a bebizonyítását nem követeljük: akkor kötött kézzel ki vagyunk szolgáltatva a militarismus praetensióinak és szeszélyének, mely — merem állítani — századokon keresztül e monarchiának rákfenéje volt. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, azt lehetne kérdeni, hogy tehát miképen bizonyítja azt a minister ur, hogy veszély származott volna? Erre nézve igen röviden általánosságban meg fogom mondani nézetemet (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a minister urnak azt kell bizonyítani, hogy létezik egy határozottan formulázott nemzetközi differentia vagy complicatio, melyből esetleg háború támadhat. Még ebből sem következik, t. ház, hogy háború támadjon; mert igen gyakran az ily nemzetközi eomplicatiók békésen el szoktak intéztetni, de a dolog legalább plausibilitással bir. De a mikor semminemű ilyen differeutiára hivatkozni nem képesek, akkor igenis, merem állítani, hogy az eljárás kellőképen indokolva nincs. És ezt még jobban kívánom bebizonyítani. (Bálijuk! Halljuk!) , Maga a t. minister ur úgy eontemplálta a fegyverek szállítását, hogy az 1892. év márcziusban történjék. Ez tehát azt jelenti, hogy maga a minister ur meg volt győződve arról, hogy addig nem lesz háború; mert annak aztán nem fogja kifenni a hadsereget, hogy kétféle fegyverrel menjen a háborúba. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, most nézetét megváltoztatta, akkor kellett ily körülménynek bekövetkezni s ezzel a körülménynyel kell a minister urnak előállani. (Ugy van! Uyy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különben elhiszem, hogy a halasztás megtagadása nem valami speciális motívumból történt, hanem történt azon általános motívumból, hogy a fegyverek mentől előbb készen legyenek. Ezt én igen fontos motívumnak ismerem el. De itt azután méltóztassanak azt a consideratiót figyelembe venni, hogy a mennyiben hátrány származik abból, hogy a fegyverek későbben szállíttatnak, e hátrány ellensúlyoztatik azzal az előnynyel, hogy a monarchia azután később két fegyvergyárral rendelkezik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az egyik momentum. A másik momentum, melyet, nézetem szerint, a minister urnak be kell bizonyítani, az, hogy hiába adott volna annak a fegyvergyárnak halasztást, az továbbra is munkaképtelen lett volna. Ezt pedig a minister ur nem képes bebizonyítani. Mert ellenkezőleg úgy áll a dolog, hogy a tőke teljesen be volt fizetve, elsőrangú európai szakerők álltak a fegyvergyár élén és maga a gyár kitűnően volt berendezve. Maga, t. barátom, az előadó ur, nem tudott egyebet felhozni, mint azt, hogy azokban a bizonyos gépekben, melyek Angliából küldettek, hiba volt. De az csak kézen fekszik, hogy ezen a hiányon lehetett volna aegíteni, ha más gépek rendeltetnek meg. A t. minister ur azt mondja, hogy neki nem volt joga a társulat belügyeibe avatkozni. De ezt a beavatkozást megadta volna neki mindenki szívesen, megadtuk volna mi, megadta volna a fegyvergyár; mert hisz ez által a katasztrófától mentette volna meg. (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) De a t. minister
